TELEFONOS INTERJÚ
– Áldott és békés szép jó napot kívánok, Kovács úr!
– Magának is.
– Telefonos Kérdőívet töltenék ki magával együtt, ugye érti?
– Értem én, de honnan van az úr?
– A NÉZŐVESSZŐ és SZÁZADELŐ Intézettől!
– Akkor rendben, de a nevemet honnan tudja?
– Kubatovics elnök úrtól, ő mondta: magához nyugodtan forduljak kérdezőív-kitöltésből kifolyólag.
– Máris kezdhetjük, csak megiszom a kávémat.
– Csak nyugodtan, cukorral?
– Ez már a kérdés?
– Dehogyis, ez még csak a fölvezető.
– Akkor cukor nélkül, arra sem telik, a kávé is a zaccból lett újrahasznosítva.
– Vicces maga, Kovács úr, bár a vicceket nem szeretjük.
– Nem-e?
– Hagyjuk, akkor kezdeném.
– Kezdje.
– Neve?
– Mi van, jóember?
– Ja, ezt nekem kell beírnom meg az értékelést is, akkor most kezdjük: mikor találkozott legutoljára gyöngyöspatai cigány gyerekekkel, akik nem abba, hanem a másik iskolába járnak?
– Nem találkoztam velük.
– Jól értettem, hogy azt válaszolta: NEMRÉG találkozott velük?
– Akkor úgy.
– Ezzel megvolnánk, jön a második kérdés: mikor tudta meg, hogy ezek a gyerekek nem akarnak ugyanabba a vécébe járni, mint a keresztény hetero-fehér gyerekek?
– Nem tudtam erről!
– Jól értettem, hogy NEMRÉG tudta meg?
– Akkor úgy.
– Ezzel is megvolnánk, a harmadik: mikor tudta meg, hogy a független magyar bíróság…
– Van független magyar bíróság még?
– Ne szóljon közbe! Szóval, hogy a független magyar bíróság tárgyalta és jogerősen elítélte a gyöngyöspataiakat, sőt kártérítésre is kötelezte őket, mert megkülönböztette a cigány és az igazi magyar gyerekeket?
– Mért: megkülönböztette?
– Jól értettem, hogy az M1 Híradójából, amikor a Miniszterelnök úr elmondta, hogy nem igazságos?
– Jól, akkor így jól.
– És mit szólt hozzá?
– Mit is szóltam?
– Föl volt háborodva és kikérte magának, elkezdett kiabálni a feleségével, belerúgott dühében a kutyájába…
– Nincsen kutyám, se apám, lassan már tiszta gatyám se…
– Szóval csak a kávéscsészéjét törte ripityára.
– Tényleg úgy volt, ahogy most mondta, írja csak.
– Hallott-e arról, hogy Soros által…
– Persze, csak arról hallottam, meg a Gyurcsánynéról is…
– Akkor ez is rendben, majd befejezem a mondatot.
– Fejezze. akkor végeztünk?
– Még nem: jönnek a börtönbizniszes kérdések…
– Még nem voltam börtönben.
– Nem? De még lehet, ha…
– Na, ne viccelődjön ezzel, én sem szeretem az ilyen vicceket.
– Majd fogja, higgye el, majd fogja, szóval van ez a börtönbiznisz, amit azok a sorosista ügyvédek meg civilisták forszíroznak üptre, mit szól hozzá?
– Szóhoz se jutok.
– Akkor jó, nehogy valami Facebook bejegyzésben melléjük álljon!
– Dehogy, hová gondol, nincs is internetem csak az M1 meg a HÍR TV megy, néha az M4 is, de ott is csak a híreket nézem meg negyedóránként.
– Ez egy piros pont lesz, még nyer a végén egy Bayer összegyűjtött kötetet.
– Nem lehetne inkább Demetert vagy L. Simont?
– Majd meglátjuk, de akkor mit szól a NAT-hoz?
– Tiltakozom?
– Maga csak ne tiltakozzon!
– Hát a tiltakozók ellen tiltakozom!
– Az más, az rendben van, és mit szól Varga Judithoz?
– Hű, az egy jó bula!
– Nem úgy, amiket mond!
– Jaj, azt nem értem… de szeretem, ha az a jó…
– Na jól van, akkor a záró kérdés: mi legyen a túlzsúfolt börtönökkel, hogyan enyhítsük a zsúfoltságot, konténer-börtönöket építsünk?
– Dehogy: ott állnak üresen a Tesco meg a Lidl áruházak, a polcokra lehetne…
– De Lölő bá’ már bevásárolt egy csomó konténert a Vateráról.
– Ja, az más, akkor kellenek a konténerek.
– Akkor meg is volnánk, Kovács úr, be is fejeztük az anonim kérdőív-kitöltést: szép napot!
– Magába is…
2020. 02. 28. péntek