• Pintér Sándor vádlott álljon föl, mondja el a maga történetét: mi történt az MTVA székházánál maga szerint?
• Tisztelt Bíróság! Az egész vád egy szemenszedett hazugság! Azzal kezdeném, hogy azok ott, azok az un. ellenzékiek nem is akartak bemenni! Semmi jó ötletük nem volt. Nekem kellett kitalálni azt, hogy mit csináljanak, hogy olvassanak be valamit az M1 adásában. Én teljesen együttműködő voltam egészen az események végéig.
• Hogyan üzent?
• Én futólag ismertem már közülük néhányat: a Vadaival is találkoztam már bizottsági ülésen, úgyhogy fölhívtam a Bayer Józsit, meg a G Fodor Gabit, azt hiszem a Mráz Ágostont is, hogy lépjenek velük kapcsolatba, fogalmazzák meg nekik a fölolvasandó szöveget és mondják meg nekik, hogy nyugodtan menjenek be fölolvasni, mert akkor már megmondtam a mieinknek, hogy engedjék be őket.
• És akkor mi történt?
• Bementek. Ha nem lettem volna együttműködő, be se jutottak volna! Tisztelt Bíróság! Nézzék meg a felvételeket: azok nem akarták fölolvasni az öt pontjukat! Csak lófráltak föl s alá az épületben, szándékosan csak a folyosón maradtak, lépcsőt másztak, a stúdió közelébe se mentek. Ráadásul nem is akartak kapcsolatba lépni egyetlen felelőssel sem: még a Papp Dániellel sem, aki többszőr is próbálta hívni őket telefonon, még agyaggalambokkal is üzent nekik, bár azokat a Semjén időben lelőtte. De semmi! Sőt! Provokálták az éppen arra járó, fegyvernek tűnő tárgyakkal fölszerelkezett (de a tárgyak végig a pisztolytáskában maradtak), vagyonőröknek tűnő embereimet, akik éppen jól megérdemelt reggeli kávéjukat akarták volna meginni.
• Akkor miért fajultak el az események?
• Elfajultak volna? Én nem így láttam: az embereim végig békések maradtak, sőt védték őket önmaguk ellen, hiszen például Varjú Lászlóra is hatan rávetették magukat, hogy nehogy kárt okozzon önmagának, de nem sikerült megakadályozniuk, hogy megsértse a bordáját, a lábát. Sőt a Hadházy Ákos nevűt is vissza akarták hozni az épületbe, meg a síró Szél Bernadettit is, csak azok szándékosan kinn akartak maradni!
• Értem, akkor végül maguk olvasták be a követeléseket?
• Még ez is fölmerült bennünk, de a Dózsa Laci nem volt a közelben, éppen ’56-os plakátokkal volt elfoglalva, ezért lemondtunk erről az ötletről. Ja: elfeledkeztem Soros Gyuri bá’-ról, pedig vele is egyeztettek a munkatársaim.
• Mi lesz most?
• Tovább folytatjuk a harcot, hogy emberelje meg magát az ellenzék, jelenjenek meg végre a köztévében is, olvassák végre be követelésüket: a rabszolgatörvény azonnali visszavonását; kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; Európai Ügyészséget; független közmédiát!
• Köszönöm, leülhet(i).

2018. 12. 19. szerda

(A személyek kitalált személyek, a történet sem történt meg, a valósággal való egyezőség kizárt!)

– FŐNÖK, milyen a meccs?

– Nagyon jó! Ahogy a kis-Kovács leszerelte a Lovrencsicset!

– De FŐNÖK, az szabálytalan, annyira durva volt: a kis-Kovács nyújtott lábbal beleszállt a Lovrencsicsbe, majdnem kiállította a bíró, sárga lapot adott érte!

– A bíró rosszul látta, szerintem meg szép volt, így kell szerelni! Csak így tovább!

– És a másik meccs, milyen?

– Milyen másik?

– A köztévénél.

– Ott kik játszanak?

– De FŐNÖK …

– Na jó: a Hadházy és a Szél miért támadta meg az ártatlan revolvereseket odabenn, na az nagyon csúnya volt, akkor kellett volna piros lapot adni.

– Most mi lesz, FŐNÖK?

– Sorosozunk egy jót, tovább sorosozunk, alatta meg menjen a film, ahogy a Hadházy támad …

2018. 12. 17. hétfő

A tüntetésről …

Beszélgetni kell Velük. Nagyon sokat beszélgetni. Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk. Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

• Papa, miért tüntetnek az emberek?
• Amikor elégedetlen vagy, mert például spenótot kell enned, akkor Te mit csinálsz?
• Mérges leszek és kiabálok meg toporzékolok!
• Én szeretem a spenótot, megettem volna.
• De én nem szeretem!
• Miért nem beszélsz olyankor anyáddal, hogy nem kéred?
• Először mindig mondom neki, de az nem használ, mert azt feleli, hogy az egészséges, de nekem nem ízlik.
• Pedig anyád szeret téged, jót akar neked, azért főz spenótot is.
• Deén akkor se szeretem, nem tudom megenni!
• És olyankor már tehetetlennek érzed magad, mert tudod, hogy úgy sem tudod elérni, amit akarsz és meg kell enned a spenótot.
• Pontosan.
• És mit gondolsz, igazad van olyankor?
• Az már mindegy, dühös vagyok!
• Na, éppen ezt érzik az emberek is, amikor kimennek az utcára tüntetni.
• És nekik sincs igazuk, csak dühösek?
• Tehetetlennek érzik magukat. Nem látnak már kiutat, csak a tüntetést, az utcai elégedetlenkedést.
• És először ők is beszéltek a … nekik kivel kell előbb beszélniük?
• Attól függ.
• Jó, ez olyan „nem mondok semmit” válasz volt Papa: most láttam a tévében, hogy már harmadik napja sok ember tüntet az utcákon: kiabálnak, fütyülnek, énekelnek, néhányan szánkóval dobálóznak is, ők kivel beszéltek előtte?
• Most arról van szó, hogy a kormány azt akarja, hogy a diákok csak azt tanulják, csak arról halljanak, amit a kormány akar. Aztán meg hoztak egy olyan törvényt, hogy az emberek 400 órával többet dolgozzanak, ha a munkaadójuk úgy látja jónak, és majd 3 év múlva kifizetik a bérüket. És ez már nem tetszett se a diákoknak, sea munkásoknak, alkalmazottaknak. A parlamentben nem tudtak eredményt elérni, mert beléjük fojtották a szót, ezért mentek az utcára tüntetni.
• És mi a céljuk ezzel?
• Ez a jó kérdés, kis-unokám, ez a legfontosabb kérdés: Te tudtad, hogy mi a célod a spenót elleni lázadásodkor?
• Nem akartam megenni a spenótot!
• Pedig magadban azt is tudtad, hogy ezt a célt nem éred el, de azt viszont igen, hogy anyád látja, nem szereted a spenótot, ezért legközelebb majd sóskával fog próbálkozni. A tüntetőknek ugyanígy kell(ene) tudniuk, hogy mi a reális cél: például először a figyelem felhívása, maguk megszerveződése, majd a későbbiekben a tárgyalások kikényszerítése. Az öncélúvá váló balhénak nincs értelme, sőt visszaüt!
• Értem, Papa. De mond, a mi kormányunk ugyanúgy szereti a népet, ahogy anyu szeret engem? Mert akkor nem lesz baj.
• Meglátjuk, majd meglátjuk, kis-unokám ….

2018. 12. 16. vasárnap 2