Olvasgatom a híreket az interneten: megint százak fulladtak a tengerbe, mikor Afrikából Európába akartak jönni, de nem engedték őket kikötni; leszavazták, de nem váltották le az angol miniszterelnököt; lehet, hogy lesz, de az is lehet, hogy nem is lesz Brexit; Trump találkozik Kim Dzsongunnal február végén; gyorsan és érthetetlenül változik a föld mágneses ereje; olvadnak a jég az Északi-sarkon, a felmelegedés már aggasztó; Orbán meglátogatja Lukasenkot; Bayer és Bencsik is undorító levelet írt a 18 éves gimnazista lánynak; 200 helyen voltak a hétvégén tüntetések, de a kormány szakértője szerint kifulladtak a tüntetők; a CÖF mégsem vonul; havi 5 milliónál is többet keres egy focista(?) Magyarországon, aminek 60%-a közpénz …

Fontos és kevésbé fontos hírek. Érthető és értelmezhetetlen tudósítások. Magyarázható és megmagyarázhatatlan történések.

Vajon változás előjelei ezek?

Vajon valaminek vége lett, s mi nem tudunk eligazodni az ismeretlenben?

Vajon most tényleg kizökkent az idő („oh, kárhozat”)?

És milyen irányba megyünk? Mi lesz azután: jobb, vagy megint rosszabb? Egyáltalán: mi a jobb és mi a rosszabb?

És kinek?

Félünk az újtól, az ismeretlentől, a váratlantól, a még át nem élt helyzetektől – pedig amit most élünk meg, amit most élünk át az a félelmetes.

És mégis: rettegünk a változástól.

Nem merünk lépni egyet.

Pedig nincs más választásunk…

2019. 01. 24. csütörtök