(142.)
Olvasgatok. Mi mást tehetnék. Lóg a lába az esőnek, mostanában már többet üldögélek, tegnap megcsináltam a leszakadt karnist, délután játszottunk egy jót az unokákkal, úgy látszik: ma sem lesz forradalom.
Hát olvasgatok.
Leveszem a polcról Jókai Cikkek és beszédek 4. kötetét, az 1850 – 1860. között írtakat és belelapozok, a „110. Egy kis kivándorlási jelenet” -nél nyílik ki, elolvasom, „A szerdahelyi vendéglőbe befordul egy fiatal legényke …”, vékony pálcával, vékony talpú cipőben, egy hektikus bőrtarisznyával és volt neki egy kis bozontos pudlikutyája is, aki – miután szóba elegyedett a kocsmárossal – azt mondta a neki, ő bizony „földesúrnak jött Magyarországra, a hol olyan sok föld van üresen”. Aztán egy esztendő múlva jött visszafelé, megint betért a kocsmába, de már vastag botra támaszkodva, a cipőinek épen nem volt többé talpuk, a kocsmáros ráismert: „Hát ilyen hamar megjöttél? Hát a kis kutya hová lett? A szegény fiú nagyot sóhajtott keservesen, s tragicus arckifejezéssel mondta: „Magad megetted:””
Lerakom a könyvet, elmélázva kinézek az ablakon: vajon ma is jönnek hozzánk fiatal legények földesúrnak? Vagy a határvadászaink mindenkit elkergetnek? Illegálisan érkeznek, csak átutaznak rajtunk? Netán az embercsempészek be akarnak épülni határvadászaink közé? Vannak még egyáltalán olyanok, akik ide akarnának jönni??
Csak olvasgatok tovább
„Melegedőszobákkal készül a télre a Központi Statisztikai Hivatal”; „Ez csak egy unalmas vicc” – mondja a magyar miniszterelnök az elfogadott jogállamisági jelentésre; Kulka János drámai videóban „szól” a sorskeresésről: „Ház egy se maradt…”; Hadházy végre bejutott a „munkahelyére”, a magyar parlamentbe, igaz látogatási jeggyel; Norbi megint megszólalt…
Csak olvasgatok tovább
Akkor inkább Jókait! „Nem kevés azon előnyünk, hogy minden nap újdonsült hirekkel szolgálhassunk olvasóinknak, kétszersülteket adni pedig nem akarunk … abban kell fáradoznunk, hogy olly hireket mondhassunk, mellyek még nem történtek s csak azután fognak a nyilvánosság piacára vitetni…”. Ez tényleg kevésbé ijesztő.
Olvasgatok. Mi mást tehetnék. Lóg a lába az esőnek, mostanában már többet üldögélek, tegnap megcsináltam a leszakadt karnist, délután játszottunk egy jót az unokákkal, úgy látszik: ma sem lesz forradalom.
- 09. 16. péntek kétszázharmadik nap