„Az egyenlőtlenség önmagában nem feltétlenül rossz: a központi kérdés az, hogy vajon megfelelően indokolható-e, van-e oka a létezésének.”
Thomas Piketty: A tőke a 21. században Kossuth Kiadó, 2015, 30. old.
Vélemény kategória bejegyzései
NEMZETI KONZULTÁCIÓ
Minden vélemény számít!
– Árpikám, ismerjük mi egymást?
– nem is tudom, FŐNÖK
– azt tudom, hogy jókat szoktunk beszélgetni a teraszomon
– ja, már rendezettebben néz ki a Kossuth tér, mint amikor beköltöztünk
– mi van a koronával?
– ne is kérdezd, már megint el kellene vinni, hajókázni
– nem rossz ötlet, de ez persze nem tanács, csak tipp
– jól látod, FŐNÖK
– na, akkor beszélgessünk egy kicsit arról, hogy nem jól mennek mostanában a dolgok, ki kellene találni már valamit, ami megfordítja a széljárást
– meteorológus ugyan nem vagyok, de én is látom, már össze is írtam néhány dolgot, amit majd ki lehetne adni föladatként az apparátusnak
– mondjad, csak úgy barátilag, barátom, Árpikám
– szóval ki kellene menni a Gyurcsányék házához egyet balhédzani, mert még a végén ő is kap pénzt uniós forrásokból, azt pedig nem lehet megengedni, hogy 2010 után ne csak Fideszesek kapjanak pénzt
– de hát azt a pénzt nem is mi adjuk, hanem közvetlenül Brüsszel
– akkor is kell a balhé, mert már túlságosan elkanászodtak
– jó, majd szólok a cöfösöknek, úgyis imádnak sétálni
– más is lenne
– tudom, itt vannak ezek a derék Jobbikos gyerekek, még csak most vettem be a Polgári Körömbe őket, és már úgy kinyílt a csipájuk
– mi van velük
– állandóan megelőznek a jobbnál jobb ötleteikkel, nem győzöm lenyúlni azokat
– már megint milyen új ötletük van?
– most azt javasolják – pedig nem is fizetek nekik a tanácsaikért, mint neked –, hogy módosítsuk a büntető törvénykönyvet: már a 18. életévüket betöltött elkövetőkre is lehessen életfogytiglani szabadságvesztést alkalmazni, már a gyerekeket is lecsukathatnánk, akiket akarnánk
Tovább a folytatáshoz
Pillanatnyiság…
Belebaktatok a pillanatba.
Megélem.
Te jó isten: már emlék!
2015. április 26.
A miniszterelnök beszél…
Péntek, 6 óra. A hajnali ájtatos hallgatás és megértés ideje. Kutya kizavar, ajtó becsuk, függöny behúz, kávét a kisasztalra, telefon kihúz, rádió bekapcs. Minden a helyén. Várakozás. Pulzus, vérnyomás emelkedik. Szapora, egyenetlen légzés. A rádióban zene, beszélgetés, megint zene. Kávészürcsölés, orrpiszkálás. Hólyagfeszülés, vizelési inger visszatartása. Most jön. Nem, még nem: most reklám. Akkor még egy kávé. Ma biztos megint szépen fog beszélni. A jelenről, a jövőről. Meg a gonoszokról. Olyan szépen, egyszerűen mondja. Minden érthető, gondolkodni se kell. Ő tudja, ki tehet róla. Hogy ki miatt van ez az egész. Hogy hogyan lesz tovább. Mert minden olyan érthetetlen. Zavaros. Huszadikáig sem elég már a pénz. Nincs már mit eladni sem. A kutya is egyre soványabb. És a szomszédban ugyanez a helyzet. Mi lesz így. Még mindig reklám. Ki kéne menni a vécére, egyre kibírhatatlanabb. Vakarózás. És ha ma nem is fog beszélni? Az nem lehet, hiszen be is mondták. Idegesítő várakozás. A gyerek is elment. Londonba, vagy hova. Ott könnyebb – üzente. De én ezt nem hiszem. Csak úgy mondja. Mert most elköltöztek. Liverpulba, mert az olcsóbb. És ugyanaz a munka, meg a pénz is. Már nem jönnek vissza. Belül tudja, de nem mondja az asszonynak. Hadd reménykedjen. Na, jön már, mi a csuda lesz. Tegnap kiment a csúcsra. Védeni minket. A bevándorlóktól. Az idegen menekülőktől. Mert azok maradjanak otthon. Mit akarnak itt. Nekünk se jut. Annyian vannak már, hogy a fene se érti mennyien. És viszik a munkát. Mert nekik kevesebb is elég. A francba velük. Mégis ki kell menni. Nem bírom már tovább.
És akkor végre megszólal. Ő az! Milyen szépen beszél. Nem is érdekes, hogy mit mond, csak beszéljen. Már nem is fáj a gyerek. Már a pénz se érdekel.
Csak be ne pisáljak…
2015. április 24.
És a napok csak mennek…
És akkor beleköpött a cipőjébe. Habony Árpád nevű ember nincsen a miniszterelnökség bérlistáján. Matolcsy György nem írta bele a vagyonnyilatkozatába az egyik alapítványtól kapott 1.2 millió forintos havi jövedelmét. Elképzelhető, hogy beszántják a Győri ETO labdarúgó stadionját. Sokan akarják, hogy Budapest rendezzen Olimpiát. A disznóhús ÁFA terheit 5%-ra mérsékli majd a kormány, mert a disznóhúst fogyasztja leginkább (???) a magyar ember. A Jobbik először nyert egyéni parlamenti képviselői helyet Magyarországon. 8500 forintért kapható Thomas Piketty: A tőke a 21. században című könyve, 17 ezer forintért lehetett meghallgatni a könyv bemutatását. Magyarország 100 katonát küld az Iszlám Állam ellen. Bróker-botrány bróker-botrány hátán. Az egyetemisták megint az utcán vannak. Deutsch Tamás konzultál az internetadóról. Egyes helyeken az ápolóknak nem fizetik ki a túlórájukat, a kórházi adósság a csillagos égig ér. Fölgyorsult a kivándorlás Magyarországról, főleg fiatal, agilis, kezdeményező emberek mennek el.
Az „elmúlt nyócév”.
Már elmúlt öt év!
Macsónak látszó Fideszesek
– Jánosom, nagy voltál tegnap
– én is éreztem, Főnök
– körülötted is élvezték a mieink
– láttam, hallottam, szerencsére csupa gatyás volt benn akkor
– jó ez a vonal, új lendületet ad majd nekünk meg a „vak komondornak”
– tele volt már a tö@öm ezzel a Bernadettel, mit kérdezősködik annyit, nem attól függ, hogy mennyit ér, hogy mennyit kérdez
– jól látod
– és akkor még Ő az, aki kikéri magának ezt a stílust, hát hol élünk
– jól beszélsz, már csak egy bőrzakó hiányzik rólad
– a kérdezősködés helyett inkább egy fakanalat vegyen a kezébe az ilyen, nem is értem: mit keres ennyi nő a parlamentben
– jó ötlet: majd átírjuk az Alaptörvényt
– de most már nem vagyunk elegen
– van a többi frakcióban is elég hasonszőrű macsó, majd megszavazzák…
2015. április 21.
Gondolatok…
Szekfű Gyula írta, nem ma, hanem 80 éve írta:
„… sem a társadalmi tagozódás, sem a társadalmi gondolkodás nem igen változtak,s minden maradt e téren úgy, amint azt már a harmadik nemzedék idején megszokták az emberek. Középosztálybeli intelligenciánk legfeljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatta álló néposztályokhoz és sem a parasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosítása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom élte csoportokba bomlott életét, s borzongva a kommunista forradalmi kor emlékétől, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott.”
Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 409-410. Idézi: Romsics Ignác: Múltról a mának, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
2015. április 16.
Tapolca után…
I.
– hívta nekem a Gábort meg az Árpit?
– a Kubatovot meg a Habonyt?
– Őket
– konferencia-beszélgetésre gondol, miniszterelnök úr
– azzal ne zargassanak, rengeteg gombot kell kézzel nyomogatni, mert ha még lábbal kéne, szóval jöjjenek be
– már itt is vannak
– Gáborkám-Árpikám, szóval mi történik itt, nem ezt beszéltük meg
– fogynak a talpasok
– ne fogyjanak,
– már nincs lelkesedés
– ha nem elég a pénz, a trafik, a föld, a pályázati zsuga, amit szétszórtunk köztük, ha még több kellene, akkor miért nem szóltok: még becsukunk néhány bölcsödét, óvodát, középiskolát, vagy megint átszervezzük a szociális segélyrendszert és ami még ott maradt, azt is berakjuk a közösbe
– nem ez a gond, pénz az van elég, még a Lajos nélkül is, viszont azt mondják a zemberek, hogy sok a lopás, kevés a lebukás, meg nyilvánosság előtt zajlik az urizálás, ez nem tetszik nekik
– hát mit csinál a közmédia, mindent megkaptak, amit csak akartak, Magyarország jobban teljesít, akkor teljesítsenek ők is jobban
– hát, jobbak is, jobbak, mint a Duma Színház meg a Mikroszkóp Színpad együttvéve, röhögnek is eleget rajtuk az emberek, bár van, akik lekever nekik egy sallert
– ne bomoljatok, most komolyan Árpikám, nem jegyeztettétek még be április 9-én a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t, amely az új sajtóbirodalom központi cége lesz
– de, azzal minden rendben
– akkor meg mért nem jött az eredmény, pedig még a Fletó is besegített a nyilatkozatával
– mert mindez nem volt elég, meg az se, hogy csak a Csabát tetetted előzetesbe, valakit be kéne áldoznod
– az Egervárit már beáldoztam
– akkor mindent csináljunk tovább, ugyanúgy, ahogy eddig?
– kezdjetek gondolkodni: nem kellene egy kicsit változtatni a választási törvényen, valami nem stimmel vele…
Kit is akarunk…
„Bárki, csak ne a Fidesz!” – mondja a politikai elemző a mai Magyarországon kialakult véleményekről.
„Bárki, csak ne a Jobbik!”, „Bárki, csak ne a szoci!”, „Bárki, csak ne a …!” – mondja a mai Magyarország többsége. Tagadás – tagadás hátán.
Akkor ki? Akkor mit? – kérdezem aggódva a maradékkal.
Nincs egy állítás. Nincs egy végiggondolt javaslat. Nincs egy út, nincs útbaigazítás. Pontosabban: javaslat még csak lenne, de annak megértése, támogatása, továbbgondolása és megértetése, az nincs! Ha meg lenne, ha meg van, akkor össztűz rá: ezért nem, azért nem, nehogy már.
Még a kérdést se tudjuk föltenni, még a probléma megfogalmazásáig se tudunk eljutni, nemhogy a megválaszolásához. Mi a legfőbb, az eredendő, az igazi probléma?
„Nem vagyok koldus, de kérem segítsen ha tud.
Nem tudom kifizetni teljesen a közüzemi számláimat, nincs miből. Még nem tartoztam senkinek.
79 éves, egyedül élő, rokkant és rákos beteg vagyok. Dolgozni már nem tudok.”
„Bár a depriváció csökkent Magyarországon, annak egyik statisztikai elemében, a váratlan kiadások kezelésének képességében elképesztően le vagyunk maradva. Az elmúlt 9 évben még soha nem élt olyan sok ember Magyarországon, akinek gondot jelentett volna egy váratlan kiadás fedezése, mint 2014-ben. Tavaly ugyanis a teljes lakosság 76,1 százalékát érintette ez a probléma.”
„Versenyt!” – kiáltják liberális barátaim, „teljesítsen” – jön egy másik válasz, „cigány vagy bevándorló vagy?” – jön a megelőző kérdés, „nincs annyi pénz” – zúgják az okosok, „ennyit érsz” – zárja le a vitát a regnáló hatalom.
Ezek a mai hivatalos válaszok.
És ezek nem válaszok!
Miért csodálkozunk?!
2015. április 14.
Tegnap szép idő volt…
Tegnap szép idő volt. A nap melegen sütött, szellő sem rebbent. A fagylaltosok nem győzték a gombócokat a tölcsérekbe mérni.
Tegnap délután több ezren vettünk részt Budapesten az Élet Menetén. Beszélgettünk, csendesen vonultunk, egy kicsit emlékeztünk. Beszédek is voltak.
És tegnap a Jobbik megnyert egy egyéni országgyűlési választói körzetet. Meglepetés tulajdonképpen nem történt. Eddig még ugyan ilyen nem volt, de tegnaptól már ez sem újdonság.
Történt valami?
Semmi, tegnap szép idő volt. Vagy mégis…
2015. április 13.