dr. Radnai György bejegyzései

Pihenőben …

Minden vélemény számít!

Dia2Tegnap csendes, sétáló napunk volt. Beültünk az autóba, elmentünk Erzsiért és irány Budatétény, a Rózsakert. Borkóstolással egybekötött zenés programok, séta a rózsakertben. Korán mentünk, még alig voltak a kertben, a borászok is éppen állították össze a standjukat. Ittunk egy kellemes Rosét, beszélgettünk mindenféle fontos dologról, próbáltuk kiélvezni a semmittevő együttlétet. Aztán jött két kislány és kifaggattak, hogy miért jöttünk és honnan, mennyire ízlik a bor, mit kellene jövőre másképpen csinálni, hogy többen legyünk és hány évesek vagyunk. Aztán megjelent a helyi TV riportere is, hogy adjunk neki interjút az élményeinkről. Közben a színpadon megszólalt az élő zene, egy cigányzenekar kezdett el játszani, néhányan – a nagy meleg ellenére – azonnal ropni kezdték a táncot. Aztán egy röpke telefon: a Tilos Rádiónak éppen zajlik a Maratonija, irány a Dürer Kert. A szarvas pörkölt még sehol, de a hangulat így is barátságos és emelkedett. Gyorsan asztalt találtunk, kerestük az ígért kivetítőt, de helyette a vízpermetet találtuk. Iván is ránk köszönt, aztán megjött Réka is. Én bekapcsoltam az Ipadot, a háttérben hang nélkül ment a meccs. Talán, ha ketten jöttek oda hozzám érdeklődni az eredmény iránt. Erzsinek „odalöktünk” egy sört, én tonikot ittam, Mari semmit. Közben a „száguldó tilos rádiós riporterek” időnként lecsaptak rám: milyen a hangulatom, hogy érzem magam, mennyi az eredmény – és így tovább. Az adomány-asztalnál vettünk egy övet, meg sokáig mustráltuk a pólókat. Enyhe szellő könnyítette a meleg levegő elviselését.
Átnéztem a túlsó asztalokra, az Adj Hangot Egyesület, a Civil Kollégium Alapítvány és a Fogd a Kezem Alapítvány aktivistái üldögéltek ott. Átsétáltam hozzájuk nézelődni. Szóba elegyedtünk: mit csinálnak, mi a feladatuk, milyen hatásuk van, és így tovább. Én nyomtam az alapjövedelem-dumát, ők próbáltak kapcsolódni. Zugló, garantált minimum, meg nem értés, támogatás-hiány.
És akkor megpillantottam egy kiadványt: Rajtunk múlik! (Hogyan szervezkedjünk és képviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön?) Elkértem. Tényleg elolvasod? – kérdezték. A könyv olvasva jó – Tovább a folytatáshoz →

A Fűnyíró

Minden vélemény számít!

Dia1Őrjítő a meleg. Szinte már trópusi. Kibírhatatlan. Benn vagyok a házban. Minden besötétítve. A kutyák is csak lihegnek idebenn. Szél se mozdul. A tv-ben Székely Dávid közvetít valami francia kerékpáros körversenyt. Ott szakad az eső. Már az is jó, hogy ezt látom. Nagyot kortyolok a hűtőből kivett Szentkirályiból. A laptop halkan zümmög, önti a meleget magából. Szél se mozdul. A hűsítő zuhanyhoz is meg kellene mozdulni. Inkább csak a kezem, meg a Szentkirályi. Készülnöm kellene. Egy beszélgetés moderálására. Ez most tényleg fontos. Persze most mi nem fontos. De ez most arról fog szólni, hogy mit csináljunk. Itt a mi városunkban. A többi hasonlóan gondolkodóval együtt: civilekkel, „csak” gondolkodó értelmiségiekkel, vállalkozókkal. És a helyi párt-képződményekkel. Meg kellene ragadnunk a legfontosabb problémát. Talán a szegénység. Talán a nemzetiségi ügyek. A kiskirályság. Fekszem tovább. Meleg van. Mozdulni sem lehet. Csurog az izzadság rólam.
Ekkor csöngetnek. Ez nem lehet igaz. Kimegyek. Szinte letaglóz a meleg. Egy ember áll a kapuban. A kötött sapka a fején, az szökik először a szemembe. Aztán a hosszúnadrág és a bakancs. Meg az overáll. Jó napot kívánok – szólít meg. Jó napot Tovább a folytatáshoz →

Telefon

Minden vélemény számít!

Dia7– Orbán úr titkársága?
– tessék, ki beszél?
– Aakif vagyok
– kicsoda?
– Aakif
– az meg ki
– ghánai egyetemi hallgató, ide járok a SOTE Általános Orvostudományi Karára
– tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyen is van nálunk, ilyen jól beszél magyarul?
– khm, érdeklődni szeretnék…
– itt ugyan nem tud, hívja az ügyfélszolgálatot vagy a Plakát-rongálási Védelmi és Ügyeleti Központunkat
– ők kapcsoltak ide a tizenhetes telefonos kisasszony
– az meg hogy lehet, ide csak úgy nem lehet kapcsolni akárkit
– erről én nem tehetek
– na, jól van, majd megbeszélem a Kubatovval, hogy rúgja ki a tizenhetest
– úgy mutatkozott be, hogy Mészáros Aranka Felcsútról
– ja, az más, akkor villanyszerelési ügyben keresi a Főnököt?
– nem, dehogy, nemsokára végzek
– az jó, a nyelvvizsga is meg lesz?
– 6 nyelven beszélek
– hű, és nem keveri össze ezeket a multikulturális nyelveket?
Tovább a folytatáshoz →

Gyónás

Minden vélemény számít!

1426769156_orban_parlament(„Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Orbán Viktor, 1991. június 10-én, Országgyűlés jegyzőkönyve)

– Dicsértessék, Zoltán atyám…
– Mindörökké, drága vezérlő földi VEZETŐNK
– gyónom a Mindenhatónak és neked lelki atyám, Zoltán, hogy utolsó – már nem is emlékszem, hogy mikor volt – gyónásom óta alig követtem el bűnöket: minden cselekedetemben országunk, népünk és családom boldogulását tartottam szem előtt és én még sohasem hazudtam
– tudjuk, tapasztaljuk, édes fiam, a fények gyakran fölgyulladnak a pályáztató városokban, a Puskás Akadémia is jól szerepelt a bajnokságban és a fiad is meg tudta nézni VELED a Bajnokok Ligája döntőjét Berlinben, a VIP páholyból
– és mégis, csökken a népszerűségem: letépkedik a plakátokat, amiket gondolat-szabályozási okokból függesztünk ki, még az iskolák közelében is; az Európa Parlament is mindenféle határozatot hoz ellenem; olyan mémek lepik el az internetet, hogy a gyerekeim és a követőim miatt egy egész „hadsereg” figyeli már a terjedésüket, tudod, mi pénz ez, és ezek a pénzek nem a stadionokba ömlenek majd, még a Bayer Zsolti is ideges lett egy kicsit
– látom, édes FIAM, drága vezérlő földi VEZETŐNK, megfeszítve dolgozol, hogy meglegyen a kenyérre való, még a Svájcban tanuló, körömcipőben a saját lábán álló lányodnak is, meg arra is figyelemmel kell lenned, hogy a drága Poltné őnagysága fizetése is legalább két és félszerese legyen a pofátlanokénak
Tovább a folytatáshoz →

Plakát

Minden vélemény számít!

Previous Image
Next Image

info heading

info content

Két ember beszélget

Minden vélemény számít!

postcards.hungaricanaTegnap találkoztam egy barátommal, aki minden évben egyszer hazalátogat a tengeren túlról. Már vagy 20 éve ismerjük egymást, Ő már jóval megismerkedésünk előtt „elment új életet kezdeni” – ami szerencsésen sikerült is neki. Ilyenkor, mikor megérkezik, fölcsörgeti a régi játszótársakat telefonon, meghívja őket egy kávéra, ebédre, vacsorára. És közben jókat beszélget. Mi, tegnapra beszéltük meg az ebédet, én egy bécsi szeletet ettem tejfölös uborkasalátával. Ő is valami „egyszerűt” kért. A kerthelyiségben nem sokan voltunk: a több százéves fák árnyékában, madárcsicsergés közben mindenütt halkan folyt a diskurzus.

– jól nézel ki
– Te is alig változtál…
– hogy repültél, milyen volt az utad?
– egyre hosszabb, át az óceánon, így közelebb és közelebb a nyolcvanhoz, gondolhatod
– mégis jössz, minden évben
– persze, végül is más kintről és más bentről látni a dolgokat, két hétig magyarként Magyarországon és nem magyarként máshol
– és, a változások, szembeszökőek?
– mit mondjak: a nap ma is szépen süt, a Kerthelység, ahol vagyunk, kellemes, az emberek ugyanúgy sétálnak az utcán, mégis
– pedig, ahogy látom a közösségi oldalon, elég jól nyomon követed az itthoni eseményeket: nem elég kintről?
Tovább a folytatáshoz →

Rövid telefon…

Minden vélemény számít!

pinter-orban-d0001E948f46ae3ac1beb– Sándor, hogy álltok állományilag
– a kiképzésükre, nyelvtudásukra, kommunikációs képességükre, karate-tudásukra gondol, Főnök
– nem, azt ismerem: vagytok-e elegen
– a feladatokhoz képest szűkösen, a költségvetési lehetőségekhez képest sokan
– akkor még el tudtok viselni további megbízásokat
– ha kérdezi a Főnök
– nem kérdezem, mondom
– akkor el
– jól van, Sándor, akkor mondom a feladatot neked, majd add tovább
– hallgatom, Főnök, biztos előrehozatja az életpálya-modellt és a fizetésemelést
– ne bomolj, szó se lehet erről, minek, úgyis megcsináljátok, amit mondok
– hát az csak természetes, nem is kérdés: gondolkodás nélkül
Tovább a folytatáshoz →

Hívatlan látogató…

Minden vélemény számít!

orbantek_orbÉppen elaludtam, De – mint mindig, elalváskor – még egyszer kinyitom a szemem körülnézni, hogy minden rendben van-e. Ez ugyan hülyeség, mert mi ne lenne rendben: elmozdult volna a szekrény, vagy a könyvespolcon nem könyvek lennének? Akkor is ezt csinálom. Minden este. Mint most is.
És akkor megláttam. A szobában. Benn.
Ott ült a fotelomban Orbán Viktor.
Á – gondoltam, biztos későn nyitottam ki a szememet, és már álmodom is. Amúgy is rossz napom volt, semmisem jött össze, és most ez is. De nem, ez nem lehet rémálom – morfondíroztam tovább magamban, hiszen ott áll az ajtó előtt a Hajdú, a TEK-es védőszekrénye.
Jó estét kívánok – mondta pálinkán erősödött, öblös hangon.
Alig tudtam a zavaromat leplezni. A gyűrött lepedőn feküdtem félmeztelenül, pizsamagatyában, félig már kómában. Most mi a francot kezdjek vele: rúgjam ki, mondjam neki, hogy húzzon a πcsába, üdvözölje a „felcsútijónénikéjét”? Magának is – krákogtam szememet dörzsölve, multikulturális szokásomat megtartva, minek köszönhetem a hívatlan „bevándorlását?
Jöttem konzultálni magához, mert mi kíváncsiak vagyunk mindenki véleményére – folytatta rekedtesen. És maga pont jó konzulens lenne nekem, mert több érzékeny vizsgálati csoportba is beleesik.
Miről zagyvál ez itt össze, milyen csoportoknak vagyok én a tagja, még a Kertbarátok Baráti Kertépítő Nonprofit Egyesületébe se léptem be, akkor mi van – jajongtak a gondolatok a fejemben. Orbán úr, ha segítene és megmondaná: milyen csoportok vermébe estem én bele – kérdeztem udvariasan, hiszen mégiscsak egy miniszterelnök tolta be hozzám a képét, így estefelé a melegben.
Tovább a folytatáshoz →

Baranyi Ferenc: Egy parasztkádernek

Minden vélemény számít!

Baranyi FerencEzerkilencszázharmincnyolc telén
megszülettél. Nem volt nagy esemény.

Bölcsőd köré néhányan összejöttek,
latolgatván, hogy mi lesz majd belőled.

A cseléd-élet és a kanászi pálya
magát jövődül kényesen kínálta.

Cseléd? Kanász? Melyik a jobb jövendő?
Mi lesz a kislegényből, hogyha felnő?

Így tűnődtek halkan hümmögve, míg a
kakas hajnalt nem jelzett kukorítva,

akkor sietve oszladoztak széjjel,
s te bőgve ottmaradtál – két eséllyel.

A világ gazdagabb lett egy szegénnyel.

Mikor végleg vége szakadt az éjnek,
támadt nem két, de számos jó esélyed,

Tovább a folytatáshoz →

Interjú

Minden vélemény számít!

70175_orban_havasi_bertalan„Arra a kérdésre, hogy mi az, amit másképpen csinált volna, azt válaszolta: tízedik éve miniszterelnök, és ha felsorolná az összes hibáját, „itt ülhetnénk még délután is”, a kérdés azonban az, van-e az embernek annyi esze, hogy ne ragaszkodjon a hibáihoz, márpedig a Fidesz-KDNP-nek megvan ez a képessége.” Orbán Viktor, Kossuth Rádió heti „rendes” interjú, 2015. június 5.

– Árpikám, akkor mostantól nem erőből csináljuk
– Főnök, ezt csak úgy mondjuk, nem csináljuk
– persze, tudom, mégis: a disznó sem tudja, mitől hízik, úgyhogy valamit akarok mondani
– jó, de nehogy gyöngy legyen…
– attól nem kell félni, különben is: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok
– ugyan, vigyázz: ezeknek annyi eszük sincs, mint egy csirkének
– igen, ebből indulok ki én is, úgyhogy most egy kicsit önkritikus arcomat fogom mutatni
– de túlzásba azért ne vidd, mert ez nem TV, csak rádió
– ne bomolj, csak úgy csinálom majd, ahogy szoktam: mondom is, meg nem is, inkább nem is…
– ez jó, akkor beszélj a hibákról
– a Gyurcsányéról?
Tovább a folytatáshoz →