dr. Radnai György bejegyzései

„Új időknek új dalaival …”

Minden vélemény számít!

imagesNem!
Görögország tegnap elutasította az újabb megszorításokra (nyugdíjcsökkentésekre, ÁFA- emelésekre, elbocsátásokra, a munkanélküliség növekedésére) vonatkozó javaslatot. Abba a forgatókönyvbe, ami arról szólt, hogy az adósnak kötelező – még „véres”, öngyilkos-megszorító intézkedések árán is – költségvetését rendbe tenni, beleírtak az érintettek. Nem azt mondták, nem fizetünk, coki; hanem azt üzenték: elég a mérhetetlen, gátlástalan, a már a megélhetést veszélyeztető profitmaximalizálás-hajhászásból! Az elmúlt évek bebizonyították, hogy ez az út katasztrófákhoz vezet.

Új helyzet van!
Újra kell gondolnia mindenkinek – a trojkának, a hitelezőknek ugyanúgy, ahogyan az adósoknak és a majdani hitelfelvevőknek is – a hogyan-tovább kérdését. Mostantól nem megy majd minden Tovább a folytatáshoz →

A király

Minden vélemény számít!

1– Főnök, nagyon jól haladunk
– ÉN is így látom
– nyert a Debrecen egy erős, de nevesincs montenegrói csapat ellen, a Fradi is ikszelt egy másodosztályú angol csapattal, az MTK pedig itthon tartott egy pontot a Vojvodina ellen
– ugye, hogy érdemes volt stadionokat építeni
– azt nem tudom, mert alig néhány családtag volt csak kinn a meccseken, de a tv mindent adott, így pénzüknél lesznek a klubok
– kellenek most a sikerek
– jönnek dögivel, Főnök, itt van például a kerítés: már egész Európa ÖNRŐL beszél, hogy milyen nagy vezér és államférfi és bölcs és focirajongó és …
– folytasd csak, hallgatni is jólesik
– és Főnök, már figyel minden megszólalására az egész világ és Blatter is, és már nagyon várják a kerítésdrót márkanevét, hogy utánozhassák
– beszéljetek a Lőrinccel meg a Garancsival, vonjátok be Tiborczot is
Tovább a folytatáshoz →

Nagy a baj…

Minden vélemény számít!

imageNagy a baj…

Amikor érveket adsz az indulatnak

Amikor pornót mutatsz a fiatalnak

Amikor nem válaszolsz a fiadnak

Nagy lesz a baj

 

Amikor falakat húzol másoknak

Amikor ujjat mutatsz a vándorlóknak

Amikor „k… anyát” mondasz a „másoknak”

Nagy lesz a baj

 

Amikor a szomszéd tehene is megdöglik

Amikor a szomszéd gyereke is költözik

Amikor a kutyád már nem kölykezik

Nagy lesz a baj

Tovább a folytatáshoz →

Álomkerítés (2)

Minden vélemény számít!

És akkor felépült „végre” a kerítés. Tíz méter mélyen és négy méter magasan. Először hazamentek a külföldi focisták. Aztán összeomlott a magyar jégkorong. Később visszaadták az érmeiket a kajakos, kézilabdázó, vívó. sakkozó díjat nyert honosított sportolók. Aztán elfogyott a narancs és a banán is, mert nem szedték le a fáról. Ekkor ők is elkezdtek nem vásárolni tőlünk, mert már nem tudtak. Majd nem lehetett nyaralni az afrikai tengerpartoknál. Akkor már munka nélkül maradtak a tolmácsok is. Az egyetemekre nem jöttek külföldi diákok, több egyetem csődbe ment. Nem jöttek, akik itt voltak elmentek. A külföldi orvosok hiánya miatt kórházakat kellett bezárnunk, járványok kezdődtek. Az Afrikába, Ázsiába exportáló vállalkozások csődbe mentek. Nem tudták tovább fizetni a hiteleiket. A csődök átterjedtek a bankokra is. Közben Afrikában tovább ölték a tiltakozókat. Leállt az olaj kitermelése is. Emiatt itthon összeomlott a közlekedés is. A munkanélküliség az egeket ostromolta. Már a közmunkásokat sem dolgoztatták. A kormány a helyén állt: a „MEGVÉDTÜK AZ ORSZÁGOT A GAZDASÁGI BEVÁNDORLÓKTÓL” plakátok kéken világítottak az utak mentén. Lehet, hogy nem pontosan így történt…

2015. július 1.

Álomkerítés…

Minden vélemény számít!

imagesÉs akkor elkezdtük építeni a kerítést drótból, négy méter magasra.
Először csak a déli határra, úgy 175 kilométert.
Aztán rájöttünk, hogy ez nem elég. Átvágták.
Akkor fölépítettük téglából, mert azt nem tudják átvágni. Akkor meg átmásztak.
Akkor ráépítettünk még négy métert. Sok lett a halott, mert sokan leestek. A szag kibírhatatlan lett.
Akkor mély árkot ástunk kívül is, belül is. Akkor megkerülték.
Akkor tovább építettük keletre és nyugatra egyaránt, a teljes déli szakaszt lekerítettük. Akkor más útvonalat kerestek.
Erre mi is folytattuk az építést a teljes román határszakaszon. Azt is megkerülték.
Mi is továbbmentünk, az ukrán határt is kerítéssel zártuk le. Már csak a szlovák és az osztrák határ volt nyitott. Mégis jöttek.
Akkor elkezdtük lezárni a főutakat, a bekötő utakat, a vasutakat, a folyókat, a hidakat. Mégis jöttek.
Akkor körbekerítettük először a nagyvárosokat, aztán a megyeszékhelyeket, aztán a kisebb városokat, végül minden falut is. Akkor is megjelentek.
Tovább a folytatáshoz →

Hafez naplója – töredékek

Minden vélemény számít!

Dia9Jasminban, Szíria déli részén, nem messze a libanoni határtól, 15 évvel ezelőtt születtem. Van egy húgom, Anísze. Apám orvos volt, de már meghalt: lelőtték. Apám szülei is velünk éltek, pontosabban mi éltünk együtt velük. Apámnak két fiú és 3 lánytestvére volt, a fiúk rendszeresen, minden héten, pénteken meglátogattak minket. Nagyon összetartozó család voltunk, mint mások is Szíriában. Nagyapámék laktak legalul, mi egy szinttel följebb, ha megnövök és megnősülök, építünk majd egy következő szintet nekem is. De lehet, hogy ez már nem így lesz.
Amikor apámat lelőtték, nagyapámat körülülte a két fiú és a három lánytestvér, férjeikkel együtt, engem is odahívtak. Nagyapám közölte, hogy elmegyünk Németországba, mindenki készüljön. Apám idősebbik testvére elmondta, hogy többet kell mennünk, mint 3000 kilométer és a tengeren is kell majd hajóznunk, mert az jobb. Amíg lehet autóval, busszal, vonattal megyünk, de majd elég sokat kell gyalogolnunk is. Tizenkilencen vágtunk neki az útnak.
Ez, már több mint három hete történt. Viszonylag könnyen eljutottunk hajóval Ciprusra, majd onnan Görögországba, mert volt elég pénzünk. Odáig a papírokat is elfogadták. Görögországból Bulgáriába mentünk, most Szerbiában vagyunk.
Most akkor elkezdem írni a Naplót.

Huszonötödik nap
Ma meghalt nagymama. Nagymama nevét apám legkisebb húga viseli. A sariai előírások szerint megmosdattuk, szemfödővel lefedtük: sikerült muszlim temetőben eltemetnünk. A hangulatunk egyre rosszabb, ahogyan nagypapa, úgy a kicsik is egyre nehezebben bírják a vándorlást. Még van egy kis pénzünk, de azt már nagyon be kell osztanunk. Nem tudjuk mi lesz holnap, holnapután. Egyre komorabbak vagyunk, egyre többet állunk meg.

Huszonhetedik nap
Emlékszem, mindig apám ment vásárolni a piacra, anyám csak a tejet vette. Mindig biztonságban éreztem magam.

Huszonnyolcadik nap
Apa testvére azt mondta, hogy most hagytuk el az út felét. Nem tudom, hogyan fogjuk kibírni. Még szerencse, hogy nem tél van, így nincsen annyira hideg éjszaka, de így is minden ruhát a kicsikre terítünk éjjel. Már nem is sírnak, csak a szemük fátyolos, elveszett a csillogás.

Tovább a folytatáshoz →

Kerítés

Minden vélemény számít!

Dia4– Hívják nekem a Hendét, a Pintért, a Baloghot, a köztévé elnökét, és az MLSZ-től is valakit
– már itt is vannak
– ja, és a Rektori Tanács elnökét is
– Ő is itt van, bemehetnek?
– majd szólok, előbb beszélek az Alijevvel
– most vadászik, hívjuk később?
– akkor hívják a Putyint
– éppen nagy-hatótávolságú rakétákat telepít
– jó lesz a Cameron is
– most tárgyal a Merkellel meg a Hollande-val
– és engem nem hívtak, na, jó, akkor jöjjenek be
– …
– mindenki itt van, akkor leülhetnek: Pintér, elkészültetek az elmondott javaslatommal?
– FŐNÖK, természetesen megcsináltuk
– akkor mostantól csak hívjatok a szárazföldi és a tengeri csapataink, valamint a belföldi rendfenntartó erők és a nemzetbiztonsági tanács ellen-és vezérlő szárazföldi és tengernagyának, más szavakkal, röviden a LEGNAGYOBBNAGY -nak
– LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, szóval lemértük a határt colstokkal és spárgát is használtunk, megállapítottuk, hogy közel 180 km hosszan kell vastagabb drótot alkalmaznunk, de a Lőrinc azt mondta, hogy nem lesz gond
– csak 180 km? Milyen hosszú a Nagy FAL?
– ha a kinaira gondol LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, akkor „A fal hossza 6260 km, ezt kiegészíti 360 km árok, és a kutatók feltérképeztek további 2232 km hosszú ún. természetes akadályt, ami szintén a fal védelmi funkcióját szolgálta…”, valahol olvastam
– akkor miért szórakoztok velem 180 kilométerrel, én mindenben az első akarok lenni, legalább a legmagasabb legyen
– LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, a madarakat nem tartottuk veszélyesnk, ezért csak négy méter magasra terveztetjük a Nézőpontos Századvégesekkel, alig néhány milliárd forintért
Tovább a folytatáshoz →

Házibuli

Minden vélemény számít!

Dia3– Főnök, zseniálisak ezek a Törteliek
– mondjad, Árpikám
– rendeletet alkottak a Házibuli megrendezésének bejelentéséről esetleges adóztatásáról
– fantasztikus
– és még arra is figyeltek, hogy a lakodalomra ne vonatkozzanak ezek a szabályok, mert azok magyarosak és a magyarok toleránsak a magyarokkal szemben a lakodalom idejére
– nagyon jó, és mit írtak a rendeletbe
– például olyanokat, hogy a határértéknél magasabb hanghatással járó rendezvényre rendfenntartó erőket lehet kivezényelni, akik akár azonnali hatállyal megtilthatják a rendezvény folytatását és komoly szankciókat gyakorolhatnak
– lesz elég bilincsük?
– hát nem tudom
– az baj, mert nem akarok a stadionokról, meg az olimpiai tervek elkészítésétől pénzt elvonni, és még a Demjén Rózsit se fizettük ki
– de ezt az ötletet tovább lehetne fejleszteni
– mire gondolsz, jó talpasom
– előírhatnánk az országnak egy zaj és színtérképet, amihez ragaszkodni kellene minden magyar és nem magyar embernek
– nagyon jó
– persze differenciálnánk a zajszinteket: a stadionokban és a környékén tízezerszeresen haladhatná meg a színházakét, Felcsúton például nem lenne semmilyen korlátozás, csak egy kisvasút, aztán a TE nagygyűléseidet is kivonnánk a szabályozás alól, de a Gyurcsánynak csak suttogva lehetne majd szónokolnia ki hangosítás nélkül
– és mi lenne a vecsési zajjal?
Tovább a folytatáshoz →

Ismétlődések a Dunánál …

Minden vélemény számít!

Dia8Az egyik ül a rakodópart alsó kövén, nézi, ahogyan elúszik a dinnyehéj,
a másik csak áll ott értetlenül, üveges szemekkel.
Az egyiknek a keze lecsüng,
a másik a fejét beletörődve fölszegi.

Az egyik az esőben a múltat látja hullani, egészen az őssejtig,
a másik épp megérkezik az itt-, és most létbe, gyerekestül.
Az egyiknek az anyja kun volt, az apja félig székely talán,
a másiknak volt zsidó felmenője.

Az egyik rendezni akarja végre közös dolgait,
a másik elrendezi magában, ami még hátra van.
Az egyiknek a Duna, az egymást ölelő lágy hullámaival békévé oldja az emlékezést,
a másiknak a habok sírköves, dülöngő temetők.

Az egyik lelke fölsikolt: „S mégis, magyarnak számkivetve…”,
a másik halkan mormolja magában: „édes Hazám, fogadj szivedbe…”.
Az egyik tudja, hogy egész népét fogja tanítani,
a másik szótlanul kilép a cipőjéből.

És a harmadik, aki most érkezik a zöld határon,
aki a szögesdrót alatt kúszik át gyerekével és apjával,
Tovább a folytatáshoz →