(122.)
„MAGYARNAK LENNI JÓ!” TÉNYLEG?
Csöndes nyári napnak indult, pedig még csak május közepe van: csodálatos a napsütés, 22 fok van árnyékban, csak a szél, a gomolygó felhők jeleznek veszélyt. Thessza elnyúlva fekszik az árnyékban, csöndesebb a szokásosnál.
Tegnap a köztársasági elnök, ma egy politikai igazgató tette közkinccsé a hadsereg fejlesztésére vonatkozó „gondolatait”, kényszerképzeteit. Persze nem „maguktól” ilyen „okosak”, szókimondóak: kormányzati koncepcióról, orbáni fantazmagóriáról van szó. Józan ember gondolhatja-e komolyan, hogy a magyar hadsereget érdemes fejleszteni, horribilis összegeket fegyverekre költeni, bővíteni? Minek? A válasz: megkapták a felhatalmazást a választóktól – ugyan erről egy szót sem szóltak a kampányban, de annak idején az alaptörvény megalkotásakor sem mondták…
Csöndes nyári napnak indult.
Aztán megszólal a magyar miniszterelnök, megint szózattal fordul a nép(é)hez: „látjuk és értjük a szépet a szépet a magyar világban, a magyar lélek szép, a magyar élet tetszetős élet, a magyar világ gyönyörködteti a szemet és a lelket”. Hol él ez az ember? – kérdem Thesszától, de ő csak fekszik a szőnyegen, nem mozdul a melegben, ahogyan mi sem. Aztán olvasom tovább Orbán – kegyeleti okokból – nem köszönti a fővárosi főpolgármestert, majd megerősíti a Liget projekt folytatását és (dakota közmondással) azt ajánlja az ellenzőknek: szálljanak le a döglött lóról. Miért is folytatják, hisz ezt sem ígérték, erről sem szóltak egy szót sem. A válasz erre is: választóktól kapták a fölhatalmazást…
Már nem is olyan csöndes ez a nyári nap.
„Magyarnak lenni jó, a magyarság egy olyan jegy, mint amilyen az anyajegy, letörölhetetlen” – jelenik meg a miniszterelnöki oldalon. Ki ő vajon? A legkisebb fiú, aki a falu széléről följutott a világ tetejére? Egy zseni, aki megérezte, megértette az idő szavát? Egyszerűen csak egy nacionalista kókler, aki a magyar választók többségét – a lelkükön keresztül – manipulálta, mert ismerte? És hova vezet majd mindez? Csak nehogy Szekfű Gyulának legyen igaza: „valahol utat vesztettünk”, vajon lesz erre válasza az ellenzéknek?
„Gyere, Thessza, menjünk sétálni” …
- 05. 22. vasárnap nyolcvanhetedik nap