Címke: olimpia

IMAGINE

„képzeld, nincs mennyország

érezd, mily könnyű az ég.

pokol sincs alattunk.

fölöttünk tombol a messzeség

és képzeld, az emberek

derűsen élnek a mának.

 

nincsenek határok,

képzeld erősen.

nincs miért ölni, halni

nincsenek széthúzó vallások.

édes békében él

minden ember.

 

mondhatod, hiába álmodozom,

de nem vagyok magam,

jönnek még hozzánk oly sokan

hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.

 

képzeld nincs tulajdon

érzed mily csodás?

nincs fényűzés, nincs nyomor

testvér minden ember

képzeld erősen,

s felenged a fagyos világ.

 

mondhatod, hiába álmodozom,

de nem vagyok magam,

jönnek még hozzánk oly sokan

hidd el megérjük, hogy a világ rendben van”

 

 

Háború van.

Veszélyhelyzet kihirdetve.

Solingen városában – egy fesztiválon – tömeges késelés történt ma hajnalban, a késelő megölt három embert, többeket megsebesített.

A magyar lakáj-sajtó már migránst kiált…

 

Tele plakátozta az országot: katonának hívja a fiatalokat.

Közben a BÉKÉÉRT prédikál, miközben háborús bűnös a haverja, diktátorokkal köt szövetséget.

Naponta az Unió ellen uszít, újabb és újabb gyűlölet-„tárgyakat” vizionál.

Mindenki ellenség, aki nem vele van! – hirdeti.

Szerinte új világrend közeleg, amiben az ezeréves magyarnak-magyarként helye van.

Ezért harcol.

Meg a családjáért.

Akkor a pénz nem számít.

Pontosabban: akkor számít.

 

Mindeközben ő ma adott egy nagy interjút.

A haver-lakáj szócsövének.

A sportról, ahogy ő látja az Olimpiát, a magyar rendezés lehetőségét.

Sok „egyébről” is.

Ami csak a „vájt fülűeknek” derül ki.

Ahogy halad előre a „dumában”, úgy rajzolódik ki a lényeg.

Az interjút nem smsben adta, úgy csak személyi döntéseket hoz-közöl.

Szokott formáját hozta.

Az unalomig ismert lózungjait ismételgette.

Az olimpiai éremtáblázatban a tíz között a helyünk; korszakos zsenijeink vannak a sportban is; az nem igazság, hogy a férfi pólósaink négyszer kikaptak; neki nyolc arany lett volna a magyar igazság; a férfi az férfi, a nő, az nő; ha Lucánk nem egy férfiszerű ellenféllel küzdött volna; a mi öttusázó lányunk még Boltot is lefutotta volna (ja, ezt nem is ő, a lakáj-alákérdező mondta); abban a Szajnában, aminek először is áramlása van, másrészt a fene se tudja, hogy mi van benne …

De mást is nyilatkozott, például ilyeneket: a libsi elégedetlenség nyegle, és persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz; bezzeg(h) a keresztény elégedetlenség; aztán hadovált egyet a himnuszokról, a Lennon Imagine daláról, mint egy marxista hitvallásról, ami szerinte önpusztító, ami egy világméretű kampány értékei ellen …

Még sok mindenféle marhaságról karattyolt, a magyarok és a kerékpár kapcsolatáról is.

Aztán a végére csak kibökte magából: ide vele azzal a ’36-os olimpiával!

Szerencsére már Hitler Adolf nem él: nem tudja megnyitni…

 

Háború van.

Veszélyhelyzet kihirdetve.

Solingen városában – egy fesztiválon – tömeges késelés történt ma hajnalban, a késelő megölt három embert, többeket megsebesített.

A magyar lakáj-sajtó már migránst kiált…

A kórházakban a légkondi nem érdekes – úgy is ősz lesz mindjárt.

 

  1. 08. 24. szombat

(Kép: Alexandru Bublic)

KETTÉOSZTVA…

Mindegy, mi az.

 

Kereszt lesz(???) a Gellért-hegyen a Szabadság-szobron.

Lelakatolták a Péterfy Sándor utcai Kórház bejáratát(!!!), a Kórház közleménye szerint ők csak a betegek jogait védték az illetéktelen szemektől, különben is csak néhány percről lehetett szó, mert illetékeseik azonnal intézkedésbe fogtak, gondoskodtak a betegek bejutásáról és a kibírhatatlan hőségről is.

A MÁV vonalán a vonatok normálisan, a szokott módon közlekednek és késnek, semmi rendkívüli.

Labdarúgó csapataink – a most zajló kupákban – harcban állnak a ciprusi, dán, örmény csapatokkal – ki így, a másik is így.

Befejeződött a Párizsi Olimpia, a Koszovó-mentes övezetben sportolóink szerepeltek a legjobban.

Tarlós után Magyar is elképzelhetőnek tart egy Budapesten megrendezendő Olimpiát.

Schadl otthonában lófrálhat, Simonka György vígan éldegél, letartóztatták Óbuda polgármesterét.

 

Mindegy, mi az.

 

Szerintem ne legyen; a magyar egészségügy helyzete, a betegek sorsa kilátástalan; nem normálisok a vonat-késések; fölháborítóan gyengén szerepelnek a magyar foci-csapatok; sikeresek voltak a magyar sportolók, de ez nem rendkívüli; fölháborító javaslat, hogy Budapest rendezzen Olimpiát; a korrupció mindennapos és „megszokott” hazánkban…

 

  1. 08. 15. csütörtök

(Kép: Andrea Vukó)

JOE KOVACS(OK) AMERIKÁBÓL…

Nem róla-róluk akarok írni.

Aki(k) bárhol-bármiben nagy sikert értek-érnek el.

Akik nem magyarok.

És mégis: a politika azt hazudja róluk, ők magyarok, mert…

De nem is a politikusokról akarok írni.

A riporter-újságíró(?) Joe szurkolására buzdít, hisz’ magyar ő…

De most róla sem, a szervilizmusáról sem akarok (most) írni.

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki ismered-szereted Adyt, Radnótit, József Attilát; aki tudja ki volt Papp Laci: te, mit gondolsz?!

 

Aztán itt van a „Luca széke”.

Tudod: a török bokszoló.

Aki eddig még komoly eredményt nem tudott fölmutatni.

Tizenhetedik (17.), harmincharmadik (33.) volt nagy világversenyeken a nők között; biztosan akkor „még” nem volt „férfi”.

Általában kiesett az első fordulókban.

Akkor sem.

Most nem esett ki.

Megvert egy olasz bunyós-lányt, aki föladta negyvenhat másodperc után a küzdelmet.

Majd férfit kiáltott!

Nem előtte.

A magyar közélet azóta ezen „csámcsog”.

A mi Lucánk is, küzdelmes meccsen kikapott tőle.

Azóta se nyugszanak a kedélyek.

Folytatódik a heccelődés, gúnyolódás, fröcsög mindenfelé…

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!

 

„Nem a győzelem, a részvétel a fontos…”

Mert, ahogy Coubertin, az újkori olimpiák atyja is hitt abban, hogy az egészséges versengés erkölcsös jellemet formál; nekünk is hinni kell.

Persze, ha még emellett győzünk is, azt nem kell szégyellenünk.

Csúf világban élünk!

Bombák robbannak itt is, ott is.

Zsarnok diktátorok rikácsolnak itt is, ott is.

A gyűlöletet okádók büdös nyála fröcsög innen is, onnan is.

Az Olimpiára nem kéne beengedni őket …

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!

  1. 08. 04. vasárnap

KÉRDŐÍV (KONZULTÁCIÓS)?! – „NEHOGYMÁ’RENDEZZÜNK!”

Tegnap este fölkerült az indexre HT (Huber Balázs) cikke: „Olimpia Budapesten? Ön hogyan döntene?” címmel, benne egy kérdőívvel, „Ön mit gondol? Budapest kész megrendezni a 2036-os ötkarikás játékokat? Mondja el véleményét, töltse ki alábbi kérdőívünket, hogy megismerjük olvasóink álláspontját!”

 

Hm: HT biztosan nem olvassa a híreket: éppen tegnapelőtt vett föl az ÁKK 1,75 milliárd EUR kölcsönt, jelentek meg rendeletek a kormánytól, hogy egy csomó dolgot le kell állítani, meghosszabbították a veszélyhelyzetet, persze közben fölépült és megnyílt végre a Tiborcz Pista titkos (kupija) klubja, ahová „kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák” fognak járni kigyúrt gorillák kíséretében.

 

Röhögök egy nagyot, Thessza nem is érti, fölemeli okos fejét, hogy mi bajom lehet: hát mi, sírni lenne kedvem. Kitöltsem? Meg se nyissam az oldalt? Végül megnyitom, ezen ne múljék, hogy „nehogymá’rendezzünk” és utána menjünk a lecsóba, mint a görögök. Férfi vagyok-e vagy nő, mikor születtem, stb, egyetértek-e azzal, hogy rendezzünk olimpiát 1936-ban?! Most látom, elírtam, nem 1936-ban, akkor Hitler rendezett Berlinben, 2036-ban! Thessza már a combomra tette a fejét, érzi: annyira ideges lettem, hogy segítségre szorulok, ő meg segíteni akar.

 

Ebben Thessza nem tud, csak Te tudsz olvasó-társam!

Ha akarsz…

  1. 09. 07. csütörtök

 (Kép: index-kérdőívből)

BUDAPESTI OLIMPIA – BOPIA

(3.)

 

„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

(1936. nov.-dec.)

 

Miért rendezzünk Olimpiát? – Miért ne rendezzünk Olimpiát!

 

Nekem nincsenek erőforrásaim.

Jól-megfizetett apparátusom se.

Csak a „véleményem” van.

Ami nem egyezik a hivatalos, orrán-száján fröcsögő „HIVATALOS”-sal.

A küzdelem kilátástalan, mégse reménytelen.

Neked szól.

Ez a reményem, reményünk…

 

Apám 1958-tól harminc éven át volt a Magyar Televízió Sportosztályának a vezetője. Amikor kezdte, akkor még izgő-mozgó, kilencéves kisgyerek voltam, aki szerette a labdát, a futkosást, aztán a küzdést, a győzelem ízét, a vereség keserűségét, szóval hamar a sportot. Apám révén közel(ebb) kerültem a versenysport világához, később egy kicsit bele is kóstoltam. Minden hazai fontosabb versenyen, amit akkoriban közvetített a Magyar Televízió vagy a helyszínen, vagy otthon, a képernyő előtt izgultam-szurkoltam végig. Bújtam a sporthíreket, olvasgattam a sportról szóló könyveket, nézegettem a sport-statisztikákat, még a „Pályabelépő”-sportriporter válogatására is be-be ültem a TF-en, ott találkoztam először a későbbi legendákkal Knézy Jenővel, Gyulai Pistával, Szegvári Katival. Otthon apuval sokat beszélgettünk-vitatkozgattunk mindenről, különösen a sportról, én a fiatalságom minden vehemenciájával, erőszakosságával hangoztattam, hogy végre nekünk is kéne rendeznünk egy labdarúgó világbajnokságot, de legalább egy olimpiát. Apám, aki akkor már az Intervízió, a szocialista országok televízióit tömörítő szervezet sport-vezetője (is) volt, csak mosolygott, hallgatott, aztán nyugodtan megszólalt: naiv vagy, abba belerokkanna az egész ország…

 

Hát most (újból) ez a kérdés nem otthon, a négy fal között hangzik el.

Talán meg kéne vitatnunk – higgadtan, okosan, a másikra figyelve, érvelően.

 

Tényleg: miért is rendezhetnénk Olimpiát?

Miért is rendeznénk Olimpiát?

Hisz’

  • megvan a politikai szándék
  • az első tízben vagyunk
  • libabőrösek leszünk
  • dicsőséget aratunk
  • büszkék leszünk
  • turistákat vonzunk
  • bevállaljuk
  • meg tudjuk csinálni
  • majd lesz belőle gazdasági föllendülés (is)
  • a keresletet is fölpörgetjük
  • lesznek majd munkahelyek (is)
  • „csak”
  • „megérdemeljük”
  • akikre figyelnek az emberek, ők akarják
  • ha lesz 75-akárhány oldalas hibalista, arra is megoldást találunk
  • nem lesz érdemi malőr, ami elér bármilyen ingerküszöböt
  • az elmúlt 13 évben rengeteg nagyon nagy volumenű sporteseményt rendeztünk
  • fölhalmozódott rengeteg know-how, tudás
  • többmilliárd nézőhöz is eljuthatunk

 

Miért ne rendezhetnénk Olimpiát?

Miért nem rendezzünk Olimpiát?

Hisz’ kérdések tömkelege sokasodik

  • kik is rendeztek eddig XXXII olimpiát az elmúlt száz évben: Athén, Párizs, St. Louis, Athén, London, Stockholm, Berlin, Antwerpen, Párizs, Amszterdam, Los Angeles, Berlin (1936!), Helsinki, London, Helsinki, Melbourne, RómaTokió, Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva, Los Angeles, Szöul, Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén(!), Peking, Rio de Janeiro, Tokió – és jön megint Párizs, Los Angeles, Brisbane…
  • gazdagabbak vagy szegényebbek nálunk?
  • nekik volt diszponibilis (szabadon elkölthető a kötelezően kifizetésre kerülőn felül) jövedelmük?
  • nekünk van?
  • ez jön a sorban?
  • nem a …?
  • mennyibe kerülne?
  • mondjuk amennyit az oktatásra költ az állam egy-három teljes évben?
  • vagy amennyi a teljes kormányzati éves büdzsé?
  • akkor azt nem fizetné az állam egy évig?
  • vagy hitelből?
  • kínai, türk, azeri, netán világbankos hitelből?
  • miből és ki fizetné azt a cechet?
  • a kamatokat?
  • a pedagógusok, az orvosok, a betegek, a sok-gyerekesek?
  • és mi következne utána?

2017-ben „… nem volt mögötte társadalmi támogatottság” – mondta el nemrég Dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár – a NOB felmérésének az eredményét.

 

Most van?!

  1. 09. 04. hétfő

(Kép: BOMA oldaláról szerkesztve)

LIBABŐRÖS KÁTYUZÁS

Budapesti Olimpia – BOPIA (2.)

 

Tegnap este az M5 csatornán ment az „Ez itt a kérdés” című műsor.

A US Opent néztem, éppen hatalmas küzdelemben nyert egy nekem „ismeretlen” svájci teniszező, Stricker, aki megverte Tsitsipast; reklám-szünet jött, hát kapcsolgattam a TV-t: beugrott az M5-ön az „Ez itt a kérdés”, „Már a tizedik legnagyobb sport-város vagyunk a világon … Magyarország a sport hazája … hogyan építette az országimázst a Budapesti Atlétikai VB…” – hallom a mondatokat, amik az egyik fülemen be, a másikon ki távoztak. Visszamentem a teniszre, „vajon milyen meccs jön”, de nem hagyott nyugodni a „kérdés”, megint kapcsolás az M5-re, és ott ragadtam.

Éppen a vébét szervező Budapest 2023 NZrt. vezérigazgatója beszélt, aki legutóbb arról írt bejegyzést a Facén, hogy „👉 Sz.rnak, bajnak nincs gazdája❗️Így szól  a mondás. És ez természetesen fordítva is igaz! Amint kiderült, hogy a világbajnoksággal NINCS BAJ (sőt…), akkor azonnal megjelennek a “gazdák””, ez mutatta számára a sikert, nos belekezdett egy fejtegetésbe, hogy nekik bizony kátyúzniuk kellett a gyaloglás meg a maraton útvonalán, az Andrássy úton, mert különben kitört volna a gyaloglók és a futók lába, hát kátyúztak, mert az országimázs, meg a siker miatt kellett, meg még szemetet is szedtek!

Vágod, haver?!

 

KÁTYÚZTAK!

 

Mert a gyaloglók meg a futók még a végén a lábukat törik!!!

Képzeld el, haver: vajon meddig lesz az az út „kátyúmentes”, amit ők gányoltak össze?

Amíg az első eső, tél beköszönt; vagy az első autóbusz megjelenik?

Legalább addig?

Vagy csak a közvetítés(ek) végéig?!

Amíg az utolsó vendég haza nem utazik?!

És utána?

És máshol?

Az egész ország egy kátyú!

EMBER: MAGYARORSZÁG KÁTYÚ-ORSZÁG!

Hogy az inflációról, a pedagógus-hiányról, többéves műtétre várakozásról, a kivándorlásról ne írjak, beszéljek.

De persze a kátyúk.

Mert ő kikátyúzta, a felelős helyett!

Tudod miből kátyúztál: a nyugdíjasoknak törvény szerint járó, ki nem fizetett infláció-követéséből, amit – mert a „zOrbán” kormány nem adott oda a nyugdíjasoknak – ők kamatmentesen meghiteleztek a „zorbáni” álomra!

 

És akkor meghallom a másikat, a sportszakmai csatorna igazgatóját.

Akinek lúdbőrös lett mindene – mondta.

Mert a közönség, a drága magyar közönség állva tapsolt a lányoknak.

Akik országos – nem világ – csúcsot futottak.

A döntőbe ugyan be sem jutottak azzal az eredménnyel, de nem az az érdekes, nem ez volt a mérce: hanem önmaguk, az országos csúcs – így a csatornaigazgató.

Tudod hányan küzdenek nap mint nap a maguk „országos csúcsáért”?!; hogy a gyereknek, az unokáknak, maguknak megvehessék, amit az alapvető (nem jachtra, nem luxus-nyaralásra, utazásra, csak tisztességes emberi életre) szükségleteikre kell?, hogy taníthassák, iskoláztathassák a következő generációt?!;

Libabőrös lett a csatornaigazgató.

Büszke is!

 

Aztán jött, aminek jőnie kellett, hisz a volt-sportoló, mára már soványnak nem mondható (kövér) SAS korábban már kimondta: OLIMPIA!!!

Mert az nem lehet, hogy…

 

Nem néztem tovább.

Minek.

Innentől nem érdekes.

Innentől már ismerős történet lenne.

 

Te mit gondolsz, arról kell most vitáznunk: rendezzen-e vagy ne rendezzen Magyarország Olimpiát?!

Szerintem nem!

 

  1. 08. 31. csütörtök

NYÍLT LEVÉL A BUDAPESTI OLIMPIA (BOPIA) ÜGYÉBEN…

Már dübörög.

A kisegér az elefánt mellett.

A budapesti Olimpiáért.

„Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek…”

 

  1. miniszterelnök úr;

és sportért vagy (egyszerűen) Magyarországért felelős politikusok; újságírók, sportot közvetítő riporterek; PR-szakemberek; „Youhuu”-k és más kabalafigurák!

Azért fordulok hozzátok, mert már be is indítottátok a kampányotokat.

A Budapesti Olimpia (BOPIA) megrendezéséért!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Még csak most lett vége a Budapesti Atlétikai VB-nek. Ami maga volt a „CSODA!” – mondtátok be nap, mint nap és rendre a TV-ben.

Láttuk-hallottuk.

Ahogyan a helyszínen a Türk Tanács is.

Minden nap, hogy „aszontta”: „Ilyen még nem volt…, a kábel is ki van húzva végig az Andrássy úton…, csodálatos a hangulat…, siker-siker és siker…, meg tudtuk csinálni!”

A visszabontásról viszont nem fogtok győzelmi-tudósításokat írni, mondani.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Miért rendeztétek meg vajon?!

Miért „adtatok bele apait-anyait”?!

Hisz’ mi nem vagyunk „atlétikai nemzet”.

Hisz’ (sajnos) egy kezünkön megszámolhatnánk az éremre esélyes magyar sportolókat.

Mégis: építettetek háromszázvalahány milliárd forintért egy (írd és mondd: egy!) atlétikai stadiont, amit vissza kell majd bontanotok, mert nem tudjátok majd kihasználni.

A mai időszakban!

Amikor a nálunk gazdagabb, atlétikai hagyományokkal is rendelkező városok sorra mondtak le a világbajnokság megrendezési jogáról, mert fontosabb célok megvalósítására kellett (nekik) a pénz.

Ti mégis!

Talán kitöltött és visszaküldött konzultációs kérdőíveken követelte tőletek a „MAGYAR” a megrendezést?!

Dehogy: arra is gyávák voltatok!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Persze kiderült.

Nem is az atlétikáról volt-van szó.

Csak (egy) AZ „álomról”.

A miniszterelnöki álomról.

Ami a BOPIA-ról víziónál.

„Ez aligha maradhat így az idők végezetéig!” – mert ez nem maradhat álom csupán!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

És lám-lám: a gépezet beindult.

Tegnapelőtt Szöllősi György, ma meg már Czipó Ádám „érezte úgy”, hogy ”bársony nesz inog, / a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok…”.

Ma-holnap az „M”-mel kezdődő minden csatornán ömlik majd a BOPIA-t követelő „se@@nyalók” szájából a „HOZSÁNNA”!

„Az kell, már csak az hiányzik, megérdemeljük, meg tudjuk csinálni, a pénz, a könny, a következmény nem számít!”

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Marad a megosztott Magyarország!

Mert az kell, ugye miniszterelnök úr?!

Akkor lehet riogatni, erőt mutatni, fitogtatni „pici, alig látható” kardodat?!

Ehhez most Új kérdés kell!

Új ellenség!

Akit megint, újból és újból le lehet győzni!

Aki persze mindig ugyanaz az ellenség.

Most nem a libcsinek, a migráncs-simogítónek, a „sorosistának”, a civilnek hívjátok majd!

Most az BOPIA-t nem támogatónak!

Mert a józan észre hivatkozik majd.

A gyerekek oktatásáért, jövőjéért aggódik majd.

Ők lesznek most a hazaárulók!

BOPIA vagy nem PIA! – ez (lesz) itt a kérdés.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

A zászlót már lobogtatjátok!

A bélyeget már kinyomtattátok.

Érv, meggondolt válasz már nem érdekes.

RIA-RIA zúgja már a nép!

Az előéneklők már rázendítettek…

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Azt tudtátok, arra emlékeztek, hogy a 2004-ben, Athénban rendezett XXVIII. nyári olimpia mibe került, a felépített stadionok, csarnokok, olimpiai falu hogyan néznek ki most?

Hogy Görögország az olimpia után (majdnem) csődbe ment?

Hogy mi lesz a miniszterelnöki álomból, amikor fölébred(ünk)?!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Hatvan éve hangzott el a mondat: „Van egy álmom…”

Az egy más mondat volt!!!

 

T. sportot-szerető vagy (csak) néző magyarok; öregek és fiatalok, akik megpróbáltok itt maradni-élni a Kárpát medencében!

Hozzátok is fordulok, mert beindult a kampány a BOPIA megrendezéséért!

Most mi vagyunk a „következő-ellenség”.

Ha akarjuk, ha nem.

Csöndbe maradhatunk, meghúzódhatunk, babrálhatjuk itthon a TV-t, melegíthetjük a lábaskában a levesünket, néha-néha megsimogathatjuk az unokáink fejét, megsétáltathatjuk a kutyát.

Megvárhatjuk, míg összecsomagolják a motyójukat, döntenek és kitántorognak „Amerikába”.

Érdemes?!

  1. 08. 29. kedd

(Kép: 444, Milos Bicanski/Getty Images)

A „SZOLGA” …

I.

 

Varga Mihály pénzügyminiszter (is) megszólalt a Fidesz (házibuliján) rendezvényén Tihanyban.

„Magyarország alapvető és jól felfogott érdeke, hogy az euró bevezetésének feltételeit mihamarabb teljesítse” – mondta többek között. Azt is mondta (leírva is vagyon az index által): „az első lépés a hiány és az államadósság további csökkentése, aminek érdekében a kormány a veszélyes nemzetközi környezetben is folytatja az egyensúlyi mutatók javítását”.

Ősidőkben, még az „átkosban”, voltak „az egyszeri takarékossági intézkedések”. Aztán a „késre-menő” éves költségvetési csatározások: a 2 százalékos(!) dologi automatizmus megszüntetése, az „egyéb fejlesztések” rostálása, a háttérintézmények megszüntetése, meg tudom is én még mi miden nyirbálás. Valahogy túléltük, elkerültük az összeomlást. Igaz: a rendszer, az átkos megszűnt, később a szoci-szadesz kormány megbukott, de nem lett csőd.

Már tizenhárom éve vannak (van) hatalmon.

A „zOrbán”!

Azt csinál, amit csak akar.

Veszélyhelyzetben.

Most a karcagi szolgája bevallja: bár jó lenne az „ajró”, ha lenne, de ahhoz ezt meg azt kéne csinálnunk.

A „DNS-SAS” meg mást akar.

Ezt persze a karcagi legény nem mondja.

Annyira nem egy vagány legény.

Csak egy szolga(lelkű) miniszter.

Már tudom is én hány éve!

Ilyenek kellenek ma!

Meg a „lölőfélék”.

A „matolcsy-ivadékok”.

A Porsche-gyűjtők sok.

A „bátorok”.

Az „andik”.

Meg akik megírják, elmondják, példának állítják.

Őket.

Ja: te is kellesz hozzá, mint olvasó, néző, (bér)tapsoló, újból és újból megszavazó.

Aki elkábulva nézel csak magad elé, amikor elbúcsúzol a gyerektől.

A reptéren.

Mert kivándorol szerencsét próbálni…

 

II.

 

DE MINDJÁRT VÉGE!

„Mindjárt vége!” – hallom innen is, onnan is.

„Tényleg vége?” – gondolom (reménykedve).

 

Aztán meghallom: „az atlétikai VB-nek”…

Hm, legalább annak.

Az is valami.

Mi jön itthon?

Az OTP liga.

A Puskás Akadémiával, a Gyirmóttal, Pakssal.

Mit nem írok: a Gyirmót nem is, bocsika.

Mindegy.

Kisvárda, Mezőkövesd: dettó…

Viszont a Milos Kerkez meg az Vili Orbán!

Na látod!

 

„Mindjárt vége!”

 

Minek is?

 

„Putyinnál is rosszabb lehet, aki őt követi majd Oroszország élén…” – írja az index.

Mindegy.

Ha már utána lennénk.

De még nem vagyunk.

Még van hátra.

Ebből egy nap.

Ami biztosan megint történelmi lesz.

 

„Matolcsy Györgyék döntését lélegzetvisszafojtva figyeli mindenki”.

Az indexnél.

Meg Tihanyban.

Vajon a gyerök milyen autót vesz hétfőn?

 

Mindegy.

Neki biztosan van „ajrója”…

 

Mindegy.

Előbb-utóbb volttá válik ez is…

  1. 08. 27. vasárnap

(Kép: szotyola a kertből)

FELELŐSSÉG!!!

Lehet ma (meg)bízni bármiben, bárkiben?

Ha nem?

Ha igen?

 

És a nyilvánosságban?

A HÍR-ekben?

A tudósításokban?

 

Újságíró vagy?

Riporter?

Csak „olvasó”?

Mindegy.

Akkor is van.

Neked is.

 

Felelősséged!

 

Mert az igazságnak bemutatott verziói vannak.

Verziói.

Amit az újságírók, riporterek, operatőrök írnak, filmeznek, vágnak össze eléd.

Amit aztán te megnézel.

És onnan kezdve, amit értesz, gondolsz róla: a te verzióddá válik.

Kinek és mit hiszel el.

Melyik verziót tartod igaznak.

Hogy már csak még tíz év kell – vagy egy másikat?

Hogy gyomrost vitt be a kormány vagy a celeb-szóvivő „kislány” az inflációnak – vagy egy másikat?

Hogy „Magyarország a sport hazája – vagy egy másikat”.

Hogy „több darabban” már mi is rendeztünk olimpiát” – vagy egy másikat?

Hogy „az éremtáblázatban … az első tíz helyezett ország közül mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat” – vagy egy másikat?

 

Hogy „ez aligha maradhat így az idők végezetéig” – vagy egy másikat?

 

Nézem a TV-t.

A Budapesti Atlétikai VB-t.

„Ilyen még nem volt … talán nem is lesz … siker … magyarok … megérte … csodálatos … mennyi magyar és nem magyar ember mindenünnen … köszönjük”.

Ömlengés.

Egy érem már jutott.

Talán más is.

De ez nem fontos: a részt-vétel, a küzdés, az élmény a fontos.

 

Meg tudtuk csinálni!

 

Egyszer már akart Olimpiát rendezni.

Ő akart.

Meg az emberei.

Az így vagy úgy haszonélvezők.

Persze: én is azt akarnám: bárcsak rendezhetnénk!

De most?

Éppen most?

Amikor „a haderőnket is fejlesztenünk kell”!

Azt is: minek?!

Amikor minden, ami „reál” csökken!

Amikor nem jön a pénz a pedagógusoknak sem?

Amikor…

 

Felelősséged van!

Neked is.

Nemcsak a riporternek, operatőrnek, rendezőnek.

A nézőnek is.

 

Te: mit gondolsz?!

  1. 08. 26. szombat

(Kép: Orván Viktor oldaláról)

OLIMPIA!!!

Sokat beszélgettünk – gyerekkoromban, aztán később, mikor már azt hittem felnőttem és enyém végre a világ – apámmal. Mindenről. Tudott és akart is beszélgetni velem. Hát még én! Mindenem volt a sport, mindig győzni akartam, ahogy azt is, hogy mi, magyarok is mindig nyerjünk. „Rendezzünk nálunk is egy Olimpiát, biztosan meg tudnánk csinálni, miért nem rendezünk?” – kérdeztem tőle, „butaságot beszélsz, tudod mibe kerülne egy Olimpia megrendezése, sokszor arra sincs elég pénzünk, hogy közvetítsük azt, amit szeretnénk, és ez csak a televíziós díj lenne, és mit csinálnánk utána a stadionokkal, csarnokokkal, evezős pályával, más pályákkal, miből tartanánk fönn, ugyan már, őrültség lenne”, zárta le röviden valamikor a hetvenes években. Pedig ő aztán tényleg élt-halt a sportért. Soha többet erről nem beszélgettünk. Megértettem.

Aztán néhány évvel ezelőtt, 2001-ben Orbán Viktornak eszébe jutott, mint annak idején Rákosi Mátyásnak, hogy már egyszer majdnem rendeztek a magyarok olimpiát, méghozzá a NOB megalakulását követően, amikor a görögök nem akarták elvállalni és Coubertin a magyarokat hozta példának, hogy majd ők megrendezik, de akkor még nem élt sem Mátyás, sem Viktor, talán pénz is lett volna elég, de még sem vállaltuk (lásd: (https://www.politicalcapital.hu/konyvtar.php?article_read=1&article_id=533).

Mai hír: Fürjes Balázs nyilatkozott (beetetett), ő szenvedélyes az Olimpia budapesti megrendezésére, korábban is jók voltak a visszajelzések, persze a NOB-nak és a fővárosnak kell döntenie.

Újra nyílttá vált az őrület. Háború van a szomszédban; veszélyhelyzet kihirdetve, hosszabbítgatva; zsíroskenyér ára az „egekben”…

Közben terjed egy (rémhír) kacsa: Rákay Philip filmet forgat az 1954-es labdarúgó világbajnokság döntőjéről. A készülő filmről nem sokat lehet tudni, de azt igen, hogy a győztes gólt – a Puskást alakító Eperjes – rúgta… A film forgalmazása előtt már elnyerte a legjobb rendezőnek járó Sigmund Lófüty Nemzetközi Díjat, és Rákay Philipet meghívták a Milton Egyetemre óraadó testnedvnevelő tanárnak. Rákay tervei közt (a brüsszeli szankciós-politika függvényében) szerepel még a Budapesti Olimpia, mint az Évezred Olimpiája című nagy-opera bemutatása is a Hatvanpusztai Birtok melléképületében.

Sokat beszélgettünk apámmal, megtanultam tőle: a földön kell járni.

Kár, hogy „ők” nem beszélgettek apámmal—

2023. 01. 16. hétfő