(102.)
(Thessza) Vigyorogva feküdtem a Gazdi lábainál. A szemeimet várakozóan rá szegeztem, fölfelé figyeltem, láthatóan elégedett voltam: az elmúlt napokban egy perc pihenésem sem volt, állandó jövés-menés, rengeteg régi-új ismerős, rengeteg simi és sok jutalom-falat meg még több, nem is kellett ennél több.
Most már megint csöndes minden, „hazamentek a legények”.
Mennyi ember volt itt nálunk! Kicsik, nagyok, illatosak és furcsa-szagúak, csoszogósak és futkározóak, halkak és harsányak: kedvesek és vidámak: csuda jó volt!
De most már elmentek. Vajon miért nem maradtak itt velünk, akkor simizhetnének még most is, dögönyözhetnének és a hangjukkal is cirógathatnának. Erre elmentek. Miért, talán ott jobb nekik? Hát nem érezték jól magukat? Nem mondom, néha rájuk kellett morognom, amikor hangosabban és indulatosabban beszélgettek egymással, meg a hangjukban és a mozdulataikban is volt olyan, ami nekem nem tetszett, meg olyankor olyan furcsa szavakat is mondtak, amit egyáltalán nem értettem, hogy Orbán meg Márki-Zay, vagy valami ilyesmi, de aztán abbahagyták és újra béke lett. Eszembe sem jutott kirohangászni a kertbe, pedig néha bejelzett, fölharsant a kutya-posta, de bent mégis más velük, ugye?!
Most meg elmentek. Mindenki durmol. Csak én vagyok ébren. Várok.
Talán megint jönnek.
Hamarosan…
2021. 12. 27. hétfő
dr. Radnai György bejegyzései
KARÁCSONY
KARÁCSONY
Jön az öröm és a békesség, a család és a gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepe. Hogyan is írta Ady: „Harang csendül,/ Ének zendül,/ Messze zsong a hálaének,/ Az én kedves kis falumban/ Karácsonykor/ Magába száll minden lélek. … De jó volna mindent, mindent/ Elfeledni,/ De jó volna játszadozó/ Gyermek lenni./ Igaz hittel, gyermek szívvel/ A világgal
Kibékülni,/ Szeretetben üdvözülni.”
Vajon most megadatik?
Nem úgy néz ki. Megint nem úgy.
Az „Első-ember” a kormányinfón, aztán a nemzetközi ügyekben felelős „Jobb-hang” CEU-n végzett twitterező karácsony ünnepe előtt (bár ne tették volna) meghökkentően(!) nyilatkoztak Bosznia uniós pályázatáról, hangsúlyosan az ott élő kétmillió muszlim emberről és róluk (hadoválva) „gondolkodva” a kihívásról, a biztonsági kockázatokról.
Az 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről mai napon hatályos állapota szerint a „9. Cikk – Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság” értelmezéséről szól: „Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát”.
Hogyan is mondta az „Első-ember”: „mindent megteszek, hogy meggyőzzem Európa nagy vezetőit arról, hogy lehet, a Balkán tőlük távolabb van, mint Magyarországtól, de az ő biztonságuk szempontjából is kulcskérdés, hogyan kezeljük egy olyan állam biztonságát, amelyben kétmillió muszlim él”.
Jöhetne az öröm és a békesség, a család és a gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepe. Hogyan is írta Ady: „Harang csendül,/ Ének zendül,/ Messze zsong a hálaének,/ Az én kedves kis falumban/ Karácsonykor/ Magába száll minden lélek. … De jó volna mindent, mindent/ Elfeledni,/ De jó volna játszadozó/ Gyermek lenni./ Igaz hittel, gyermek szívvel/ A világgal
Kibékülni,/ Szeretetben üdvözülni.”
Vajon most megadatik?
Nem úgy néz ki. Megint nem úgy.
- 12. 23. csütörtök
LUJZA ÉS JENŐ
LUJZA ÉS JENŐ
(23.)
(utánzat)
– Jenő, ismered a Novák Katalint?
– Nem ismerem, Lujza.
– Nem?
– Nem.
– De engem ismersz?
– Nagyon is.
– Akkor miért nem engem jelöltél a köztársasági elnöki posztra?
– Mert nem én jelölök.
– De ha te jelölnél, akkor engem jelölnél?
– Akkor sem téged jelölnélek.
– Miért nem, Jenő?
– Mert meg kellene indokolnom a jelölést.
– Nem mondod, Jenő, most olvastam, hogy nem kell indokolni: elég, ha fölrakod a fészbukra és már jelölve is vagyok!
– Nem vagyok fönn a Facebookon!
– Hát akkor írjad föl magad!
– Minek akarsz Köztársasági Elnök lenni, Lujza?
– Mert egész életemben „Magyarországot képviselni, az egész magyar nemzetet szolgálni” akartam, tudod, Jenő?
– Mellettem nem tudnád képviselni?
– De, tudnám.
– Hát akkor?
– „Maradok, aki vagyok”, Jenő.
– Maradj, Lujza, de föl ne végy a füledbe fideszes fityegőt…
2021. 12. 21.kedd
KÉRDÉSEK
KÉRDÉSEK
- Milyen miniszterelnök az, aki veszélyhelyzeti korlátlan fölhatalmazással „szamizdatot” ír?
- Milyen ország az, ahol a miniszterelnöknek elhiszik: „szamizdatban” kell megírnia a véleményét?
- Milyen „újságírók” azok, akik a kormányzati portálokat nem a valóság problémáival írják tele, hanem a miniszterelnöki „szamizdat” értelmezésével?
- Milyen ország az, ahol még „szamizdatban” sem lehet megismerni a koronavírus okozta valódi adatokat?
- Milyen kormányzati tisztviselők az olyanok, akik a hatalmon lévők választási győzelméért egyetértenek az ország jövőjének a beáldozásával?
- Milyen „művész” az, aki művész-filmnek hazudja a propaganda filmjét?
- Milyen ország az, amelyikben fontosabb a foci, mint az oktatás, az egészségügy, a lakhatás?
- Milyen választók az olyanok…?
Csak kérdések.
Válaszok majd jövőre lesznek.
Lesznek?!
- 12. 20. hétfő
ELMOZDÍTHATATLANOK
AZ „ELMOZDÍTHATATLANOK” …
Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke a vendég. A Kossuth rádió (uszító és egyoldalú) vasárnapi reggeli műsorában. Tudjátok: az aggódó levelező. Aki kétségbeesett levelet írt a közjogi méltóságoknak. Akik persze nem válaszoltak, hanem lepasszolták válaszadásra a (papírja van róla) fideszes főügyésznek. Aki biztosította az elnököt: szerinte is „elmozdíthatatlan”. Punktum. Erről a (lakáj) média óriási zajt csapva beszámolt. Most, mint a Rákay P. a rádióban is elmondja, ők bizony „elmozdíthatatlanok”. (Rákay közben eltűnt a Facebookról…) Mert az alkotmányosság kétségbevonhatatlan. Nem lehet rés a falon – mondja átszellemülten, mert akkor összeomlik. Nem lehet bizonytalanság. Mert – szerinte – kőbe vésett szabályok vannak! Amit csak azok léphetnek át, akik – de ezt már nem mondja. Azt se, hogy ehhez asszisztálni kell, akinek kell. Hát asszisztálnak, értelmeznek, jóváhagynak: éjjel benyújtott törvényjavaslat másnapi megszavazását, feles törvényekbe bújtatott kétharmadosokat…
Elmozdíthatatlanok.
Mint Ady Endre. Mint az agyonhallgatott József Attila. Mint a magyar foci mítosza. Mint a komondor.
Mint a Sztálin-szobor.
2021. 12. 19. vasárnap
NAPLÓSZERŰEN
(101.)
Ma nagyon szép napunk van. A szobából legalább is így látszik. Aztán kilépek a kertbe, persze Thessza is rohan velem, és máris érzem a rideg, barátságtalan szelet, hiába cirógat a napsugár, csak hideg van. Thesszát ez persze nem érdekli, vastag bundája alól hívogat, induljunk már. Megyek a pórázért, ott ugrál körülöttem, szinte fúrja a fejét a kezeim alá: „teddmárrámaztakegyetlenköteletésinduljunkmár” – mondják a szemei.
Ráadom „rabsága bilincsét”, kinyitom a kaput, kilépünk, ő türelmesen megáll, megvárja, míg bezárom kívülről a kaput és elindulunk: előreszalad, szimatolgat, aztán átmegyünk a túloldalra, mert nem akarjuk idegesíteni a szomszédék kutyáit, de ők mégis odarohannak a kerítéshez, a farkuk magasban lobog, füleik a magasban, de csak szemmel követnek, hanggal nem jeleznek. A sarokhoz érünk, Thessza megvár, tudja, a járdáról nem léphet egyedül le, körülnézek és már a túlsó oldalon megyünk lefelé, ami egy hosszabb, kutya-mentes útszakasz, úgyhogy séta közben elmélázok, de a kezemben érzem a póráz minden rezdülését, az elernyedést éppúgy, mint a feszülést, nem is kell látnom Thesszát, akkor is tudom, mit csinál: miért áll meg, most szimatol, most pisil, most benéz az egyik kertbe, most meg rám vár megint.
Pedig pórázon van. Otthon szabadon. Mégis: alig várja, hogy menjünk.
Mégis: hogy van ezzel a pórázzal? Akin rajta van, az a fogoly, a rab? Aki markolja a másik végét, az szabad? Hisz én is társa vagyok: arra megyek, amerre ő; a lépéseim is hozzá igazodnak, ha lassít, én is lassítok, ha megáll, én is; ha társalogni lenne kedve egy másik kutya-komával, nekem is részt kellene vennem. Persze, örömmel teszem, együtt vagyunk, sétálunk a levegőn, most éppen az óvoda mellett megyünk, megállunk a gyalogos átkelőnél, már a Szentendre felé vezető főút lámpájánál várakozunk, s itt a HÉV megálló parkja is…
De hiszen én is ott vagyok egy másik póráz végén, ahogyan mindannyian: úgy vezetnek minket, ahogyan én is vezetem Thesszát, mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a kéznek, ami „vezet” bennünket, hol nagyobb teret enged, hogy futkározhassunk, máskor megránt minket és ránk mordul, nyughass már … és mi szolgaian „meg is nyugszunk”. Vajon mire gondol az a „GAZDA”, amikor a pórázunkat szorongatja: ránk is, vagy csak önmagára? Szeret egyáltalán minket az a „GAZDA”, vagy csak egy „állat” vagyunk a számára, akit kénye-kedve szerint apportíroztathat?
Thessza póráza hirtelen megfeszül, érzem a teste remegését is, ja: most értünk a HÉV megálló parkja „lugasába”, ahol a hajléktalanok szoktak találkozgatni, beszélgetni, falatozni, ez a hely – a sok izgalmas szag miatt (is) – Thessza kedvenc helye is. Lépek gyorsan kettőt, hagyom egy kicsit szaglászni, kutakodni, talán elmélkedni is a szagok felett…
De ez a póráz-dolog nem hagy nyugodni…
- 12. 17. péntek
EGY FOTÓ ÉLETE
EGY FOTÓ ÉLETE
Az „illiberálisok” egyik „megmondó-embere” kitette az oldalára Fekete-Győr András Facebookon megjelent fotóját, csak annyit írt elé: „SZÉP ÚJ VILÁG…” és egy (röhögő) mosolygó emojit. Nem kezdett el „gyalázkodni”, nem ment le a bayeri békába, nem is érti azt a „gyűlölet-cunamit”, ami kialakult bejegyzése alatt (később le is vette), hisz a „megmondó-ember” nem ölte meg az ifjú apát.
Hogyan is írja Bödőcs a „Mulat a manézs”-ban: „Aki zsarnokságot kiált ott a messzi univerzitászok gyanús kazamatáiban fontoskodva, attól tisztelettel azt kérdeznénk: Letépjük a körmét? Áramot vezetünk a heréibe? Kényszergyógykezelést kap? Lenyúzzuk a bőrét elevenen? Fejjel lefelé lógatjuk kilenc napig? Csatornaépítéseken dolgoztatjuk halálra, talpát vasakkal, gégéjét tenyerünk élével ütjük, fojtásos módszerrel vallatjuk, összekötözött kézzel, arccal a földnek temetjük majd el jeltelen sírba? Nem és nem.”
Na ugye. Hát akkor?
Ez a NER „Bársonyos zsarnoksága”, ahol minden – legyen az akár egy csecsemőt a karjában tartó politikus-ember – „politikai térbe” kerül, csak ott nyer értelmezést, ezért rögtön meg kell hurcolni, alázni, oda kell lökni a vicsorgó troll-tömegnek, a többit majd elvégzik ők. „SZÉP ÚJ VILÁG…”
És akkor remegő hangon, idegesen betelefonál az (utált-gyűlölt, internetre száműzött) ellenzéki rádióba és próbalja magyarázni a megmagyarázhatatlant.
„SZÉP ÚJ VILÁG…” lesz, amikor túlleszünk …
2021. 12. 16. csütörtök
VIRTUÁLIS SZÖGESDRÓT
VIRTUÁLIS SZÖGESDRÓT
„Virtuális szögesdróttal védik az M1 stúdióját az illegális bevándorlóktól” – szól a hír a 444.hu oldalán.
Néhány „ötlet” virtuális szögesdrót létesítésére
– az alaptörvény köré, hogy ne féljen az Alkotmánybíróság elnöke
– a magyar parlamentben az ellenzéki képviselők nyomógombjai köré, hogy a képviselők ne tudják megnyomni a mikrofonjukat, mert még hallatszani fog a hangjuk
– a Pegazus szoftverrel megfigyeltek köré, hogy a tényfeltáró újságírók ne tudják megvizsgálni a telefonjukat: tényleg volt-e a készüléken Pegazus
– a Puskás Akadémiához, nehogy kiderüljön: mennyi TAO pénzt kapott az Akadémia
– a XVI. kerület fideszes polgármestere mellé, hogy más ne tudja meg: mit kell válaszolni a Fidesz-központ szerint a kellemetlen kérdésekre
– Ady Endre versei köré, nehogy megfertőzze a magyarokat
– Hamilton köré, mert Deák Dániel azt akarná
– Anonymus köré, nehogy kiderüljön: ki is ő, talán valaki jó-barátja
– minden nem gyanús magyar ember mellé, hogy a gyanúsak nehogy megfertőzzék őket
– a közpénz köré, hogy „illetéktelenek” ne turkáljanak benne, hogy ki az illetéktelen, azt az illetékes mondja meg
– Selmeczi Gabriella mellé: „csak”
A fölsorolás nem teljes…
2021. 12. 15. szerda
CSAK EGY LEVÉL – CSAK EGY LEVÉL?!
CSAK EGY LEVÉL – CSAK EGY LEVÉL?!
„Kérem Köztársasági Elnök Úr, Miniszterelnök Úr és Házelnök Úr közreműködését abban, hogy az Alkotmánybíróság zavartalan működéséért felelős hatalmi ágak megfelelő és hatékony intézkedésekkel, garanciákkal hosszú távon biztosítsák a demokratikus jogállam alappillérének, az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos rendszerinti működőképességét.” – írja Áder Jánoshoz, Orbán Viktorhoz és Kövér Lászlóhoz címzett nyílt levele utolsó mondatában Dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke.
A levélben az Alkotmánybíróság elnöke az utóbbi időben erősödő, politikai pártok által is támogatott elképzelésekről ír, amelyek egy kormányváltás(?) esetén a működés megzavarására, akár a testület feloszlatására is irányulnak.
A levél számomra megválaszolhatatlan kérdéseket vet föl
- „Följelentésnek” kell-e értelmezni a levelet?
- Még be sem következett események, lehetőségek mérlegelésére szólít föl?
- Véleményeket sem szabad megfogalmazni, vitákat lefolytatni?
- Kik az alanyai a „följelentésnek”?
- Mutatja valami, hogy már nem működőképes az Alkotmánybíróság?
- Mit jelent a „hatékony intézkedés a működőképesség” fönntartásában?
Arra gondolni sem merek, hogy …
- 12. 14.kedd
LUJZA ÉS JENŐ
LUJZA ÉS JENŐ
(22.)
(utánzat)
– Jenő, nagy nap ez a mai, igazi ünnep, itt van a karácsony!
– Lujza, ne bomolj, még csak 14-e van.
– Nem úgy van az Jenő: mert a Szijjártó ma hajnalban korábban kelt föl futni, csak most nem Moszkvában kocogott, hanem itthon és rendőri fölvezetéssel kifutott a Ferihegyre és bejelentette, a Seychelle-szigetekre is mehetünk végre!
– Lujza, eddig is mehettünk volna, ha lett volna pénzünk.
– És nincs pénzünk rá, Jenő?
– Nincs.
– Miért nincs, Jenő?
– Mert mi egyszerű kis-nyugdíjasok vagyunk.
– Igen? Pedig most annyi, de annyi pénzt kaptunk, olyan büszke rá a Viktor, majd kicsattan a nadrágjából, hát az sem elég?
– Nem.
– Persze, mert te nem ismered a Csadlt!
– Kit, Lujza?
– Hát a Bírósági Végrehajtói Karelnökét!
– Az nem Csadl, hanem Schadl és tényleg nem ismerem.
– Kár, Jenő, mert akkor te is kaphattál volna tőle 83 millió forintot részletekben és papírzacskóban az autód mellett.
– Autóm sincs, Lujza.
– De zacskód csak van?
– Lujza! Elég! Butaságokat beszélsz: én nem vagyok államtitkár sem.
– Ja, azt nem tudtam, hogy államtitkárnak is kell lenni ahhoz, hogy zacskóban hozd haza a pénzt. Jenő, minden államtitkár zacskóban hordja haza a pénzt?
– Lujza!
– Jól van, ne idegeskedj már, akkor legalább adjunk kölcsön a Magyar Nemzeti Banknak pénzt.
– Miért, Lujza?
– Most emeltek kamatot!
– Lujza, hagyd abba, kérlek.
– Rendben van, de én Budapesten akarok élni.
– És? Most is ott élsz.
– Most igen, de a Matolcsy azt mondta, hogy föl kéne darabolni Budapestet, mert az egy nagy vízfej és félke, ha földarabolják, akkor minket lecsapnak majd Budapestről, Jenő: ez is olyan választási trükk?
– Nem, Lujza, ez a piros-pontos Gyuri legújabb marhasága.
– A Gyuri szokott marhaságokat mondani?
– Szokott.
– És akkor a piac megbünteti a Gyurit?
– Meg, de nem a Gyurit, hanem minket, magyar embereket.
– És a Gyuri olyankor elnézést is kér?
– Soha nem kér, mindig kijelent, ígér, jósol, aztán utána nem jön a 7 százalék!
– Értem Jenő, de én akkor is szeretem a Hamiltont!
– Miért ne szeretnéd?
– Mert a Deák Dániel azt írta, hogy Hamilton támadja a gyermekvédelmi törvényt, Jenő: akkor a Hamilton nem tud vezetni?
– Tud, Lujza, de most már hagyd abba.
– Rendben van, Jenő, de ugye elutazunk a Seychelle-szigetekre?!
2021. 12. 14. kedd