„EGEKBE EMELTE”
Háború van. A szomszédban. Az agresszor Putyin parancsára.
Persze vannak olyanok is, akiknek fontosabb: választások és népszavazás lesz Magyarországon. Ezért ki sem ejtik Putyin nevét. (Ő sem.) Nem tudtad? Dehogynem. Már az egész világ figyeli az eseményeket. Persze az EBESZ is. Már ez is SZÉGYEN.
Hát még a kampány.
Mert a kampány az zajlik. Ahogy itthon szokott. Karakter-gyilkosságokkal. COVID oltásra regisztráltak adataival történt visszaélésekkel. Aztán penetráns hazugságokkal: „ha biztonságot akarunk Magyarország számára, azt csak a Fidesztől és a Kereszténydemokrata Néppárttól várhatjuk”, „Ha békét akarunk, nem szavazhatunk a baloldalra … azt csak a nemzeti oldal … képes megadni” – harsogja a pofánkba mindenhonnan a magyar miniszterelnök. Úgy, hogy közben ki akar maradni. Ráolvasással akar hatni a felekre. A (volt?) haverjára és a „stílustalanra”. Közben a lakájai szerint (ugye tudod: a lakájai levegőt se vehetnek az engedélye nélkül): „Zelenszkij most minket támad”, „Zelenszkij nyíltan beleavatkozik a magyar választásokba” (vágod?, élet-halál harcukat vívják a szabadságukért, családjukért, az életükért, miközben a döntésképtelen(?) Orbán Viktort akarja megbuktatni?).
Még nem kezdődött meg a választás. Még egy hét van hátra. Mi lesz jövő vasárnapig? „s mi borzadva kérdezzük, mi lesz még,/ honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék”? És mi lesz vasárnap? Ami most (még) nem darutollas csendőrök között fog lezajlani, csak krumplival, közmunkás-félemlítéssel, kocsiztatással, meg tudom is én még mivel. „Csak” úgy, ahogy már az elmúlt három választáson is. „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek, én biciklivel megyek” – mondta „még az ÁTKOS-ban” Sándor György a gyerekeknek. Ha ez a hatalom csak biciklivel menne. De nemcsak azzal megy. Megbuherált választási törvénnyel, ordas hazugságokkal. Aktivisták által kitöltött levélszavazatokkal.
Nézzük addig Zelenszkij sorozatát: nekünk (is)szól.
Aztán menjünk szavazni, ránk fér már egy győztes szavazás…
- 03. 26. szombat, harmincegyedik nap