Kolostorba vonultak.
No nem azért.
„Csak” oda tették át – évekkel ezelőtt – a székhelyüket.
Nem a szálláshelyüket.
Nem élnek együtt.
Csak bejárnak.
A munkahelyükre.
A találkahelyükre.
Ami a város fölött van.
Jelképesen.
Onnan nézve minden és mindenki alattuk.
A házak, az utcák, a stadionok, a folyó és az alattvalók is.
Ők ott kapják az eligazítást.
A parancsokat.
Amit végre kell hajtaniuk.
És akkor megkapják méltó jutalmukat.
Azt csinálhatnak, amit csak akarnak.
Másokkal.
Ezért kiemelnek – megaláznak.
Néha a szoknyát kutatják.
Vagy mást.
Mindig elveszik, ami nekik jár.
Ez a „rendjük” lényege.
Most éppen a sopronbánfalvi kolostorban tartanak háromnapos meetinget.
Ahol megint megvédik.
Brüsszeltől.
Gyurcsánytól.
Sorostól.
A szankcióktól is.
Az infláció már megkapta a magáét.
Az energiaárak is.
Te, barátom, mit kaptál?
Pedig biztosan érted is elmormoltak egy imát.
Hogy majd tíz-húsz év múlva.
Utolérd.
Lehagyd.
Elmondhassad, amit ugyan nem akarsz, hogy most már.
Lehet: lesz az majd ötven is.
Úgysem éled meg…
Hát bevonultak.
A kolostorba.
No nem azért…
- 02. 06. hétfő
(Kép: wikipédia)