talpra magyar
hí a haza
buda
kalász
sajó
kaza
húsz esztendő
nem a világ
kinek karó
kinek virág
ah, szabadság
nem virul a
nincs rá recept
se pirula
nem egy fillér
de két tallér
fekete kéz
fehér gallér
Megismertünk…
„A demagóg olyan ember, aki maga billegteti a csónakot, és arról győzködi a többieket – gyakran sikerrel –, hogy hatalmas vihar tombol a tengeren.”
anonim
2015. március 15.
Olvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…
Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától
2015. március 14.
„Amit nem érdemes csinálni, nem érdemes jól csinálni.”
Abraham Maslow
2015. március 14.
„Jobb, ha vannak kérdéseink, mint ha ismerünk minden választ.”
James Thurber
2015. március 13.
Örökösök
– Istvánom, ma mit fogunk nyerni?
– ugyan már, nem kell minden nap nyernünk, Ráchel, ma élvezzük az életet
– nem úgy van az, apu azt mondta, hogy úgy a legjobb tenni a hazáért, hogy pénzt kapunk érte
– akkor ma nem teszünk a hazáért, nem elég, hogy tegnap is, tegnapelőtt is tettünk?
– nem, „Magyarország ma nagy lehetőségek kapujában áll”, én akarom megkapni a lehetőséget
– én meg pálinkázni akarok, amíg lehet, méghozzá adómentesen, apádat is áthívjuk, ma nincs meccs, nem kell átadni egy stadiont se, együtt ihatunk
– nem isztok, ma is kell nyernünk, a saját lábamon akarok nyerni, meg a tiéden, a Vajna csaja is kapott egy százmilliós lakást, nekem is kellene még egy, nem akarok leégni a svájciak előtt, nem vihetem őket minden nap az Operába, haza meg még nem hozhatom őket
– ne bomolj már, Ráchel, néhány éve még apád is azt mondta, hogy „csak ne mi nyerjük a legtöbbet”, mi történt az óta?
– fölhatalmazást kaptunk, mindenre, amire meg nem, arra meg azt mondjuk, hogy megkaptuk, én meg meg akarom csinálni, meg apu is meg akarja csinálni, mert a Toldi Mária is azt énekelte, hogy „Rövid az élet”
– azért kell inni inkább
– nem érted az egészet, foglalkozz csak a lámpákkal, a többit bízd rám, meg apura…
– mindenképpen nyerni akarok Tapolcán
– Főnök, érdemes?
– mindig nyerni kell, kerül, amibe kerül, nálam ez a fő vallás
– hogy csináljuk, Főnök
– koncentráltan bedobunk mindent, amit csak lehet
– ez mit jelent
– cirkuszt, ígéretet, erőt, a negatívabbnál is lejáratóbb kampányt
– ez könnyű lesz, ebben már van rutinunk
– amiben kell, én leszek a központban
– ez nagyon jó hír
– gondoltam
– mivel kezdjük?
– mindennap politikai viták lesznek, melyeket meg kell vívni, tehát ezekbe bele kell állni, vállalni kell, mert több harcosságot, egyenes, világos érvelést, minden egyes támadásra pedig egyenes, világos választ várnak az emberek
– már gyűjtjük is az anyagokat meg a témákat, de mi legyen az első?
– megrendezzük a vizes VB-t a mexikóiak helyett, mert mi bezzeg bírjuk pénzzel
– ez jó, a Gyárfást nem kell nagyon mutatni a TV-ben, ugye?
– jól mondod, aztán erősítsetek rá a bróker-botrányra és még erőteljesebben kenjétek a szocikra: jó lenne megint bilincsben látni egy szocit
– de most a mieinket kellene elvinni
– ezt még közöttünk sem akarom hallani
– stadiont nem kellene avatni?
– építeni fogunk, a Vasasét
– mi legyen március 15-én?
– sok diák
– de nem akarnak kijönni a Nemzeti Múzeumhoz
– rendeljen ki a KLIKK mindenhonnan legalább tíz gyereket és egy tanárt
– de ezek, önérzetesek és nem jönnek, ahogy a lengyelek se
– akkor hívjátok az azerieket
– és ki fog fordítani nekik?
– nem kell, hogy értsék, hogy mi történik nálunk…
2015. március 12.
„Nincs szándékomban átrendezni a székeket a Titanic fedélzetén.” Rogers Morton
Két neves újságíró „cseverészik” az egyik csatorna beszélgetős műsorában. Szóba kerülnek az egyre növekvő egyenlőtlenségből fakadó „problémák”, igazságtalanságok. Hogy ma már a világ leggazdagabb 80 emberének a vagyona annyi, mint 3 és félmilliárd emberéé! Hogy tavaly a leggazdagabb 1% birtokolta a világ vagyonának 48%-át, szemben az öt évvel korábbi 44%-kal. És, hogy ez mennyire „aggasztó”. De azért gondoljuk csak meg: ezek a gazdag emberek nagyon ügyesek, mert ők valami olyat, de olyat tudhattak, amit más nem, valami olyat, amiért kijárt a piac jutalma a gazdag embernek. És a világ is ezért tudott őrülten előrehaladni. Meg hát szegénység mindig is volt és mindig lesz is. Mert évekkel ezelőtt, például Kínában milliók éheztek, ma meg már milyen szépen növekednek, a szegények ugyan szegények, és még szegényebbek lettek a gazdagokhoz viszonyítva, de már legalább nem éheznek. És az, hogy nem éheznek, az annak is betudható, hogy az ügyes embereket ott is méltányolta a piac.
Meg aztán – folytatódott békésen tovább a beszélgetés – azt is észre kellene venni végre, hogy a gazdag emberek felelősségtudata, a világért érzett felülmúlhatatlan aggodalma már odáig jutott, hogy önként (és dalolva) lemondanak a vagyonuk egy részéről, mert a világ fejlődését meghatározó projekteket is finanszíroznak. Itt van például a számítógépes guru, aki ahelyett, hogy vett volna még egy vitorlást, vagy még egy Ferrarit, inkább sokmillió dollárból megfinanszírozta a fekáliából, emberi ürülékből egészséges ivóvizet projektet. És ez milyen szép dolog, szinte felülmúlhatatlan, mert képzeljük csak el a szomjazó gyerekek millióit, a verejtékező munkások százezreit, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez. És mivel a tudósok szerint fogy a föld ivóvíz készlete, a föld jövője múlik majd a projekt sikerén.
És akkor az jutott az eszembe, hogyha ilyen nagy a baj, akkor azt mégse néhány milliárdos kénye-kedve szerint orvosoljuk, akkor ahhoz talán a világ kormányainak, nemzetközi szervezeteinek kellene valamit tenniük. Amihez persze pénz kell, nagyon sok pénz! Amit persze adóban be kellene szedni, a gazdag emberektől, a leggazdagabb nyolcvantól is. Amit persze ők nem akarnak megfizetni, mert minden fillér fáj nekik. Ezért oda mennek, ahol adókedvezményekkel (is) támogatják őket. Akiket pedig nem kellene. Ezért aztán nincs elég bevétele az államnak, nem tud fekáliából egészséges ivóvizet projektet finanszírozni. Nem baj, a guru, ha akarja, majd finanszírozza. Milyen cuki, milyen megható…
2015. január 30.
