1.
– mit szólsz, Árpikám
– mihez, vezérem
– hát ezek a dekások csak összeültek
– úgy kell nekik
– azért nem ilyen egyszerű a dolog, engem kihagytak, sőt ki is akarnak tiltani, meg azt is akarják, hogy mondjak le; ÉN, aki mindent megteszek a népemért, nemzetemért, a világ magyarságáért, modellértékű példát mutatok a többi, botladozó nációnak
– ne is foglalkozz vele, nem ér az egész annyit: néhány öreg libsi meg bolsi összedugta a fejét, ebből se lesz semmi
– de szervezkednek, beszélgetnek, gondolkodnak, civilkednek: a végén még kapnak pénzt a norvégoktól is
– azt nem fognak, de a fél világtól persze már kaptak bíztató levelet, de azzal úgysem tudnak semmit kezdeni
– én mikor fogok ilyen leveleket kapni?
– viccelsz, Vezérem, minek Neked levél külföldről, most jön Hozzád a Merkel meg a Putyin, ezek a látogatások többet érnek majd mindennél
– ezért nem értem én sem ezeket a dekásokat, hiszen ezt tudták ők is, mégis szervezkednek
– kiröhögtetik magukat, már a mieink írtak is erről néhány glosszát
– akkor is idegesítenek: túl sok a tüntetés, a tiltakozás, most meg már a jövőről is akarnak beszélgetni, mi lesz ennek a vége
– ezen ne morfondírozz, az nem a Te dolgod
– ebben igazad van, támadjunk
– na, látod, ez a Te hangod: mit csináljunk?
– először is csináljatok valamit ezzel a Juhász gyerekkel, mert már nagyon a körmünkre ég
– több szálon is elindultunk, de túl nagy a nyilvánosság
– aztán sikáljátok el Ráchel operaházi látogatását a királyi páholyban
– nehéz lesz, de rajta vagyunk
– Én meg addig kiutazom az új szaúdi királyhoz
2.
– mit szólsz, Bernadett
– mihez is, András
– hát a DEKA megalakulásához
Tovább a folytatáshoz →
Nincs jó napom.
