Címke: végjáték

Végjáték?


„A játszma akkor alakul át végjátékká, amikor a lépésen lévő félnek alkalma nyílik minden változatban, fonalas lépéssorozattal, kétséget kizáróan bizonyítania a győzelem elérését, illetőleg ellenfele győzelmi törekvésének sikertelenségét.” Bán Jenő A végjátékok taktikája Sport, 1962.
„Mégis: most valahogy azt érzem, tényleg folyik a végjáték. Ezek nem érik meg a 2018-at.” mail üzenet, 2016. október

Tulajdonképpen a végjáték már nem is érdekes. Hiszen akkor már tudjuk az eredményt. Azt is, hogy milyen áron, milyen csetepaté következtében: ki nyer, ki veszít. Hogy akkor már az egyiknek (a sötétnek, vagy a világosnak) nincs menekvése. Vagy kiegyeznek, mert ki kell egyezniük, remiben, mert az állás ezt mutatja, mert az állásban nincs több, legfeljebb kockáztatás és aztán vesztés. Akkor inkább remi. És akkor abbahagyják. Szóval a végjátéktól kezdve már minden végzetszerű, fatális, elkerülhetetlen. Persze le kell játszani a partit! Le kell ütni, amit le kell; meg kell védeni, amit meg kell; létre kell még hozni ügyes fenyegetéseket vagy álfenyegetéseket, és persze jól, hiba nélkül, mindig a legjobbakat kell lépni. Ennyi. Le kell csak játszani.
Akkor ez már a végjáték – kérdem magamban magamtól, hiszen én már úgy tudom (gondolom, remélem, sejtem), innentől már fonalas, el sem lehet rontani, téveszteni. Hiszen már minden egyirányba mutat. És még látom is. Meg mások is érzik, mások is látják?! Meg néha már föl is állnak a foteljükből, elmennek egyet tüntetni (aztán persze újra visszasüppednek). De már ez, hogy már a végjátéknál tartunk, benne van a levegőben: a bírósági döntésekben, a kormányzati tétovázásokban, az idegeskedésekben, az összeveszésekben, a sugdolózásokban. Vagy csak így akar(juk)om látni, így akar(juk)om olvasni?!
Akkor is ez már a végjáték – súgtam még mindig csak magamban magamnak, „csak feküdj nyugodtan”, hiszen már más is vesztett (nyert, attól függ, honnan nézzük) ilyen állásból. Hisz’ az nem lehet, hogy (és itt most hosszú, nagyon hosszú fölsorolás következhetne) ennyi bűnt, hazugságot, csalást, lopást büntetlenül meg lehessen úszni. Hisz’ mostanra már mindenkinek ki kellett derülnie, hogy meztelen a király!, csak ki kell(ene) végre már dobolni! Akkor ez már tényleg a végjáték kezdete. Innen már nincs visszaút, csak le is út, meg fel is út, hogy felcsúti polgármester anyukájáról (fölmenőiről) ne is beszéljek.
Vagy mégsem? Valamit elnéztem? Valamit elhallottam? Hiszen minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig. Hiszen a kancellária-miniszter ma is ugyanúgy osztja az észt, mint tegnap: siker-siker hátán, fejlesztés fejlesztést követ, dől a lé Brüsszelből, a csapokat nemhogy elzárták, még a nyomás is növekedett, minden a legnagyobb rendben van! A másik miniszter is kiállt, és csak mondta, és mondta, fújta és fújta a magáét, hogy ő biza’ nem hazudott, még egy fél-napot se, nemhogy egy egészet, meg a Portik, meg a Juhász, meg mindenki más siker! Közben gyanús csomag miatt áll a város, rendőrt lő le egy náci, miközben társa, a zenész, kitüntetést vesz át a kormány halk szavú miniszterétől.
Minden megy tovább. Ugyanúgy. Koszovónak stadiont épít a nagy stadionépítő, aki minden füttyöt kiállt, igaz, kellett hozzá a határon belülre fölépített kerítés, elzárás, magánhadsereg, meg egy kis verekedés; ja, meg egy kiváló hangretusőr is. Közben meg: az Unió legszegényebbei közé kerültünk; egyre kevesebb pénzük van az embereknek eltemettetni szeretteiket; miközben az államtitkár szerint csak az él az utcán, aki ott érzi jól magát. Meg az árokban is. Közben Pécsett, a Zsolnay Vilmos úti egyik önkormányzati lakásból ki akartak lakoltatni egy hétgyerekes családot, a Városvédők védték meg őket. A felcsúti meg „…végül is vett szállodákat…”.
Akkor ez, akkor ez még nem a végjáték. Ez a játszma még közel sincs a végjátékhoz. Még bármi lehetne a játszma kimenetele: de most még rosszul állunk. Rosszul védekezünk, anyagi hátrányban is vagyunk. És mintha a versenykiírást is állandóan változtatná az ellenfél. Mintha rá nem is vonatkoznának a szabályok, hogy „piéce touchée” (a fogott figura lép)!
Szóval: ez még nem a végjáték.
Közel sem az.
2016. 10. 27.

Végjáték 40.

Minden vélemény számít!

ráhel-tiborcÖrökösök

– Istvánom, ma mit fogunk nyerni?
– ugyan már, nem kell minden nap nyernünk, Ráchel, ma élvezzük az életet
– nem úgy van az, apu azt mondta, hogy úgy a legjobb tenni a hazáért, hogy pénzt kapunk érte
– akkor ma nem teszünk a hazáért, nem elég, hogy tegnap is, tegnapelőtt is tettünk?
– nem, „Magyarország ma nagy lehetőségek kapujában áll”, én akarom megkapni a lehetőséget
– én meg pálinkázni akarok, amíg lehet, méghozzá adómentesen, apádat is áthívjuk, ma nincs meccs, nem kell átadni egy stadiont se, együtt ihatunk
– nem isztok, ma is kell nyernünk, a saját lábamon akarok nyerni, meg a tiéden, a Vajna csaja is kapott egy százmilliós lakást, nekem is kellene még egy, nem akarok leégni a svájciak előtt, nem vihetem őket minden nap az Operába, haza meg még nem hozhatom őket
– ne bomolj már, Ráchel, néhány éve még apád is azt mondta, hogy „csak ne mi nyerjük a legtöbbet”, mi történt az óta?
– fölhatalmazást kaptunk, mindenre, amire meg nem, arra meg azt mondjuk, hogy megkaptuk, én meg meg akarom csinálni, meg apu is meg akarja csinálni, mert a Toldi Mária is azt énekelte, hogy „Rövid az élet”
– azért kell inni inkább
– nem érted az egészet, foglalkozz csak a lámpákkal, a többit bízd rám, meg apura…

Végjáték 39.

Minden vélemény számít!

Bourgla OsamaMi lesz veled, Ráchel…

Elhangzott egy beszéd. Nem nagy ügy: a miniszterelnök amúgy is sokat beszél. Persze mindig kinyilvánít. Megmondja, merre van az előre. Nem szerinte, hanem egyáltalán. Megvitathatatlanul. Megfellebbezhetetlenül. Mindig az aktuálpolitikai érdekei szerint. Most például a világról szólt, de ahogyan szokta, a magyaroknak üzent. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a magyarok értsék az üzenetét. Mintha lehetne úgy jó a magyaroknak, hogy közben a világ teljesen másképp gondolkodik, másképp cselekszik. De ez egyáltalán nem érdekes. Csak az a fontos, hogy a hívek, a hívők megértsék. És ebben is követőkké váljanak. Mert most ez lesz nekik az egyszer egy. Még gondolkodni se kell majd rajta. A nem hívek meg úgy is zavarodottak.
Most arról szónokolt, hogy a bevándorlók potenciális terroristák. Ugyan nem ezért hagyják el a hazájukat, hiszen megélhetési bevándorlók, de más a kultúrájuk, más az életmódjuk, egyáltalán: mások, és ez veszély. Tavaly már több mint negyven ezren jöttek. Hívás nélkül. Elszívni a magyarok elől a levegőt, elvenni a munkát, a kenyeret, a jövedelmet, az életteret. És ezt a miniszterelnök nem hagyja. Amíg él és miniszterelnök, addig ezt nem hagyja. Mert Magyarország a magyaroké.
Mintha a terrorista nem tudná megoldani a határok közötti átjárást másként. Mintha bevándorlónak kellene magát álcáznia. Mintha a bevándorlók csak azért váltanának hazát, hogy szétrobbantsák a világot. Mintha nem az ellenkezőjét bizonyították volna az elmúlt évtizedekben: Magyarországon is, és szerte Európában és a világon is. A magyar kivándorlók is! Akik Európába, Amerikába, Ausztráliába mentek új életet, boldogulást keresni. Hogy alkalmazkodtak, hogy beilleszkedtek, hogy élték az életüket a befogadó ország normái szerint.
De ezt Orbán nem érti. Sőt szándékosan félreérti, félremagyarázza. Mert rendszere a konfliktusra, az összeütközésre, a harcra épül. Neki mindig kell egy ellenség, egy megkülönböztetett ember, csoport, réteg, bárki, akivel harcolni lehet.
Neki mindig meg kell különböztetni valakit!
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 38.

Minden vélemény számít!

orbán árvízFolytatjuk…

– Árpikám, kezdünk kilábalni
– én is így látom, Főnök
– jókor jött ez a párizsi balhé
– pont időben
– még szerencse, hogy én értem a helyzetet
– ők meg nem, ez a sok tehetségtelen, amatőr, botcsinálta kezdő ellenzéki, meg tüntetéseket szervező, aki alamizsnáért kalapozik, még rendes pénzt se tud összegányolni
– de majd elszámoltatjuk őket a filléreikről is
– úgy lesz, vezérlő tábornokom
– szóval a jelszó: Magyarország a magyaroké
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 37.

Minden vélemény számít!

1655890_437008479786801_6884308752555469796_nTüntetésen…

– helló
– hi
– akkor most újból
– megint együtt
– hideg van
– ahhoz képest, egész sokan vagyunk
– én mindig kijövök
– én is
– láttad már a perselyező gyereket?
– még nem, pedig most egy húszast akarok neki adni
– én ötvenet, tegnap nyertem az ultin
– kérsz tőle számlát?
– kérjek?
– fölösleges, akkor se írhatod le az adódból: ez nem focira megy
– nekünk nem kéne valami adományozó papírt aláírni?
– na, látod, ez egy jó kérdés, de minek
– egyrészt a Rogán Anti meg fogja kérdezni a szervezőktől, hogy honnan van a zsé, és akkor ők tudják majd igazolni, másrészt előbb-utóbb tőlünk is megkérdezik majd, hogy mire költünk
– mi nem állami pénzt adunk a szervezőknek
– szerinted, de a Rogán szerint ez nem érdekes: különben is, majd azt mondják, hogy a tüntetéseken gyűjtött adományok is állami pénznek számítanak, ha nem a Fidesz a szervező
– hallottál már erről a Tényi nevű fidesznyik gyerekről?
– persze, ő egy notórius följelentő, előszeretettel használja magáncélra a Fidesz e-mail címét is, olyan harcos bárdnak képzeli magát
– ilyenek szoktak a saját ujjukra csapni, féltem a gyereket
– ne féltsd, majd akkor kap valami munkát az Országvédelmi Akcióterv egyik akciócsoportjánál…

2015. január 13.

Végjáték 36.

Minden vélemény számít!

orbán árvízBeszélgetést álmodtam…

– Zoli, te vagy
– én vagyok, Lacikám
– kéne nyugodtan beszélgetnünk egy zajmentes helyen
– gyere be hozzám, ne aggódj, a gárdistáim mindent ellenőriztek
– de ha bemegyek hozzád, tudni fogják, hogy bementem hozzád
– már akkor tudták, amikor gondoltál rá, úgyhogy ne rinyálj, semmi baj nem lesz, gyere, megiszunk egy kisfröccsöt
– vigyek szódát?
– nem kell, az is van a hűtőben
– akkor jövök
– várlak, leadom a neved a VI.-os kapunál, ott gyere be, annyit mondjál, hogy tanácsot adni jössz, de nincs szerződésed és akkor nem kérdeznek rá a pénzre
– …
– beszélnünk kellene a jövőről
– én is azt gondolom
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 35.

Minden vélemény számít!

orbán árvízEllentámadás

– hívja föl a Lázár Janót
– máris hívom
– Lázár vagyok
– nincs sok időm: készülök a Merkelre, meg a Putyinra
– hallgatom, Vezérem
– ellentámadásba kell átmennünk, nem vonulhatunk örökké vissza, nekünk még nincs Szibériánk
– erről is akar majd tárgyalni a Putyinnal?
– ne bomolj, viszont unom már ezt a sok tüntetést
– pedig sokat hoz a konyhára: így demokratáknak látszunk, nem annak, amik vagyunk
– ezt tudom, de zavar az a sok delete Viktor, meg „Orbán takarodj”, úgyhogy módosítsátok a gyülekezési törvényt
– már a ki Gulyás hozzá is fogott a szövegezéshez a laptopján
– tegye bele, hogy „O” és „V” betűkkel kezdődő feliratokat nem lehet majd a táblákra írni, és a takarodj szó előtt is „Gy” betűvel kezdődő szónak is kell állnia
– már szövegezzük is
– meg mi az, hogy hetek óta táboroznak a felújított Kossuth téren
– mi is ezt tettük annak idején
– az rendben volt, mert rendben volt, de most nincs rendben
– én is azt mondom, Főnök
– de ez nem elég
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 34.

Minden vélemény számít!

országvédelmi akciótervHajrá Magyarország, Hajrá magyarok…

– Főnök, 320 forint az euró
– na és akkor mi van, a svájci frank is megy fölfelé
– a morgás erősödik
– ez a gaz oligarchikus amerikai goodfriendek műve, mindenütt ezt kell hirdetnetek
– ez már megtörtént, de a zemberek más tévéket és más rádiókat is hallgatnak
– mondtam, hogy meg kell alakítani a közszolgálati hírösszefoglaló és egyedül sugározható, igazi magyar adókat
– de prüszkölnek a sugárszóró társaságok
– akkor utasítsátok őket, hogy az első 10 helyre csak a közszolgálati adók kerülhetnek
– de hát nincs is annyi
– akkor addig kezdjék az elsővel, amíg a végére nem érnek
– ez jó, de megy a balhé a megyei matricák miatt is
– mi a baj velük, mi mindent az emberekkel, az emberekért, akarom mondani magunkért teszünk
– nekünk majd nem kell fizetnünk?
– hogyan kéne: mi mindannyian közszolgálati autókkal járunk
– aztán már megint havazik
– majd átülnek
– de ha lezárják a tiltakozók az utakat, akkor nem lesz hova átülni
– mondtam, hogy nem jó az a gyülekezési törvény, túl liberális, hát nem értettétek meg, hogy mindent illiberálissá akarok tenni
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 33.

Minden vélemény számít!

orbán árvízOrszágvédelmi akciótervet akarok…

– Főnök, szeretném, ha megkérdezhetném, hogy ugye szép és tartalmas volt az idei karácsonya,
– teljesen beletrafáltál a közepébe, mert a magyar emberek összefogtak és most is jobban teljesítettek, ahogy kértem, fölsorolni is nehéz, mennyi mindent kaptam a nagy-családtól: stadionokat; kétharmadot, hm, persze egy kis turpissággal; svájci utazást másodosztályon; a Puskás Akadémiám is nagy örömöt okozott nekem, nem is beszélve a rengeteg adókedvezményről, amit hozzájuk lehetett irányítani; meg aztán Merkel asszony és Putyin elnök alatt ülhettem a VB döntőn. Ja, a rengeteg házi pálinka, meg a sereg kolbász sem volt semmi, amit a talpasok küldtek nekem. Mondtam én, hogy nincs itt semmiféle nincstelenség, meg szegénység, meg gyermekéhezés, majd a körműkre nézek a statisztikusoknak. Szóval, a lovak közé kell majd csördítenünk, hogy a 2015-ös évi még ennél is jobb legyen
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 32.

Minden vélemény számít!

orbán karácsonyKarácsony

– Vezérem, Karácsony van
– akkor ezt is ki kell használnunk
– mi is így gondoltuk
– szóltatok a Zsoltinak, hogy írjon egy stílusos glosszát?
– persze, tudja a dolgát
– ne legyen túl békülékeny, hiszen fedőtörténet részesei vagyunk
– már megint jól látod, Főnök
– persze, minden gondolkodó ember tudhatja: Mária földjét és piacát akarja a gaz amerikaiak befolyásszerző akciója
– fogatlanok azok, amióta a sakkvilágbajnok Bobby Fischer sem él már
– ne zavarjatok meg a sakkal, utálom, ott, aki nem gondolkodik előre, aki csak kommunikációs cselekkel él, az kikap, ott a nyers erő, a férfiasság, a pálinka, a kolbász nem is számít, nem is sport az
– Amerika messze van
– de már a Vajda Zoli nagymamájának a lekvárját sem dézsmálhatom nyugodtan, mert tüzelik a vajdaféléket is, meg a többi, verbális durvaságokra hajlamosakat,
– Főnök, Karácsony van, kellene valamit szólni a szegényekhez is
– nincsenek szegények, minek szóljak hozzájuk
– a KSH, meg az EUROSTAT jelentése szerint…
– ne olvassatok ilyen hülyeségeket
– de sokan voltak az ebédosztáson is
– azok tavalyi képek, mondtam, hogy ne engedjetek nyílt helyen főzni, mert veszélyes
– de a Pápa is arról beszélt, hogy …
– megemlítette Magyarországot
– hát, külön nem
– akkor miről beszéltek
– akkor jó, most már csak azt kellene megbeszélnünk, hogy mi legyen a miniszterelnöki ajándék a gyerekeknek, az országnak
– majd bekukkantok mindenkihez…

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 118.