Vélemény kategória bejegyzései

HOGYAN HÍVJUK MAJD?

Az „átkosban” (hogy fogjuk hívni az orbáni-korszakot) a Pénzügyminisztériumban kezdtem dolgozni, a Társadalomi Közfogyasztás főosztályán, ahol Juszt Lajos volt a főosztályvezető és Lengyel László (nem a pénzügykutatós, bár többször történt kalamajka a névazonosság miatt) a helyettese. Tekintettel arra, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Tervmatematika szakot végeztem, ami a népgazdasági tervezés matematikai megalapozottságát volt hivatott megalapozni, a főosztályon is „olyan”, a főosztály munkáit összefoglaló jellegű feladatköröm volt. Így észlelhettem az összefüggéseket, rálátásom volt a folyamatokra. Lengyel László – aki a Statisztikai Hivatalból érkezett – a nemzetközi összefüggésekre is figyelemmel volt, és Juszt Lajossal megbeszélve előkészítettünk egy anyagot: mi várható a társadalmi közfogyasztással az ezredfordulóra. Magunk is megdöbbentünk a számokon: ha a folyamatok becsléseink szerint alakulnak, az ezredfordulóra kevés lesz a közfogyasztásra a teljes állami költségvetés.

Ez akkor politikai kérdéssé vált, hiszen a közfogyasztásba tartoztak a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás, a segélyezés, a kultúra, a tudomány állami kiadásai. Azok meg az „átkosban” támadhatatlan, szent feladatok voltak.

Hosszan tudnék írni arról, hogy mi minden történt a felismerés után.

Arról azonban semmit (mert ilyen javaslatot nem tett senki!), arra vetemedtünk volna, hogy javasoljuk megszüntetni az állam kiadások mögötti garanciáit; olyan feltételekhez kössük pl. az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, ami a szegényeket kizárja az ellátásból; ne álljon mindig ott a költségvetés a társadalombiztosítás mögött, ha elfogyna a járulékbefizetés; az orvosok, ápolók, pedagógusok ne kapnák meg – társadalmi elismertségüknek megfelelően – a bérüket.

Ez most arról jutott eszembe: ma qu@a jól megy a gazdaság, példák vagyunk Európa számára, legalább is ezt mondja a miniszterelnök, aki soha nem hazudott még életében.

És mit olvashatunk közben?

A gránitszilárdságú alaptörvény szerint állam már nem áll ott a nyugdíjak kifizetése mögött, aki nem fizeti a tb járulékát, az ne is kapjon, még sürgősségi ellátást sem, egyetemre már csak a tehetősebb szülők gyermekei jutnak be a tandíjak miatt.

Átkozódom: de nem az „átkos” miatt.

Tényleg: hogyan hívjuk majd ezt az orbáni korszakot…

09. 13.vasárnap

KIS SZÍNESEK (SZÍNESEK?) AZ EMBERI ÉLETRŐL AZ UTÓKORNAK …

„Fontosak az emberi jogok Belaruszban, de ennél többre, gazdasági együttműködésre van szükség” – nyilatkozta szájmaszkban a magyar miniszterelnök a V4 legutóbbi találkozója után, majd gondterhelten megigazított a hasán a nadrágot és Havasi Bertalanra nézett, nehogy engedjen kérdezni. Közben a belarusz rendőrség segítségével az álarcosok tovább alázzák, ütlegelik, lincselik a „gazdasági együttműködés”-re váró tüntetőket.
Az Orbán kormány naponta hoz határozatokat, amelyekben egyszerű szegény emberektől, nem-Fideszes önkormányzatoktól megszüntet, elvon forrásokat a költségvetési és járvány helyzetre tekintettel, miközben kövér László műbőr(?) cipője talpa alá 136 millió forintért vásárol szőnyeget, a Bozsik stadion építése 5 milliárd forint helyett már 17 milliárdba kerül, a koronavírust kimutató tesztekért pénz kell fizetni.
Ma újabb 916 regisztrált fertőzött embert leltek föl Magyarországon, viszont a határok magyarosan zárva (értsd: aki csókos, üzleti partner, hozzájárul a SAS hobbijához, az jöhet, másnak coki), az iskolákban október elsejétől bevezetik a hőmérőzést, miközben a parlamenti képviselők hőmérőzés nélkül flangálhatnak ki-be.
Bayer Zsolt kitüntetett, az ötös párttagkönyv büszke tulajdonosa ingerülten bevallotta, hogy csalt az önkormányzati lakása megvásárlásakor, mentségére a NER törvényét kárhoztatta és a többi vásárlóra mutogatott.
„A legmenőbb magyar” kitüntető címet adományozta magának Orbán Viktor, aki a fotózás kedvéért maszkot vett föl az Operatív Törzs ülésén.
Csehországban már jóval ezer fölött jár az új koronavírussal fertőzöttek száma, miközben a magyar miniszterelnök példának hozza föl Európa felé a V4 országok járvány-kezelését.
Újra a világsajtóban van Magyarország: ne nem a gazdasági csodája miatt, hanem a Klubrádió és az SZFE elleni támadások okán.
A társadalmi konzultáció eredményes volt, a Fradi legyőzte a Paks csapatát, igaz: ők egy hét karantén után mehettek csak a pályára.

Kis színesek, kis színesek?

09. 12. szombat

CSAK A „SZOKÁSOS” …

Szépen süt a nap, a kutyám is elbóbiskolt a lábamnál, rágyújtok a reggeli pipámra, indul a nap.

Péntek van, megy a szokásos „vanmensoh” a Kossuthon, nem akarom elrontani a hangulatomat, de a laptopom képernyőjén megjelennek a hírek, nincs menekvés.

Azt írják: a „vezér-demokrácia” VEZÉNYLŐ TÁBORNOKA azt mondta, hogy van HADITERV, ami most más védekezési stratégiát tartalmaz, mint a tavaszi hadjáratkor, mert a járvány első és második hulláma számos ponton különbözik. Hogy mi a különbség, az sűrű homályban marad, ahogy tegnap este is az Egyenes Beszédben Gulyás főminiszter is gomolygó ködöt hagyott maga mögött, miközben a WHO protokollra hivatkozott, hogy Magyarország azt követi a tesztek készítése során, de arról már nem beszélt: mi is az a WHO protokoll, kire és miért vonatkozik, vajon a tesztelésen kívül másban is a WHO protokollt követjük vagy sem és a „NAGY TESTVÉR”, akarom írni a „NAGY BARÁT”, aki tegnap este, amikor éppen a konyhában „vezette a traktort”, akkor hívta telefonon, és egy jót beszélgettek, miért nem azt követi. Aztán jön a nemzeti szócséplés értékelése, aminek alapján a VEZÉNYLŐ TÁBORNOK már látja, népe mit akar, mit tud elfogadni, miben követi utasításait, és ennek megfelelően szerzett be tankokat, építtet hadigépezetet gyártó gyárat, ami majd megvéd a Szuper-döntőre érkező galád nyugatiak koronavírus-behurcolásától. Mert a „zemberek” azt akarják: Magyarország működjön! Hogy most hogyan működik, hogy a „kusza-szemű piros-pöttyös seggű” megmondóember 3 százalékos növekedési víziója már régen a lecsóban, hogy megint fölsejlik egy újabb lakossági hitel-visszafizetési válság, az megint eltűnt a ködben. Kész Anglia ez a köd. Pedig nálunk nincs is (még) Brexit. Szóval a vírus nem béníthatja meg újra Magyarországot: kár, hogy erről nem egyeztetett a vírussal, az meg így nem tud róla, hogy nem béníthat. Mert most nem lesznek lezárások, miközben soha nem látott és tapasztalt mértékben terjed az a hülye, értetlen vírus nálunk. És a Karácsony Gergely meg „politika-levelezget” vele, miközben a Kamaraerdei úti idősotthont nagy veszély fenyegeti: azt az irgum-burgumát fejezte be a VEZÉNYLŐ TÁBORNOK ezt a blokkot. Aztán jönnek az anyatigris asszonyok (válásokról, családon belüli erőszakról nem esik szó), aztán vissza a vírushoz, mert van egy újabb csoda-fegyver, a hatósági ár meg a kötelező hőmérőzés. Aztán megint Karácsony Gergő szapulása, mert a fővárosnak annyi, de annyi pénze van, még a Tarlós Pista idejéből, nem is érti, mire költik, „pénz sosincs elég, de ha az ember akarja, hogy legyen, akkor lesz”, (na, ezt legalább értjük, látjuk: a csókosoknak, a családnak mindig sikerül), mondja már a befejezéshez közeledvén a „Facebook huszár” VEZÉNYLŐ TÁBORNOK. Még egy kis sorosozás, aztán vége.

Arról, hogy a Belorusz magyar nagykövet miért nincs Svetlana Alexandrovna Alexievics belorusz Nobel-Díjas írónő lakásán, miközben 17 ország diplomatái ott vannak, riporteri kérdés hiányában nem válaszolt.

Szerencsére szépen süt a nap, a kutyám is itt bóbiskol a lábamnál, a pipám sem aludt ki: kell ennél több?!

2020. 09. 11. péntek

MÉG EGYSZER A TÜNTETÉSRŐL (szubjektív beszámoló)

Szép, napsütéses a vasárnap, fél kettő, lassan indulnom kell: Pomázról bejutni nem nehéz, pláne nem hétvégén, de szeretem az „előadás” előtti zsibongást, az egymásra-nézés hangulatát, az együvé tartozás kialakuló pátoszát. Elköszönök hát a kutyától, nyugtatom, hogy hamarosan jövök, még egyszer ellenőrzöm a maszkot, kesztyűt, pipát, aztán hajrá!

A Vadász utca környékén leparkolok, beugrok 94 éves nagybátyámhoz, aki azonnal megkínál egy kávéval, egy kicsit beszélgetünk a világról, a politikáról, a Fradiról, „itt vannak a Magyar Hang legutóbbi példányai, sok jó cikk van bennük…”; én odaadom neki a készülő könyvem kéziratát „elég, ha beleolvasol” – mormogom, „dehogy, elolvasom!”; aztán elbúcsúzok, irány az Akadémia előtti gyülekező-pont. Először a közgáz elé akartam menni (hiszen ott végeztem 57 éve), de aztán erről lemondtam: jobb közelebb a Kossuth térhez.

A Parlament felé gyalogolok, a maszk már a szám előtt, a sétálók többsége nem visel maszkot, minek a szabadban – gondolom, ahogy közeledem egyre több a rendőrautó, de nem zavaró, minden békés vasárnapi. A tér kihalt, alig bóklásznak ott néhányan. El a metró-megálló előtt, már itt haladok a Miniszterelnökség fehér épülete mellett (emlékszem: „annak idején” mindig 7 óra körül érkeztem, előre köszöntem a kormányőröknek, akik már „megint ilyen korán kezd?” kérdéssel, mosolyogva engedtek át a kordonon), aztán az EMMI épülete (ahol Csehák Judittal mennyit tárgyaltam-beszélgettem) és már meg is érkeztem. Itt is sok rendőr álldogál, több szervező is, odalépek egyikőjükhöz, „hol a gyülekező?” kérdezem, „lenn az alsó rakparton” – jön rögtön a válasz, megyek tovább, egyre több a sárga-maszkos ember, „hol lehet ilyet venni?” kérdezem, „ott, annál a lánynál”, odalépek hozzá, „hogyér’ adja”, mosolyogva mondja „ingyér’ van, de ha adományozni akarna…”, persze, hogy akarok; odébb kesztyűt lehet kivenni a dobozból, de az nekem már van, hát át a villamos-síneken, le az alsó-rakpartra, ahol már csak maszkos lányok, fiúk, öregebbek – bottal, bot nélkül – kutyások, gyerekkocsi tologatók: sokan vagyunk, talán már három előtt is „elegen”!

Odalépek egy másik szervezőhöz, aki rögtön a kezembe ad egy piros-fehér csíkos szalagot: „másfél méterre kell fölállni egymástól, amikor jön a Charta, akkor fej fölött átnyújtani a melletted állónak, aztán az eljut a Parlamenthez, majd ének és vége, köszi, hogy jöttél, arra felé menj, az Erzsébet híd felé, itt már sokan vagyunk, ha betelünk, indul a második sor!” és a következőhöz szól már és nyújtja neki is a piros-fehér szalagot.

Átmegyek a Lánchíd alatti gyalogos-alagúton és a kávézó előtt megtalálom a helyemet, összeismerkedem a mellettem állókkal, majd hátrébb lépek és rágyújtok egy pipára, „jó az illata” – mondja a mellém kerülő fiatalasszony és mosolyog, ha jól látom a maszkja alatt. Közben gitáros fiú jön el és énekel, majd egy lány is ugyanúgy, dörgő taps mindenütt, vidámság, móka, kacagás, pedig már egy órája álldogálunk a napon maszkban, néha föltűnik egy drón, lejjebb ereszkedik, aztán följebb, az úttesten rendőrautó videózik, mégis mindenki és minden nyugodt, sehol egy hangos szó, türelmetlen morgás, még a kutyák is lihegve, lógó nyelvvel mennek a gazda mellett, néhányuk nyakán ott a piros-fehér csíkos szalag.

Aztán elkezd özönleni az Erzsébet híd felől a tömeg, hangosan skandálják „SZABAD ORSZÁG, SZABAD EGYETEM”, egyre többen jönnek, majd az „előharangozó” biciklista érkezik: „mindjárt itt a Charta, szelfire nincs idő, magasba a kezekkel, fej fölött nyújtsd tovább!”, mindenki beáll a helyére, maszk-kesztyű rendben, már itt is van a Charta a kezemben, egy pillanat az egész, de mégis, már tovább is adtam, ennyi volt, mégis NAGY VOLT!

Aztán irány a Charta után a tömeggel, mindenütt élénkség, zene-ének-vidámság, sehol egy kocsi-fölgyújtás!

Szép volt.

Emlékezetes volt.

Lehet, nem érünk el semmit: a hatalom @arik az egészre, kik ezek, mik ezek – gondolják, a SAS biztosan a VIP páholyban az Arénában nézi a meccset…

MÉGIS, CSAK AZÉRT IS: MEGMUTATTUK!

2020. 09. 07. hétfő

KORONAVÍRUS … KORONAVÍRUS?

Megjelent a Magyar Közlönyben a szeptember elsejével hatályba lépő 408/2020. (VIII. 30.) Korm. rendelet a járványügyi készültségi időszak utazási korlátozásairól.

Miért pont most: miért nem előbb vagy később?

Persze jobb későn (vagy már minek?), mint soha, hisz a miniszterelnök (úr) már hetekkel ezelőtt megemlítette a „satut”, márpedig, ha ő az „első felvonásban” mond valamit, az előbb-utóbb el is sül, poén lesz. De mégis: miért pont most? Hiszen a koronavírus MÁR BENN VAN AZ ORSZÁGBAN, nem is kicsit, nagyon; a tavaszinál gyorsabban terjed és a megbetegedettek között nő a fiatalabbak aránya.

A suli is most kezdődik. Meg hamarosan a rossz(abb) idő is beköszönt, a programok mehetnek a zárt térbe.

Azok a qur@a migránsok sem jönnek: csak a vészhelyzet-hosszabbítás!

Szóval: miért és miért most?

Elolvasom a rendeletet, hátha okosabb leszek: hátha választ kapok a kérdéseimre.

FRÁSZT kapok, nem választ!

Éppen ellenkezően: további kérdések fogalmazódnak meg:

miért csak a nem hivatalos célú határátlépésre vonatkozik;
a sportolókra, sportvezetőkre miért vonatkoznak speciális szabályok;
katonai konvojokra miért nem vonatkoznak a szabályok;
mik azok a méltányolható okok, amelyek miatt el lehet tekinteni a „satutól”;
a külpolitikáért felelős miniszter az infektológia szakembere is, aki speciális szabályokat tud megállapítani az ingázókra vonatkozóan;
miközben Európában csak Magyarországon nem zárt kapuk mellett játszák a labdarúgó mérkőzéseket, miért csak mi „satuzzuk” a határokat;
egyáltalán. a koronavírus olyan intelligens, hogy különbséget tud tenni ember ée ember között a határon?

Valami nem stimmel. Valami nagyon nem stimmel. A legfőbb szakértő azt mondja: a százezer külföldön nyaraló hozta be (miközben a kormány beszínezte a környező országokat veszélyesség szerint, de ahová a legtöbb nyaraló utazott, az nem volt veszélyes); a szuperkupát meg lehet rendezni, mert ki lehet alakítani a megfelelő szabályokat!

Akkor mégsem a „satu” a megoldás?!

Közben zavartalan az új Budapesti Atlétikai Stadion tervezése, a Tenisz Szövetség is két és félmilliárd forint plusz-pénzt kap az ellopott három és félmilliárd helyére (miközben deviza-hitelt vesz föl a kormány, mert akkora a költségvetési hiány)!

Talán csak a Budapesten megrendezendő Olimpiáról, akarom írni: a miniszterelnök álmáról szól az egész?

Mert merjünk nagyot álmodni!

Én élni akarok…

08. 31. hétfő

FOLYTATÓDIK …

Naponta kapok orvos-ismerősöktől Messenger üzeneteket, dobja föl a Face: „Magyarországon a járványtani kritériumokat figyelembe véve, eddig járvány nem volt és nem is várható…”; konferenciát rendeztek Magyarországon a koronavírussal járványt tagadó orvosok; Berlinben hatalmas tüntetést szerveztek; közben tegnap a regisztrált új betegek száma a legmagasabbra ugrott; a kormány lezárja szeptember elsejétől a határokat.

Mit csináljak?

Mi a helyes magatartás?

Nem vagyok orvos, csak egy „buta” hetvenes-közgazdász”.

Kinek higgyek és mit higgyek el?

Apámnak elhittem, amikor mondott valamit: mert soha nem csapott be; mert mindig „olyan” példát mutatott és ezért bíztam benne.

De ma kiben bízzak?

Ma kinek higgyek: „az én sohasem hazudtam” miniszterelnöknek? „Nyunyókának”, aki össze-vissza beszélt a maszkról? A SOTE rektornak, aki részt vett az induláskor az iráni diákok meghurcolásában, „mert ők hurcolták be” a vírust? A főszócső Gulyásnak, akinél a teszteket soron kívül és hamarabb végezték? A többinek, akik az Adrián nyaraltak a Balaton helyett és oda is luxus-géppel utaztak? Az „Operatív Törzsnek”, akik zárt térben, közel egymáshoz maszk nélkül üldögélnek, röhögcsélnek? A Káslernek, aki … nem is érdemes róla beszélni.

Kár, hogy apám meghalt…

08. 30. vasárnap

LUJZA ÉS JENŐ (utánzat)

Jenő, hova viszel idén nyaralni?
Lujza, most augusztus végén kérdezed: hova vigyelek?
Azt írja az internet, hogy az Adrián egy jachton, Horvátországban, Biograd Na Morutól 25 kilométerre délre, a Kornati-szigetek alatt, a szárazföldtől mintegy 15 kilométeres távolságra jól lehet pihizni!
Lujza, és hogy kerülnénk mi egy „olyan” jachtra, ami oda vinne bennünket: tudod mibe kerülne?
Nem, de nem is érdekel: hívd föl a Szíjj Lacit, neki van egy „olyan” jachtja, biztosan meghívna minket is.
Miért hívna meg minket a Szíjj László, aki az ország kilencedik leggazdagabb embere a jachtjára?
Mert a Pétert is meghívta nyaralni, ez a Szíjj Laci biztosan egy rendes ember, hívd föl Jenő és menjünk!
Aztán mit mondjak neki: szia Laci, mindjárt megyünk, hol találkozunk, repülőt is küldesz értünk?
Persze, valami ilyesmit, úgysem repültem még olyan gépen, amin a miniszterelnök úr is repült korábban: vinnénk neki ajándékot is!
Igen, és mit vinnénk?
Nejlon szatyorban egy üveg pancsolt bort, innen a sarki, éjjel-nappal nyitva-tartó közértből, azt úgy szeretem; meg egy kiló szeletelt Kárpátia kenyeret és abált szalonnát is.
Gondolod ezeket ő is szereti?
Nem tudom, Jenő, de én szeretem, akkor az rossz nem lehet!
Lujza! Te nem is értesz a borokhoz!
Nem? Ez igaz, de …
Lujza, különben is, a Laci a Macallan Amber, az Old Pulteny, a Nikka Whiskyt szereti, azoknak meg 20 ezer forintnál kezdődik az ára!
Nem baj, Jenő: egyszer élünk!
Lujza! Ne bomolj!
De Jenő, ott olyan jól tudnék jacht-offiszezni is!
Aztán miért akarnál „jacht-offiszezni”, Lujza?
Mert a Péter is azt csinálja, biztosan ez a Laci föltétele, hogy meghívjon bennünket is, Jenő: mi az a „jacht-offiszezés”?
Na látod, még ezt sem tudod, nem lenne ott jó nekünk!
Nem? Pedig fölvenném a bikinimet, tudod, amit még te vettél nekem negyven éve a Skálában!
De rád sem megy már!
Nem? Lehet, akkor kis szoknyában és abban a sárga-mintás kalapomban lennék…
Hagyd abba, Lujza, nem hívom a Lacit.
Kár, Jenő, pedig ott biztosan jó üzleti tárgyalásokat is folytathatnál a Lacival meg a Péterrel a közbeszerzésekről…
Miféle közbeszerzésekről?
Azt én nem tudom, te vagy a férfi Jenő, vagy azt se tudom már…
Lujza!
Na jó, Jenő, olvastad az interneten: azt mondta a miniszterelnök úr: „Geostratégiai tervet kell készítenie az EU-nak Fehéroroszország ügyében”, Jenő: mi az a geostratégiai terv?
Tényleg érdekel?
Nem, de olyan cuki.
Tudod, hogy most a Lukasenka üti-vágja-öli a belorusz tüntetőket, mert ők nem hiszik el a választási eredményt, hogy a Lukasenka nyert, de a miniszterelnök úr szerint Fehéroroszország Putyin érdekszférája, ezért hagyni kellene a kakast, hogy a saját szemétdombján kukorékoljon!
De hát bántja a tyúkjait?!
Na és? – ez a geostratégia!
Értem, az árok partján ütik-vágják-ölik a belorusz embereket, Jenő?
Nem, az utcán.
Aha, és a rendőrök, hol vannak olyankor?
Ők ott vannak.
Akkor értem a geostratégiát: mi hol vagyunk a geostratégiában, Jenő?
Mi győzelemre állunk, mert „Magyarország a zászlóit magasra emelve győzelemre áll”!
Ki mondta ezt a …?
Ki ne mondd! A drága miniszterelnökünk, ma reggel.
De jó: és ezt a betegek, öregek, munkanélküliek, a gyümölcsöt a gyerekeiknek nem tudó szegények is tudják?!
Persze, nekik ott van a zászló, különben is: annyit érnek a Lázár szerint…
Értem, Jenő, miért nem keres mindenki annyit, mint a Schmidt Mariska, aki havi 5 millát visz haza?
Miért keresne annyit mindenki?
Mert győzelemre állunk, Jenő!
Hagyd abba, Lujza, ne dühíts!
Jenő, te kaptál idén kitüntetést?
Nem kaptam.
Idén sem?
Idén sem.
Kár. Pedig mondtam neked: történelemmel kellene foglalkoznod és olyanokat írnod, hogy a zsidók elvették a magyarok vagyonát.
Én ilyeneket akkor sem írnék, ha történész lennék.
Jól van Jenő, értelek és szeretlek is, de legalább az első kerületi önkormányzati bérleményünket kiadhatnánk albérletbe turistáknak és annyi pénzt kereshetnénk vele, nem lenne bűncselekmény!
De Lujza: nincs is az I. kerületben…
Nincs, érdekes, nekünk miért nincs, Jenő?
Nincs és kész!
Értem, de ne idegeskedj, most jobb lesz a gyerekeknek, mert az iskolában betartják majd a távolságot, mint az üveggolyót, és akkor nem kapnak kokit a tanároktól meg az iskola-rendőröktől sem, mert ők is távolba kerülnek tőlük, de jó lesz; de Jenő, milyen hosszú a gumibot, azzal elérik mégis a gyerekeket?
Lujza, ezt csak írta az EMMI, nem gondolta komolyan.
Nem? Akkor mit gondol komolyan az EMMI?
Hogy van elég tanár, meg tornaterem, meg elegen járnak egyetemre, de most már hagyd abba, Lujza: együnk valamit!
Jó, de előbb beszéljük meg: mikor hívod a Lacit, mert szeptembertől már nem mehetünk, a Gulyás miniszter úr ezt jelentette be tegnap…

08. 20. csütörtök

LUKASENKO, A BELARUSZ MINTA

Erdők. Patakok. Virágok. Kerti grill. Csönd. Nyugalom. Tisztaság. Elhúzott függönyök. Türelem. Mosoly. Fehérek-feketék-„tarkák”. Tolerancia. Béke.

Ja: nem otthon vagyok.

Délelőtt 9 óra van. Kiülök a teraszra, iszom a harmadik kávét, benyomom a notebookomat, lapozgatok a hírek között. Mert az interneten jönnek azok: innen is, onnan is. Mint az étlapot, itallapot gyorsan átfutom, aztán választok majd. „Nem stimmelnek a KSH adatai” – mondta Mellár tegnap; „Orbán Viktor miniszterelnök beszámolt az Országgyűlésnek az uniós csúcsra adott mandátum teljesítéséről”, miközben a rendkívüli ülést szabotálta; „Felfüggesztette DK-s párttagságát Göd három önkormányzati képviselője” – írja az egyik olvashatatlan hírportál; „Most jobb érzés, hogy rajtunk próbáltatok röhögni?” – reagált(?) Rátóti Karsai György komoly kritikájára; „Lukasenko vagy Lukasenka? Fehérorosz vagy belarusz? Segítség!” – így(?) ír az „Index-rom”; „ha nem 18 órában menne a propaganda, csak 12-ben, máris volna hat óra jó műsorokra” – nyilatkozta Egri János (84) a HVG-nek; „a felcsútiak szeretnének önmaguknak és Magyarországnak is bizonyítani” – írja az NSO, mint a kisvasúttal is, gondolom tovább.

Minden rendben. Otthon semmi sem változik, semmi nem változott, amióta eljöttem.

De mitől is változna?

Egy darázs húz el a fejem előtt, először körberöpül, aztán a kávés-poharamat zümmögi, majd elszáll balra egy sárga virágra és ráül. Végzi a dolgát.

A darázs már régen elszáll, de Lukasenko nem hagy nyugodni: ha olyan fölénnyel nyert, akkor miért menekült el; ha az ellenzék olyan kevés szavazatot kapott, hogyan tud annyi embert kivinni az utcára; Minszkben miért szavaztak olyan kevesen; sztrájkba borul majd az ország?

Orbán már gratulált, az EU a szokásos tilitolit folytatja.

Mi fog ma-holnap történni?

És 2022-ben?

A darázs megint a fejem körül zümmög…

08. 11. kedd

(A kép Kirill Voloshintől)

A HATÁRON …

(akár egy iskolaőr)

Már tíz órája utaztak. A két öreg: a fiatalosnak tűnő 76 éves asszony és a mindig mogorva 71 éves „vénember”. Évente mennek látogatóba a gyerekekhez, unokákhoz, akik még az átkosban a „szabad életet” választották és ezért inkább kiköltöztek Svájcba, azóta kinn élnek. Persze szabadon (de ez egy másik történet, majd talán egyszer elmesélem.)

Megérkeztek arra a határra. Aznap már a negyedik határ-átlépésükre készülődtek. Eddig sehol nem volt probléma: ugyan lelassultak a kocsik, a határőrök maszkban. kesztyűben álltak strázsát, de mégis, a „hivatalosságok” mindenütt simán átengedték őket, meg se állították az autót, csak unottan intettek, menjenek már, mit totojáznak, ne tartsák föl az autókat, hát mindenütt mentek is.

De most, az utolsó határon, amikor már megérkeztek a célországba, hirtelen föltorlódott a kocsisor, majd megállt: a határon egy busz álldogált, a határőrök föl-le ugráltak a buszról, pedig azon – a vezetőn kívül – egy teremtett lélek sem volt. Aztán egyszer csak becsukódott az ajtó, a busz elindult és a sor is. Sehol egy hangos szó, tolakodó előzés, türelmetlen tülkölés, minden rendben haladt. A „vénember” – szája előtt a maszkkal – kicsit rálépett a gázra, néhány métert előre gurult, kettesbe kapcsolt, a kocsi ment magától, neki csak a fékre kellett óvatosan csúsztatnia a lábát, hogy ne gyorsuljanak és már ott is voltak az őrbódénál; bal-lábát a kuplungra tette, a jobbal fékezett, lehúzta egy kicsit a Skoda ablakát, kimosolygott, ami persze nem látszódott a maszktól, de ekkor a fiatal határőr fölemelte a kezét, megálljt parancsolt. Németül megkérdezte: hoztak-e valamit, ő nyugodtan válaszolta, hogy nem, semmit, mire a fiatal határőr jobbra mutatott és határozottan mondta is: álljanak félre, nyissák ki a csomagtartót. A „vénember” engedelmesen félreállt a járda mellé, leállította a motort, a biztonsági övet kicsatolta, megigazította a szája előtt a fekete maszkját, az asszony ugyanígy cselekedett, közben a határőr – akinek a száját nem fedte maszk – is odaért és körbejárta az autót, benézett a kocsiba és beszólt az ablakon: nyissa ki a csomagtartót. A „vénember” kicsit bosszúsan kiszállt és a kocsi mögé lépdelt, megnyomta a slusszkulcs csomagtartó gombját, amire a csomagtér rögtön kinyílt. A határőr odalépett a kocsihoz, belenézett a csomagtartóba és – kesztyű nélküli kezével – elkezdett kotorászni benne: először az ajándéknak szánt zacskót húzta csupasz kézzel és ujjaival elkezdte tapogatni az ajándékot; majd leemelte a notebookot tartalmazó kézitáskát, széthúzta a cipzárát, kivette az egeret, megnyomkodta, visszatette; aztán a bőrönd következett, elhúzta annak is a cipzárát, beleturkált a katonás renden sorakozó alsógatyákba, zoknikba, az ingek alá, majd megemelte az összes holmit, amik ettől a mozdulattól össze-vissza elmozdultak, akkor a neszesszeres kistáska cipzárja jött, azt is elhúzta, kivette a fogkrémes tubust, megnyomkodta, aztán visszadobta azt a neszesszeres zacskóba, összehúzta a cipzárat… majd kicsit később, mint aki jól végezte a dolgát lenyomkodott mindent és megpróbálta becsukni a bőröndöt. A „vénember” ekkor már nem bírta tovább cérnával, és magyarul rámordult a maszk és kesztyű nélküli határőrre: majd én, mintha megértette volna, a határőr elröhögte magát és úgy hagyta a nyitott, megalázott bőröndöt.

De még nem fejezte be a dolgát!

A kocsi belseje felé vette az útját, a „vénember” kézi-poggyászát vette csupasz-kezelésbe, kivette belőle a gyógyszeres tégelyt, kihúzogatta a fiókjait, beleszagolt, majd visszarakta a kézi-poggyászba, ekkor már a fiatalosnak tűnő 76 éves asszony is érezte, hogy baj lesz, szemével intett a „vénembernek”, hogy hagyja „a dagadt ruhát másra”, de a „vénember” nem értette, vagy nem akarta megérteni az üzenetet és kirobbant: egyenruha van rajta és fegyvere is van, hát rögtön azt képzeli, neki mindent szabad, azt a kiba@@ott életet, az a jó édes anyukáját, menjen a … milyen világ ez itt is, nincs menekvés?!

A határőr semmit nem értett az elhangzottakból, már indult a következő „kuncsaftjához”, előre röhögött magában, milyen jó móka lesz…

08. 07. péntek

AZ INDEX KAPCSÁN, ÜRÜGYÉN…

Olvasom az okos, pc cikkeket a (még) független sajtóban, hallgatom az interjúkat a (még) független rádióban, olvasgatom (még) a hozzászólásokat kommenteket a Facebookon és elcsodálkozom: még mindig nem ért(jü)ik?

„hol zsarnokság van,/ mindenki szem a láncban” – írta Illyés Gyula annak idején.

Miért nem lehet ezt megérteni?

Ja, hogy most nincs zsarnokság?

Vagy csak úgy viselkedünk, mintha nem lenne?

Soroljam?

Most az Index van soron: „Bodolai, aki a szerkesztőség tagjainál közelebbről ismerhette a valódi tulajdonosok ill. a NER szándékait, hiszen ő tárgyalt velük folyamatosan, megpróbálta menteni a menthetőt, és olyan megoldást kitalálni, amely megmentheti a portált… egy tisztességes, becsületes, rokonszenves embert láttam benne, akinek erkölcsi feddhetetlenségéhez nem fért kétség. Egy ilyen manipulatív, zsarnoki hatalom könnyűszerrel tudja úgy keverni a kártyákat, hogy az ellenük kűzdő barátok, bajtársak egymásnak ugorjanak és ne a közös ellenség, a zsarnokság, hanem egymás ellen harcoljanak…” (Vásárhelyi Mária); „… súlyos aránytévesztés a kiváló egyensúlyozóművész és hintapolitikus Bodolai Laszlon leverni az Orbán-rendszer borzalmas sajtópolitikáját azután, hogy egy ősrégen Fidesz-közeli tulajdonba került újságot üzemeltetett függetlenként és kritikusként évekig, és most sem látszott meggyőző bizonyíték a politikai beavatkozásra…” (Bodoky Tamás).
Az ellenzéki pártok összehívták a parlament rendkívüli ülését, mert Orbán Viktor nem hajtotta végre (az általa is) kreált országgyűlési határozatot arról: mit kell képviselnie a brüsszeli csúcson. A kormány azonnal jelezte: nem vesz részt az ülésen, vélhetően a kormánypárti képviselők sem.
Az MTA átszervezése után pályázni (kell) lehet a kutatóknak kutatási pénzek megszerzésére: egymondatos érvelés alapján dönt majd a kuratórium(?)!
Alapítványi formában működnek majd a továbbiakban egyetemek: Vidnyánszkyt már ki is nevezték.

„mindenki szem a láncban”, írta a költő: amíg nem szakad a lánc…

Az Index szerkesztősége tett ezért!

08. 01. szombat

Radnai György blogja

"Nem tudhatom…" – IX. évfolyam (2021)