Maga elé sem nézve, bandukolva vezette a kutyát, az boldogan rohant előre és vissza, előre és vissza. Aztán mintha megérzett volna valamit, hirtelen megállt, leült a gazdája elé és nem mozdult. Hát te is érzed? Nincs baj, menjünk.

A kutya akkor már nem rohant előre…

2019. 01. 31. csütörtök

Penészesen, rosszkedvűen, düledezve bámulják a házak a sártengerrel borított utcát. Repedezett cserepeiken keresztül az eső vigasztalan csöpög le a szobába, a víz – tócsába gyűlve – várja a fölmosórongy simogatását.

Az asszony egyik kezével megkavarja a levest a fával égő sparhelten, a másikkal rosszkedvűen rángatja tovább a bölcsőt.

2019. 02. 01. péntek

Azonnal kiszúrta a buszmegállóban, talán ahogyan a sálját szorosabbra húzta a nyaka köré az orkánszerű szélben: megvan, Ő az! De a lány tudomást sem vett róla, mást szeretett még hét évig.

Tegnap megszületett az első ükunokád, öreglány – ébresztette és lágyan megsimogatta.

2019. 02. 03. vasárnap

Meglibbent a függöny, de az is lehet, csak gondolta; fázósan megrázkódott, de most nem bánta; hirtelen meghallotta szíve dobbanását is, vagy ezt is csak képzelte; a lámpa az íróasztalán unalmas-sárgán világította meg az üres papírlapot.

74 évvel ezelőtt apja vagonja ekkor már nem robogott Auschwitz Birkenauból Németországba…

2019. 02. 04. hétfő