Mit fogsz most csinálni?
Hűb@meg: mert tényleg nem irigyellek.
Mit fogsz szerdán csinálni? Még bízol benne, hogy holnap nem tudják átnyomni a szavazógépen? Hülye lennél bízni, igaz? Ha rendkívüli sürgősséggel kívánja a plebános, aki „amatőr közgazda” is, mert a Parraghtól tanulta a szakmát, akkor az már eldöntetett. Fönn, a zégben. Akkor ne bízzál másban, csak magadban!
Mit fogsz szerdán csinálni? Vársz a jószerencsédre? A lottóötösre? Arra bizony várhatsz, mert te nem vagy egy hatvanpusztai lakos, vagy felcsúti focista-palánta, aki nyer is! Vagy sorban kapja a zuniós pénzeket, mert tudja: kivel-hogyan-miképp (a telefonszámokat is ismeri)! Aki mindig nyer.
Vagy már ma is dühöngesz? Azt hiszed, az elég? Esetleg elszaladsz a könyvelődhöz, biztos van-lesz megoldása? Talán hívod a havert, ő mit talált ki? Vagy ráordítasz a gyerekre? Lövőd a rigót és lenyomsz egy sört?
Nem lesz elég.
Aztán mit teszel? A tanárokra, orvosokra, ápolókra, rendvédelmisekre gondolsz majd talán, a kisemmizettekre, az árokpartjára lökettekre, a támogatás nélkül maradt pelenkázottakra? Akik ugyanúgy nem kapták meg a szolidaritást senkitől?
Nem lesz elég. Csak magadra számíthatsz ma még. Lassan-lassan mindenki megtanulja. Talán nem lesz késő.
Katás vagy haver, hűb@meg, nem irigyellek.
Ha taxis vagy, akkor se. Mert lehet, ma-holnap megúszod: de már te is rajta vagy a listán, holnapután már érted jönnek. Csak ma még félnek tőled, mert nem volt olyan rég, hogy kiálltál az igazadért…
Hűb@meg: mi lesz?
- 07. 11. hétfő százharmincnyolcadik nap