(115.)
Nem tudom: milyen a háború. Nem is szeretném megtudni. ’56-ban csak hétéves kisfiú voltam, amikor anyámmal először le kellett mennünk az óvóhelyre. A Kék Golyó utcában laktunk, közel a Déli pályaudvarhoz és bizony ott harcok dúltak, orosz tankok dübörögtek, az egyik be is lőtt a házunkba, mert onnan Molotov koktéllal dobálták őket. Hát mi azonnal lementünk a pincébe, ahol mi, gyerekek – legalábbis így emlékszem – nagyokat rohangásztunk: az egyik kispince-helyiségből a másikba. Aztán, amikor elkezdődött a lövöldözés, akkor mi is rögtön anyánk ölébe hajtottuk a fejünket, ne is halljunk semmit – mesélem Thesszának, séta közben.
Pedig az nem is volt olyan „igazi” háború, „csak” néhány napig tartottak a harcok – füzöm tovább magamban, mégis beomlott a házunk első emeletén a saroklakás, ahová lőtt az orosz tank, nem mentünk iskolába, nem a saját ágyunkban aludtunk, hanem a pince sötétjében, hidegében. Aztán már a „mai” háborúra gondolok, miközben lassan bandukolunk Thesszával, arra, amelyikből már több, mint hárommillióan elmenekültek, akik elvesztették otthonukat, barátaikat, megszokott életüket. És hol van még a vége?!
Közben hazaérünk, olvasom: „a NATO-csúcson jóváhagyták, hogy Magyarországon, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában is új NATO-hadtesteket állítsanak fel”, miközben a magyar külügyminiszter arról hadovál: „„A magyar kormány egyik kötelessége megvédeni Magyarországot, a magyar emberek biztonságát, ezt jelenleg meg tudjuk oldani a magyar honvédséggel…”, úgy látszik a NATO erről nem tudott. Orbán is aláírt mindent. Persze majd megint jönnek a kommunikációs trükkök, hogy nem mi fizetjük, nem engedünk a rezsicsökkentésből. De most a helyére került az „utcai-harcos”
De ez nem vigasztal. Eszkalálódik: „Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell, hogy süljön” – írta Csehov. Jó lenne, ha ez most nem lenne igaz. És mi lesz, ha mégis elsül? Ha a háború – bár senki nem akarja – átterjed a határon, ahol most (még) csak menekültek özönlenek? Lehet-e kívül maradni?
Szabad-e…
Thessza élvezi a meleget, a napsütést, a szellő borzongató simogatását.
Bárcsak én is ezzel foglalkoznék…
- 03. 24. csütörtök, huszonkilencedik nap