A papáról …
Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!
- Papa, de régen beszélgettünk egy jót!
- Igen, kis-unokám, tudod van, amikor az ember egyedül akar maradni egy kicsit.
- Mert szomorú? Jaj: én is vagyok így néha!
- Bizony van olyan.
- Olyankor magamra húzom a takarót, össze-gömbölyödőm és sírok egy kicsit, és az akkor olyan jó. Papa, te is össze-gömbölyödsz olyankor?
- Én már nem tudok, legföljebb ledőlök az ágyamra.
- Anyu azt mondja ilyenkor, hogy menjek sétálni, levegőzzek, találkozzak egy barátnőmmel, Papa, ez biztos segítene Neked is!
- Nehéz nekem a séta, sok jó-barátom elment már, alig maradtak, fázom is, jobb itthon lenni.
- Jaj, Papa, ne csináld ezt! Olyan vagy, mint egy kisgyerek, csak nyavalyogsz magadban: ott van egy könyv, kezdd el olvasni!
- Rossz a szemem is, kicsik a betűk, hamar elfáradok az olvasásban.
- Akkor igyál egy kávét, az biztosan segít olyankor.
- Akkor nem tudok aludni éjszaka sem.
- Akkor add a kezed és mondok egy mesét…
2019. 02. 09. szombat