(127.)
„A VILÁG LEGJOBB DOLGA MAGYARNAK LENNI” …
Levágtam!
Pontosabban: levágtuk! A „kicsi” fiammal (negyven)! Már „söröztem” is, zuhanyoztam is, mindjárt elkezdem „ápolni” a derekamat. Nem nagy ügy: három-négy napig is eltart, közben nehéz lesz majd fölkelni az ágyból; elindulni és a járni; fölmenni az emeletre a hálóba lefeküdni; bárhova leülni – viszont utána megint minden egyszerűbb… Thessza a kerítésen belülről figyelt minket, a sövényvágó néha fölidegesítette, minket féltett a nagy zajban, de amikor bejöttünk, azonnal megnyugodott. Lefeküdt az árnyékba, onnan sandított ránk.
Én is ledőlnék. De majd egy kicsit később, ebéd után: visszaléptem ugyanis a „kisgyerekkorba”, akkor az alvás még nyűg volt, bezzeg most, nincs jobb számomra egy ebéd utáni szundinál. Érdekes: alig vártam annak idején, hogy fölnőjek, most meg visszavágyakozom a „nagydolog a gyerekkor”-omba.
Cefet meleg van! Thessza mégis hív sétálni, de most nem megyünk, majd később. Három napja délutánonként fix programom van: a Chessbomb oldalon élőben nézem (este nyolc-kilenc óráig tart) Rapport Ricsi játszmáit, Polgár Judit szóbeli elemzésével és persze a sakkgép értékelésével. Izgalmasabb, mint az OTP Liga bármelyik meccse. Nem is beszélve a színvonalról! De ma pihenőnap van, talán Madridban sétálnak a világ legjobb sakkozói. Akkor szabad a mai délutánom!
Holnap megyünk szülinapra! Apám nővére lesz kilencvennyolc! Viszem a kilencvenhatéves Gyuri bá’-t is! Többórás videó felvételeim vannak, ahol az életükről mesélnek, az elmúlt száz évről: honnan jöttek, hová jutottak; kik is voltak ők (és persze apám is). A csömöri „szép”, mégis nélkülöző napokról, Budapestre kerülésükről, a mozgalomba kerülésükről, aztán ’44-ről, a bujkálásukról, a munkaszolgálatról, Birkenauról, kitagadtatásukról, a szerencsés menekülésről. Nekik (nekünk) felszabadulásról, az újrakezdésről. Magyarságukról.
Aztán villan a képernyő: „a világ legjobb dolga magyarnak lenni” vezérgondolat köré kellene a magyar kultúrát szervezni – nyilatkozza Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, a Nemzeti Színház kommunikációs tanácsadója, aki egyben a Magyar Sakkszövetség elnöke is. Megint kezdik. Nem tudnak leszokni róla. Miközben a „magyar” Rapport Ricsit éppen cserbenhagyják. Szabó szerint a „kultúra identitásérvényesítő eszköz”, fegyver, amit a nemzetek közötti versenyben használni kell!
Holnap szülinapra megyünk. Biztosan beszélgetni fogunk az elmúlt száz évről is, a magyar emberek életéről, az ünnepelt életútjáról is. És vajon a többiek élete, a leszármazottak, gyerekek, unokák, dédunokák és a többiek élete ilyen lesz? Mi vár rájuk? Mire készüljenek? Nekik nem „térkép e táj”, ők tudják, „hol lakott itt Vörösmarty Mihály”, remélem rájuk nagy szárnyát borítja majd „virrasztó éji felleg”.
Szabóról nem fogunk beszélgetni…
- 06. 20. hétfő száztizenhetedik nap