dr. Radnai György bejegyzései

József Attila: Harc a békességért

Minden vélemény számít!

Gondom földörögő tankja alatt a föld,
Meddő nemzetem hadd nyögje dühödt vasát.
Ágyúzó keserűség
Marja puhára göröngye szíkjét.
Hörcsöghad bolya, hol vétve terem kalász:
Lőárkon nyomorúl gazda barázda helytt
S kóborgó ebek osztják
Pénze kidőlt igahúzó barmát.
Jóság légyen e föld, lassu eső ha reng
Új istent kereső bujdokolás egén!
Jusson végre igazság
Bő kenyeréhez a munka s eszme!
Kell, termő ez a föld: hullt bele sok derék,
Megforgatni ölét ésszel akarta mind
S éhen dőlt bele mind: itt
Száz akarat bomol őserővé.
Lelkem, gépvezető, hajdan időn kapás,
Föl ne hányd sorodat: nagy proletári sor!
Gyűlölség-zuzatóban
Áldd a vető s arató munkáját.
Gondom földörögő tankja, a szörnyeteg
Rút végzetje után szép hivatása: mint
Békesség deli gépe
Vonja az emberi szív ekéjét.

Tovább a folytatáshoz →

Legyen, vagy ne legyen

Minden vélemény számít!


• Főnök, akkor most legyen, vagy ne legyen
• persze, hogy legyen, ez nálam nem lehet kérdés, és akkor nem is lehet másnak se
• de Főnök, mást mondtunk eddig, mint most
• mi, és különösen én, akkor se mondtam mást, amikor az ellenkezőjével hozakodtam elő, mert akkor is arról beszéltem, amiról éppen most kinyilatkoztam, csak ők, a másképp-gondolkodók mindig másképpen értették és értik
• és akkor mi legyen a köteles Lacival
• miért, ő mit mondott
• pont az ellenkezőjének az ellenkezőjét: azt, hogy legyen
• hát éppen ezt mondom én is, akkor most mi a baj
• de Főnök, most nem az olimpiáról beszélünk, hanem…
• akkor miért nem mondod, mit hagysz engem állandóan képzelegni, amikor úgy imádok álmokat szőni és kergetni
• a sorkatonaság újra indításáról szólt a debreceni mister 20 százalék úr is, meg, ahogyan azt már említettem a köteles Laci úr is
• azok rendben voltak, megbeszéltük, hogy csinálunk egy tesztkört, a szabadszájú Tomika meg pont az ellenkezőjét mondja majd, aztán meglátjuk, és most már meg is láttuk
• akkor újra legyen, ahogyan azt az előbb méltóztatott volt mondani a…
• most: ne legyen, hányszor mondjam még el, hogy megértsd, most ne legyen, aztán majd megint meglátjuk
• akkor már értem is
• dehogy érted, megcsináljuk, mint ahogyan eddig is mindent megcsináltunk, csak a ne azt figyeld, amit mondok, hanem amit csinálok
• ezt most megint, hát, hogy úgy mondjam, nem értem egészen
• figyelj: megmismásoljuk megint az alaptörvényemet, beiktatjuk a terrorelhárítási vész és veszélyhelyzet algoritmusát, amit úgyis csak én értek és döntök el, hogy mikor és hogyan és miért legyen, és akkor majd igaza lesz a kötelesnek is, meg a 20 százaléknak is, és akkor mindenki mehet Auschwitzba
• hova
• hát nem azt mondta a Laci, hogy a zŐ idejében a katonai laktanyák, Kalocsa, ahol szolgált egy „mini-Auschwitz” volt
• de, meg azt is, hogy „A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. … A kisszerűség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok … az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük”
• de szépen beszélt, mintha csak ma lenne
• pedig ezt 1990-ben mondta
• már akkor is a jövőbe látott…

Tovább a folytatáshoz →

Kedd, 2015. december 22.

Minden vélemény számít!

Valahogy nincsen karácsony előtti hangulat.
Karácsony előtt három nappal kirúgtak a közmédiából közel 130 embert, köztük Jakupcsek Gabriellát, az egyik legnézettebb műsor házigazdáját is. Szokványos történet, tulajdonképpen mindennapos eset. Így megy ez már hat éve. Semmi különleges nincs benne. Ugyan a KSH jelentései szerint a foglalkoztatottság soha nem látott méreteket öltött, a kormány pedig már a teljes foglalkoztatottság elérését jelölte meg a közeljövő céljaként. Viszont a napilapokban a leépítések, a munkahelyek megszüntetése az egymást érő kis színes hír. És mégis. Itt van valami más is. Valami több, az egyéni tragédián is túlmutató: hiszen itt egy olyan ember elbocsátásáról van szó, aki vállalta az együttműködést. Aki a nevét, az arcát, a munkáját adta annak bemutatásához: itt jól mennek a dolgok, itt minden rendben van, szórakozzatok csak nyugodtan minden este. És most őt is elérte, nemcsak a réme, hanem maga az utcára kerülés. Megint bebizonyosodott: egy autokrata rendszerben, ahol nincs a jog előtt egyenlőség, ahol napról napra megsértik a demokráciát, ott nincs biztonságban senki sem. Hiszen emlékezzünk csak: kezdődött az államigazgatás politikai megtisztításával, a független hatalmi ágak megszüntetésével, aztán folytatódott az Alkotmány megsemmisítésével és alaptörvény alkotással. Közben perek tömkelegével beindult a megfélemlítés, a megalázás gépezete; a média szétverésével az agymosás és a populista demagógia szófosása; az ellenvélemények hátsó szobába üldözése. És mindeközben a hatalom folyamatosan a gaz ellenségekről: a liberálisokról, a kommunistákról, a baloldalról, Gyurcsányról, a brüsszeli bürokratákról papolt és papol, és a gonosz megjelenését vizionálta és vizionálja. Nemcsoda, hogy a kormány a szegény magyar hazát ért támadások állandó visszaverésével van elfoglalva. Ez a permanens hadiállapot, ez az állandó feszültségkeltés a rendszer lételeme, minden intézkedést, büntetést ezzel meg lehet magyarázni, egyúttal el lehet fogadtatni. Nos, ezt a „NET-et”, az ezt mozgató adminisztrációt legitimálják, védik az együttműködők.
Lázadnak az orvosok is! Megalakult az 1001 orvos a hálapénz nélkül Facebook csoport. Azonnal közzétettek egy nyílt levelet az egészségügyért felelős államtitkárnak, amelyben a hálapénz „kikopásáért”, tényleges intézkedések megtételéért interveniálnak, kerekasztal összehívását kezdeményezik. Közben Szegeden, Székesfehérvárott tiltakozó akciókat indítottak a helyzet megváltoztatásáért. A kormány válasza semmitmondó győzelmi jelentés. Tart a pökhendi, gőgös, urizáló hozzáállása a hatalomnak, hiszen most nincs választási kampány, a közvélemény-kutatások fölényes vezetést mutatnak. Hova vezet ez az út?!
Nyilvánosságra került a Medián felmérése a menekültválságról. A tájékozatlanság, pontosabban a félretájékozottság; a kormány durva, elutasító hangulatkeltése és az emberek félelmére játszása elérte célját: az emberek nem akarnak „kvóta”-Magyarországot!

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetnek, csak beszélgetnek

Minden vélemény számít!


• Te, Petya, láttad a Hertha tegnapi meccsét, a Dárdai Palit kórusban követelték a szurkolók
• láttam
• szervezzétek meg, hogy engem is így követeljenek
• bevállalom
• akkor megnyugodtam, szólj a Deutsch Tominak is, szálljon el, akarom mondani be ő is
• meg lesz, főnök
• most akkor mi van ezzel az Európa Tanáccsal, meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, megint karattyol ez a liberális bagázs
• úgy hallom én is, de majd adunk nekik
• adjál ki azonnal egy kőkemény közleményt, az MTI csak a tiedet hozza le, az eredetit nem kell, mindenben hazudozd le őket, olyan legyen, hogy csak csipázzák, amit látnak
• azért kéne már fognunk egy terroristát
• már fogtunk
• de azok nem migránsok voltak
• akkor szólj a Pintérnek, már a románok is megelőztek ebben minket
• azok meg magyarok voltak
• akkor erről ne beszélj
• aztán nem lepleztünk le egy kultúránkat veszélyeztető csecsszopót se, meg a gazdasági bevándorlók tíz- és százezrei helyett is csak 35-en kaptak munkát a migránsok között, ez nem egy Szeged, meg nem is érkeznek 12 másodpercenként bevándorlók hozzánk, meg nem is nekünk kerülne pénzbe a kvótázás
• ne idegesíts, inkább hívd föl a Konrádot és köszönd meg neki: megint jókat nyilatkozott a libcsi szócsőbe
• megmondom majd neki
• de vissza a Dárdaihoz: nem tudja az a gyerek még azt se, hogyan kell ünnepeltetnie magát, egyszerűen csak kiment oda, megköszönte aztán szerényen elment, hagyta a csapatot
• nem is lesz belőle igazi VEZÉR
• majd én megmutatom, hogy kell, csak szervezzétek…

Tovább a folytatáshoz →

Most ezt olvasom
„Egy év története naplójegyzetekben – 1944. március 19. – 1945. március 17.
Zimándi Pius István
Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.

Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a keresztény középosztály kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban.
Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [] munkája gazdag történelmi forrás. (Ungváry Krisztián)”

Magvető

A twitterező (március 14-ei bejegyzésem megismétlése, karácsony előtt…)

Minden vélemény számít!

Olvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…

Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától…

Tovább a folytatáshoz →