Vélemény kategória bejegyzései

A twitterező

1 hozzászólás

imagesOlvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…

Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától
2015. március 14.

Végjáték 40.

Minden vélemény számít!

ráhel-tiborcÖrökösök

– Istvánom, ma mit fogunk nyerni?
– ugyan már, nem kell minden nap nyernünk, Ráchel, ma élvezzük az életet
– nem úgy van az, apu azt mondta, hogy úgy a legjobb tenni a hazáért, hogy pénzt kapunk érte
– akkor ma nem teszünk a hazáért, nem elég, hogy tegnap is, tegnapelőtt is tettünk?
– nem, „Magyarország ma nagy lehetőségek kapujában áll”, én akarom megkapni a lehetőséget
– én meg pálinkázni akarok, amíg lehet, méghozzá adómentesen, apádat is áthívjuk, ma nincs meccs, nem kell átadni egy stadiont se, együtt ihatunk
– nem isztok, ma is kell nyernünk, a saját lábamon akarok nyerni, meg a tiéden, a Vajna csaja is kapott egy százmilliós lakást, nekem is kellene még egy, nem akarok leégni a svájciak előtt, nem vihetem őket minden nap az Operába, haza meg még nem hozhatom őket
– ne bomolj már, Ráchel, néhány éve még apád is azt mondta, hogy „csak ne mi nyerjük a legtöbbet”, mi történt az óta?
– fölhatalmazást kaptunk, mindenre, amire meg nem, arra meg azt mondjuk, hogy megkaptuk, én meg meg akarom csinálni, meg apu is meg akarja csinálni, mert a Toldi Mária is azt énekelte, hogy „Rövid az élet”
– azért kell inni inkább
– nem érted az egészet, foglalkozz csak a lámpákkal, a többit bízd rám, meg apura…

Beszélgetnek

Minden vélemény számít!

70175_orban_havasi_bertalan– mindenképpen nyerni akarok Tapolcán
– Főnök, érdemes?
– mindig nyerni kell, kerül, amibe kerül, nálam ez a fő vallás
– hogy csináljuk, Főnök
– koncentráltan bedobunk mindent, amit csak lehet
– ez mit jelent
– cirkuszt, ígéretet, erőt, a negatívabbnál is lejáratóbb kampányt
– ez könnyű lesz, ebben már van rutinunk
– amiben kell, én leszek a központban
– ez nagyon jó hír
– gondoltam
– mivel kezdjük?
– mindennap politikai viták lesznek, melyeket meg kell vívni, tehát ezekbe bele kell állni, vállalni kell, mert több harcosságot, egyenes, világos érvelést, minden egyes támadásra pedig egyenes, világos választ várnak az emberek
– már gyűjtjük is az anyagokat meg a témákat, de mi legyen az első?
– megrendezzük a vizes VB-t a mexikóiak helyett, mert mi bezzeg bírjuk pénzzel
– ez jó, a Gyárfást nem kell nagyon mutatni a TV-ben, ugye?
– jól mondod, aztán erősítsetek rá a bróker-botrányra és még erőteljesebben kenjétek a szocikra: jó lenne megint bilincsben látni egy szocit
– de most a mieinket kellene elvinni
– ezt még közöttünk sem akarom hallani
– stadiont nem kellene avatni?
– építeni fogunk, a Vasasét
– mi legyen március 15-én?
– sok diák
– de nem akarnak kijönni a Nemzeti Múzeumhoz
– rendeljen ki a KLIKK mindenhonnan legalább tíz gyereket és egy tanárt
– de ezek, önérzetesek és nem jönnek, ahogy a lengyelek se
– akkor hívjátok az azerieket
– és ki fog fordítani nekik?
– nem kell, hogy értsék, hogy mi történik nálunk…
2015. március 12.

Semmi különös 2.

gazdag_szegeny (1)Két neves újságíró „cseverészik” az egyik csatorna beszélgetős műsorában. Szóba kerülnek az egyre növekvő egyenlőtlenségből fakadó „problémák”, igazságtalanságok. Hogy ma már a világ leggazdagabb 80 emberének a vagyona annyi, mint 3 és félmilliárd emberéé! Hogy tavaly a leggazdagabb 1% birtokolta a világ vagyonának 48%-át, szemben az öt évvel korábbi 44%-kal. És, hogy ez mennyire „aggasztó”. De azért gondoljuk csak meg: ezek a gazdag emberek nagyon ügyesek, mert ők valami olyat, de olyat tudhattak, amit más nem, valami olyat, amiért kijárt a piac jutalma a gazdag embernek. És a világ is ezért tudott őrülten előrehaladni. Meg hát szegénység mindig is volt és mindig lesz is. Mert évekkel ezelőtt, például Kínában milliók éheztek, ma meg már milyen szépen növekednek, a szegények ugyan szegények, és még szegényebbek lettek a gazdagokhoz viszonyítva, de már legalább nem éheznek. És az, hogy nem éheznek, az annak is betudható, hogy az ügyes embereket ott is méltányolta a piac.
Meg aztán – folytatódott békésen tovább a beszélgetés – azt is észre kellene venni végre, hogy a gazdag emberek felelősségtudata, a világért érzett felülmúlhatatlan aggodalma már odáig jutott, hogy önként (és dalolva) lemondanak a vagyonuk egy részéről, mert a világ fejlődését meghatározó projekteket is finanszíroznak. Itt van például a számítógépes guru, aki ahelyett, hogy vett volna még egy vitorlást, vagy még egy Ferrarit, inkább sokmillió dollárból megfinanszírozta a fekáliából, emberi ürülékből egészséges ivóvizet projektet. És ez milyen szép dolog, szinte felülmúlhatatlan, mert képzeljük csak el a szomjazó gyerekek millióit, a verejtékező munkások százezreit, akik nem jutnak egészséges ivóvízhez. És mivel a tudósok szerint fogy a föld ivóvíz készlete, a föld jövője múlik majd a projekt sikerén.
És akkor az jutott az eszembe, hogyha ilyen nagy a baj, akkor azt mégse néhány milliárdos kénye-kedve szerint orvosoljuk, akkor ahhoz talán a világ kormányainak, nemzetközi szervezeteinek kellene valamit tenniük. Amihez persze pénz kell, nagyon sok pénz! Amit persze adóban be kellene szedni, a gazdag emberektől, a leggazdagabb nyolcvantól is. Amit persze ők nem akarnak megfizetni, mert minden fillér fáj nekik. Ezért oda mennek, ahol adókedvezményekkel (is) támogatják őket. Akiket pedig nem kellene. Ezért aztán nincs elég bevétele az államnak, nem tud fekáliából egészséges ivóvizet projektet finanszírozni. Nem baj, a guru, ha akarja, majd finanszírozza. Milyen cuki, milyen megható…

2015. január 30.

Semmi különös…

Auschwitz BirkenauNincs jó napom.
Semmi különös, még sincs.
Nem nagy ügyek: kiöntöm a vizet, leverem a poharat, megbotlom a szőnyegben, nem értem a híreket.
Nem ülnek az érveim.
Nem vagyok meggyőző.
A gyerek is visszaszól.
Nem találom a kapukulcsot.
Nem indul az autó sem.
A kutyám rángat, húz.
Vissza sem hívnak.

Akkor fölmegyek a szobámba, ledőlök az ágyamra, magamra húzom a takarót, kezembe veszem Radnótit: van egy hely…

És hetven évvel ezelőtt, apám a priccsen, dideregve hová húzódott…
2015. január 28.

Beszélgetések..

Minden vélemény számít!

106851_demokratikus_kerekasztal1.
– mit szólsz, Árpikám
– mihez, vezérem
– hát ezek a dekások csak összeültek
– úgy kell nekik
– azért nem ilyen egyszerű a dolog, engem kihagytak, sőt ki is akarnak tiltani, meg azt is akarják, hogy mondjak le; ÉN, aki mindent megteszek a népemért, nemzetemért, a világ magyarságáért, modellértékű példát mutatok a többi, botladozó nációnak
– ne is foglalkozz vele, nem ér az egész annyit: néhány öreg libsi meg bolsi összedugta a fejét, ebből se lesz semmi
– de szervezkednek, beszélgetnek, gondolkodnak, civilkednek: a végén még kapnak pénzt a norvégoktól is
– azt nem fognak, de a fél világtól persze már kaptak bíztató levelet, de azzal úgysem tudnak semmit kezdeni
– én mikor fogok ilyen leveleket kapni?
– viccelsz, Vezérem, minek Neked levél külföldről, most jön Hozzád a Merkel meg a Putyin, ezek a látogatások többet érnek majd mindennél
– ezért nem értem én sem ezeket a dekásokat, hiszen ezt tudták ők is, mégis szervezkednek
– kiröhögtetik magukat, már a mieink írtak is erről néhány glosszát
– akkor is idegesítenek: túl sok a tüntetés, a tiltakozás, most meg már a jövőről is akarnak beszélgetni, mi lesz ennek a vége
– ezen ne morfondírozz, az nem a Te dolgod
– ebben igazad van, támadjunk
– na, látod, ez a Te hangod: mit csináljunk?
– először is csináljatok valamit ezzel a Juhász gyerekkel, mert már nagyon a körmünkre ég
– több szálon is elindultunk, de túl nagy a nyilvánosság
– aztán sikáljátok el Ráchel operaházi látogatását a királyi páholyban
– nehéz lesz, de rajta vagyunk
– Én meg addig kiutazom az új szaúdi királyhoz

2.
– mit szólsz, Bernadett
– mihez is, András
– hát a DEKA megalakulásához
Tovább a folytatáshoz →

Végjáték 39.

Minden vélemény számít!

Bourgla OsamaMi lesz veled, Ráchel…

Elhangzott egy beszéd. Nem nagy ügy: a miniszterelnök amúgy is sokat beszél. Persze mindig kinyilvánít. Megmondja, merre van az előre. Nem szerinte, hanem egyáltalán. Megvitathatatlanul. Megfellebbezhetetlenül. Mindig az aktuálpolitikai érdekei szerint. Most például a világról szólt, de ahogyan szokta, a magyaroknak üzent. Semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a magyarok értsék az üzenetét. Mintha lehetne úgy jó a magyaroknak, hogy közben a világ teljesen másképp gondolkodik, másképp cselekszik. De ez egyáltalán nem érdekes. Csak az a fontos, hogy a hívek, a hívők megértsék. És ebben is követőkké váljanak. Mert most ez lesz nekik az egyszer egy. Még gondolkodni se kell majd rajta. A nem hívek meg úgy is zavarodottak.
Most arról szónokolt, hogy a bevándorlók potenciális terroristák. Ugyan nem ezért hagyják el a hazájukat, hiszen megélhetési bevándorlók, de más a kultúrájuk, más az életmódjuk, egyáltalán: mások, és ez veszély. Tavaly már több mint negyven ezren jöttek. Hívás nélkül. Elszívni a magyarok elől a levegőt, elvenni a munkát, a kenyeret, a jövedelmet, az életteret. És ezt a miniszterelnök nem hagyja. Amíg él és miniszterelnök, addig ezt nem hagyja. Mert Magyarország a magyaroké.
Mintha a terrorista nem tudná megoldani a határok közötti átjárást másként. Mintha bevándorlónak kellene magát álcáznia. Mintha a bevándorlók csak azért váltanának hazát, hogy szétrobbantsák a világot. Mintha nem az ellenkezőjét bizonyították volna az elmúlt évtizedekben: Magyarországon is, és szerte Európában és a világon is. A magyar kivándorlók is! Akik Európába, Amerikába, Ausztráliába mentek új életet, boldogulást keresni. Hogy alkalmazkodtak, hogy beilleszkedtek, hogy élték az életüket a befogadó ország normái szerint.
De ezt Orbán nem érti. Sőt szándékosan félreérti, félremagyarázza. Mert rendszere a konfliktusra, az összeütközésre, a harcra épül. Neki mindig kell egy ellenség, egy megkülönböztetett ember, csoport, réteg, bárki, akivel harcolni lehet.
Neki mindig meg kell különböztetni valakit!
Tovább a folytatáshoz →