Nem tudom a megoldást.
Más se. Még az okosok se. A megmondó emberek sokasága se.
Csak találgatnak. Csak találgatunk.
Hogy mi lenne a jó. Vagy legalább a kevésbé rossz.
Hogy mit kéne csinálni.
Hogy mit nem kéne csinálni.
Ő meg adja az egyik nyilatkozatot a másik után: táborban, rádióban.
Már a tengerentúlról is reagálnak rá. Válaszoltat rá.
Szégyelljük.
Temetések. Emlékezések.
Halálelhallgatások.
Emlékműállítások. Szobor-kilakoltatások. Múlt-átírások.
Kilakoltatások.
Jönnek a „menetrendszerű siker-jelentések”. Megtévesztő kitüntetések. Ügyészségi meghallgatások. Rabosítások.
Tömeges emigrálások. Új-hazába települések.
Író-verekedések.
Stadionmegnyitások.
Kémprogram telepítések.
Egyeztetések. Jelöltállítások. Ajánlószelvény-gyűjtések. Legitimálások.
Közben minden megy tovább a maga útján.
Röhögni kéne: sírni tudnék…