UTÓSZÓ HELYETT
„Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort, – ó nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkezem ellene – hála Istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni” – írta 1937-ben a Jégtáblák könyvek koldusok című könyvében „előszó helyett”, a „különleges munkaszázadba”, Ukrajnába kényszerített és ott 1943 január 21-én (meggyilkolt) meghalt Bálint György.
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
„Hetvenes vagyok” Budapesthez közel, egy kisvárosban élek és már én is korszerűtlen vagyok – írom én is. Talán én sem azért, mert nem értem a kort, hanem mert elfogadhatatlan számomra. Folyamatosan vétkezem ellene én is, szerencsére „csak” vegzálásig, de (még) törvényszékig nem jutottam. Én sem hiszek abban, amiben a kor, a ”HAZA HATALMASAI” hisznek: a múlt föltétlen és lelkes példamutatásában; a kritikátlan a múlt felé fordulásban; a hagyományok föltételek nélküli ajnározásában. Mert azok nem mást, mint mintaképek a „hátralépések igazolásához”. A mai hatalom csak a múlt segítségével akar tiszteletet szerezni magának. Pedig tisztelet annak jár, aki képes elhagyni, megtagadni a bűnös múltját. Én el akarom hagyni, meg akarom tagadni azt a bűnös múltat – ezért vagyok a szemükben vétkező bűnös.
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
De van még „több is”: nem fogadom el igazságnak a hatalom egyoldalú kinyilatkoztatásait; „bajainkra” adott borzalmas válaszait; hogy ellenség mindenki, aki nem velük van; hogy a nemzetállam ma is a fejlődés motorja; hogy elválasztani kell, becsukni a kapukat és nem kinyitni; hogy nem gondolkodó embereket kell nevelni, hanem bólogató „szerszámokat”; hogy nem megérteni, megbeszélni, hanem hallgatni és figyelni kell a „vezért”; „semmilyen inkvizíció előtt sem fogom kijelenteni, hogy a nap forog a föld körül”.
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
„Visszautasítom” én is a leegyszerűsítő, magyarázatnak tűnő, de mégsem az megnyilatkozásokat, kormányfői „szózatokat”, hogy minden fekete-fehér, hogy minden mögött Soros, Gyurcsány, Brüsszel áll, hogy a cigány bűnöző, hogy „Elk*rtuk”, hogy „csak” a magyar tudja, mert ezek annyira „igaz” állítások, mint „amennyire az asztal azonos a szamárral azon a címen, hogy mindkettőnek négy lába van”.
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
Tényleg „korszerűtlen” vagyok: nem veszek részt a gyűlölködésben; nem vagyok hajlandó utálni a „migránsokat”, csak azért, mert elmenekültek élhetetlen otthonukból; nem hiszek abban, hogy azért, mert az alaptörvény preambulumába beírták „keresztény Magyarország”, Magyarország keresztény ország és azt sem hiszem el, hogy az elmúlt években, Felcsúton a miniszterelnök háza mellé és máshová is ennyi stadiont kellett építeni.
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
Hetvenes vagyok, nemzedékem kimenőben, pusztulóban. Mire hazudjunk (tovább)? Nem tagadom, már az unokák, a simogató napsütés, a cirógató meleg, a lábamhoz térdeplő kutyám a fontosak, és kevésbé „a haza minden előtt”. Majd a fiaim talán? Vagy az unokáim? Ők már „Uj nép, másfajta raj”, ők már másként ejtik a szót, a mi „fejünkön másként tapad a haj”. Talán. Ők hisznek-e valamiben, tesznek-e majd érte, vállalják-e az ütközést, vagy …
Kísérteties az áthallás most, 2022-ben.
„Minthogy ezt sokan nem tudják, ezúton is közlöm, hogy mindaz, ami ma zajlik, jóváhagyásom és beleegyezésem nélkül történik és érte semmi néven nevezendő felelősséget nem vállalhatok” – írta Bálint György 1937-ben írta, amit írt. Azóta mekkorát fordult a világ?! És mégis, mintha…
Csak nehogy …
- 02. 11. csütörtök