Ma már hideg van. Mindent megcsípett a fagy. A levelek vöröses-barnán, hullásra ítélve lógnak a fákon. Mi is, Kyrával, kicsit vacogósan, fázósan értünk le a Hév-megállóba. Mármint én vacogtam, Kyra fülig érő pofával, nyelv lógatva, hangosan lihegve. Mintha GPS- szel rohanna, úgy loholt a szokott útvonalunkon. Átmentünk a lámpánál, most nem kellett megállnunk, éppen zöldre váltott. Át a buszvégállomáson, be a HÉV-megálló parkjába. Ott lassítás, kezdődik a szaglászás, az előző nap földerítése. Tegnaphoz képest nagy forgalom lehetett, Kyra mohón és izgatottan nyomkodta orrát a földhöz. Persze, hiszen tegnap „ünnep” volt, ’56 ünnepe. Sok elöljáró „méltóság” ülte körül Seres Jani szobrát. Máskor alig látni őket az utcán: legfeljebb a TV-ben kérdezhetik őket.

A reggeli hideg mozdulatlanságban a beérkező HÉV visítása fülsüketítően hangzik. Egykedvű, fázós utasok szállnak föl, mogorva, kialvatlan érkezők lépnek le a vonatról, majd sietősen rohannak a sárga buszhoz: tovább Csobánkára. Egy pillanat alatt megint üres és néma lesz minden. Csak Kyra kaparászása töri meg a zajtalanságot.

Ekkor látom meg, hogy nem vagyunk egyedül: előttünk imbolyog egy ember. Hol a bal, hol a jobb lábára helyezi testsúlyát, úgy csoszog előre. Alig halad, szinte csak billeg, mintha nem tudna kimozdulni állóságából. A fejét vastag sál bugyolálja körbe; testét durva, agyonkoptatott, madzaggal átkötött télikabát borítja; fűzőnélküli bakancsa el sem emelkedik a sáros, vizes földről. Kezében az elengedhetetlen nejlonszatyor, a kincsekkel, a vagyonnal. Ő is hangosan liheg, szipogva veszi, fújtatva adja ki a vékonyan párázó levegőt. Nem siet, szinte mindegy: minek, hová – sugallja tántorgása. Most megáll, balra letér a park letaposott ösvényéről, bemegy a vonatsíneket elkerítő sövény és a bokrok közé. Lassan óvatosan maga mellé teszi a nejlonszatyrot, állítgatja, hogy el ne dőljön. Elővesz a szatyorból egy Magyar Nemzetet és leteríti az avaros földre. Kicsomózza magán a madzagot, lassan leveszi a télikabátot és összehajtogatva, vigyázva a szatyor mellé ráfekteti az újságra. Simogatva kisimítja. Aztán leveszi a dereka köré tekert egyik, majd másik törülközőt is és azokat meg ráteszi a nagykabátra. Fölhúzza magán a szürkésen zöld, foszladozó pulóverét, kigombolja a nadrágját és letolja magáról. Most előbukkannak vékony, libabőrös, lilásan világító lábai és letolja alsógatyáját is. Lihegve leguggol.

Kyra hirtelen fölemeli a fejét, halkan vakkant kettőt és elhúz onnan…

2015. október 24.