A kör, a világ közepén állok, ez nem lehet vitás.
Másképpen nem is működhet a dolog. Ugyan csak egy kisvárosban élek, semmi „hatalmam” nincs, néha bekapcsolom a gépemet és írogatok ezt-azt, van, aki el is olvassa, de nem nagy durranás.
Mégis: a kör, a világ közepén állok, ez nem lehet vitás.
Én így gondolom, látom. Ugyan néha zavar, hogy mások nem így tudják, látják, meg nem is akarják megérteni az üzeneteimet (főleg azok nem, akiknek ténylegesen szólnak), még sincs semmi baj. Már csak ilyen az élet.
Akkor is: a kör, a világ közepén állok!
Itt, ebben a kis utcában, ahol, amikor esőben zubog lefelé a sár, a hordalék, mindenféle trutyi azonnal „lerakódik, mint a guanó/ keményen, vastagon.”. A kutyák néha jelzik a kukás-autó közeledtét, a postás megérkezését. Néha meg akkora a csönd, hogy a tulipánfa virághullását is hallani vélem.
Itt van a kör, a világ közepe!
Ez a tény megfellebbezhetetlen! Így hiszem is, ki ne nevess ezért.
Az Orbán is ezt hiszi…
2018. 05. 16. szerda