– Főnök, nagy baj van
– hallgatlak, Árpikám
– nem megy a Kajás megoldás
– már miért ne menne
– túlságosan hamar megtalálták a falut, a Béláét, az Orgovánét
– az meg hogy lehet
– kezdenek belejönni a tényfeltárók
– biztos a norvégok támogatják őket is
– nem, őket nem, megnéztük
– és miért baj, ha megtalálták
– leleplezhetik, ha elkezdik kérdezni és Ő meg el kezd válaszolni
– a Csabát is megtalálták, de „szerencsére” a Polt Petyáék nem találták meg, csak elévülten
– hát itt az elég sokára lesz
– akkor találjatok ki valami mást
– de más baj is van
– útálom a bajokat: a megoldásokat mondjad, a célokat, a zembereket megnyugtató híreket
– kiderült…
– mi a franc derült ki, a Vida el se ment a bizottsági meghallgatásra, el se tudta szólni magát angolul
– nem az, hanem, hogy a Csaba még mindig intézkedhet, meg, hogy összecsomagolt – bár azt már cáfoltuk –, meg hogy a liechtensteini cég eladta a tulajdonrészét
– és az miért érdekes
– mert ott kötelező kiadni a tulajdonosok neveit azonnal, ha nyomozás indul, és ez baj lett volna
– akkor rendben, megvan a megoldás is
– igen, de itt van a Péterék, a külügyesek ügye: ők is ott tartották a pénzüket, és aznap vették ki, amikor a Csabáék kérték a csődvédelmet
– na, akkor megkapták a pénzüket
– de fölmerül a bennfentes információval való visszaélés ügye
– akkor azt ne állapítsák meg a Gyuriék, szólj neki
– aztán vannak önkormányzatok is, akik nagyot buktak
– miért nem voltak óvatosabbak?
– a Tarsolyék rajta voltak a megbízhatósági listánkon, meg aztán, ha nem tették volna ide a pénzüket, miből lehetett volna a győri focit támogatni
– nem érdekel tovább, hallani sem akarom: amíg le nem zajlik a tapolcai választás, addig nem derülhet ki semmi, csak Gyurcsány tehet erről, meg a szocik…
Vélemény kategória bejegyzései
Nyitva tartás…
1)
Reggel mit csinál az ember a konyhában: reggelit. Ehhez minden adott: először is az éhség, aztán a hűtő, ami tele van mindenféle jóval, harmadszor pedig a szándék, hogy itt mindjárt egy jó, nagy zabálás veszi a kezdetét. Már a nyál is összefut az ember szájában, előre ízleli a finomságokat. Ekkor üt be a krach, méghozzá hangzatos pukkanás formájában. A hang csiholója a lámpa-körte volt, tényleg csak annyit mondott: „pukk”. Maradt a sötétség. És persze a dühöngés. Ilyenkor a vérnyomás ugrásszerűen megemelkedik, az agyat erős zsibbadás borítja be, és a fejben elkezd zakatolni egy erőszakos mondat: „most mindjárt összetörök valamit”. Mert ez csicsás lámpa, nem olyan normális lámpa, ebbe speciális izzó kell, méghozzá R7S ECO halogén 2216 lumen, 78 mm 120w 230V „warm light” márkájú. A dobozon lévő „vállalás” szerint az izzó 2000 óra világítást garantál! A nagy frászt annyit, miközben az ára tényleg 2000 órás ár. Ezért nem is vesz a magyar ember tartalékot, minek álljon abban a megtakarítása! No, de semmi baj, irány az Auchen, ott mindig van R7S ECO halogén 2216 lumen, 78 mm 120w 230V „warm light” márkájú izzó. Ugyan vasárnap később nyit, de addig is iszik egy kávét a magyar ember, majd utána lesz a bőséges reggeli. Majd jön az újabb villanás, nem is villanás: kettéhasítás. Itt, ma nem lesz világosság: reggeli is majd tíz után, vacsora pedig öt körül, úgyse jó hat után enni, hiszen vasárnap nincs nyitva semmi fontos, különösen az Auchen nem! Hogy az a jó, drága… És akkor eszébe jut a magyar embernek, hogy tízkor, tizenegykor és még később is jelenés van, komoly összetartás, amit ma nem párttaggyűlésnek hívnak, de felér azzal, méghozzá a plébános úr vezetésével, ellenőrzésével, Tovább a folytatáshoz
Új cselédek – havonta ezren regisztrálnak…
Aki azt gondolta volna valaha, hogy a cseléd fogalma örökre kitörlődik a szótárból, és csak majd regényekben olvashatunk hányattatásukról, megaláztatásukról, kiszolgáltatottságukról, hát az nagyot tévedett! Nálunk a divatból kiment dolgok újra visszatérhetnek, így a rég elfeledett „szakmák” is visszatérnek.
A cseléd fogalmáról a Kislexikon így ír: „E néven őseink általában a családfő hatalma alatt álló családtagokat és a háznépet értették. A mai korban cselédnek azt nevezik, aki a nap bizonyos órájában nem időhöz kötött, hanem folytonos ház körüli munkának állandó teljesítésére vállalkozik, illetőleg ezen célból elszegődik. A C. elszegődése bizonyos időre történik. Ez az idő felmondás által megszüntethető és a gazda és cselédje közötti viszony ily módon felbontható. C. számba nem megy az ipari alkalmazott, a gyármunkás, a napszámos, vmint azok sem, kik oly munkák teljesítésére vállalkoznak, amelyekhez magasabb képzettség v. ügyesség kivántatik meg…”
Nos azért kell újólag felidéznünk a cseléd fogalmát, mert a hetven éve elfeledett „szakma” 2010-ben újraéledt az elhíresült Munkatörvénykönyv módosítás nyomán. És egy mostani, a Világgazdaságban megjelent információk szerint: „Egyre több folyik be a cselédadóból, havonta ezren regisztrálnak…”. Harrach politikus és jó keresztyén úr, a cselédtörvény néven elhíresült kezdeményezést 2010-ben így megmagyarázta: „… nem arról van szó, hogy a főfoglalkozásban alkalmazott emberek adómentességét biztosítsák. Nem akarunk munkahelyeket kivonni az adózás alól, a dolog lényege csak annyi, hogy ha valakit megkérünk, nyírja le a füvet a kertünkben, és az illető a saját munkája után, esetleg egy szombati napon megteszi ezt, akkor ez után ne kelljen adózni…”. Ma már tudjuk, hogy évről évre növekszik azok száma, akiket regisztrálnak tehetős honfitársaink, akik nem látnak maguk előtt más életesélyt, csak a cselédi utat. Nekik nem kell tanulni, nem kell foglalkozni a jövővel, ami jut, annyi! Tényleg: nem kell kötelező általános iskolai életkor határ, minek ide középiskola, sok az egyetem is; viszont cseléd kell.
Hogyan írta Babits a Verses Naplóban:
Hozzák a postát, nem a postás,
mert ide föl se jön a postás,
hanem a kis cseléd, Mariska:
piros szatyrával ő a posta.
Jön és jön. Emelik a lépcsők.
Hozzák felém hireit és őt.
Kék, szélesfodru, könnyü szoknya
száll terraszokról terraszokra.
Jön, jön, naivul, mint a végzet:
nem tudja, mit tart a kezében.
Ugy jön újsággal és levéllel,
mint Aeolus lánya a széllel.
Ezer gond dobbant meg, ha látom.
Mily szelek fujnak a világon?
Ing a domb, leng a ház, s nyugalmam
hajlong mint levél az ágon.
2015. március 19.
József Attila: EGY VAK EMBER SÍR (részletek)
Ebben a csendes, uri, idegen
házban szegény vak ember fölbotorkált
öt emeletet. Az ötödiken
már sikoltásra tárta puszta torkát,
hogy most majd leveti magát a mélybe,
s ekkor kinyílt egy konyhaajtó félve
*
*
Már sokszor alszom úgy a népligetben
mint egyszerü hajléktalan
*
*
Szélnevelő, tágas pusztán
soványkodunk tökkáposztán
„Bőven futná a pénzünkből olimpiára”…
Már megint kezdik. Nem is: folytatják. Úgy tűnik, egyre komolyabban gondolják. Nemzetközi tanácsadó szervezetet (KPMG), nagytekintélyű hazai szakértőket, neves celebeket is bevetnek. A sajtóbeszélgetésen minden együtt volt: „kaja, pia, …”. Már megint semmi sem drága a cél érdekében.
Vajon miért olyan fontos ma, Magyarországon újraindítani az egyszer már megbukott „pályázzuk meg a nyári Olimpia rendezési jogát, mert mi azt is meg tudjuk csinálni és az nekünk biztosan jó lesz” akciót? Vajon miért nem voltak eléggé intő jelek a labdarúgó EB megrendezéséért kapott „sallerek”, a csúfos kudarcok, a kidobott milliók (milliárdok??)? Miért kell újra nekiveselkedni valaminek, amiről már az indulásakor is tudni lehet, hogy eleve halálra van ítélve?
Vajon kinek jó mindez?!
Álom vagy valóság? – kérdezik a KPMG szakértői igényes tanulmányukban az olvasótól. Aki veszi a fáradságot és elolvassa a lehetőségeket és a kockázatokat taglaló füzetecskét, az bizony a választ is megtalálhatja benne. Ehhez nem kell mást tennie, mint az olvasás során egybevetni az olvasottakat és „a zelmúlt” években tapasztaltakat.
Tovább a folytatáshoz
Üzenet Orbán Viktornak (48.)
Nézettség
Elindították. 80 milliárd forint közpénzből. Már köszönik is a nézőknek. Már meg is írták, hogy ők az elsők, a győztesek. A legnézettebbek. A mindenkit megelőzők. Ez nem is lehet másképp, mert ez a vezéri, akarom mondani a királyi TV, a vezér (a király) meg mindig győz. Az meg kit érdekel, hogy a tíz órás nézettségüket hasonlítják a többiek fél – három órás nézettségéhez.
Emlékszem arra a gyerekjátékra, amikor a király buta gyerekét kellett levizsgáztatni, és a vizsgáztató tanárnak – a feje levágásának az elkerülése érdekében – meg kellett magyaráznia a nyilvánvalóan rossz választ is, hogy az miért jó.
Az egész királyi TV erről szól: megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, soknak mutatni a keveset, gazdagnak a szegényt, jóllakottnak az éhezőt, lógósnak a munkát nem találót – és így tovább.
Nem is értem: miért csodálkozunk, hogy manipulálnak a nézettséggel, hiszen nemcsak azzal teszik…
2015. március 17.
Erdős Virág: Márciusi kesergő
talpra magyar
hí a haza
buda
kalász
sajó
kaza
húsz esztendő
nem a világ
kinek karó
kinek virág
ah, szabadság
nem virul a
nincs rá recept
se pirula
nem egy fillér
de két tallér
fekete kéz
fehér gallér



