Vélemény kategória bejegyzései

BOLDOG EMBER

Egyszer, még a múlt század harmincas éveinek az elején, bement a Pesti Napló szerkesztőségébe Móricz Zsigmondhoz egy boldog ember és elmesélte szegényparaszti életét, gyerekkorát, ifjúságát, ami persze még nem a Horthy-korszak volt. Talán a boldog ember (naivságában) tényleg hitte, ő boldog.

Hozzám a lakásba minden este tömegével türemkednek be boldog emberek, amikor bekapcsolom az esti híradókat, beszélgetős műsorokat. Olyankor nem győzöm nézni, hallgatni a nagy boldogságokat, a sok boldog embert, hogy „előre megyünk, nem hátra”; hogy nálunk „ár-sapka” van az üzemanyagon; hogy egyedül mi nyertük meg a „rezsi-háborút”; hogy kulturálisan mennyire fajtiszták vagyunk, mert a magyar nem keveredik; hogy már beindítjuk a gázról-tűzifára programot és benne a kályha-csere akciót – és csak mondja az a sok boldog ember a tévében, csak mondja és mondja, talán el is hiszi, talán nem.

De akkor kimegyek a kerítéshez, mert a srévizavé-szomszéd átjön, hogy hó vége van és kölcsön tudnánk-e adni, hogy tejet, kenyeret vegyen a beteg gyerekének és ahogy szokta, amikor megjön a nyugdíj, megadja. És látom, ahogy száll a por (nem a guanó) mindenütt, semmi sem zöld, hanem fakó sárga és arra gondolok: milyen jó volt Móricznak…

  1. 07. 29. péntek egyszáz-ötvenötödik nap

LUJZA ÉS JENŐ

(27.)
(utánzat)


– Jenő, azt írja az internet, hogy nagy buli volt Tusnádfürdőn, mi miért nem mentünk oda?
– Minket nem hívtak, Lujza.
– És ki hívta meg a bulizókat?
– A Tőkés László.
– És kiket hívott meg a Laci?
– Neked nem Laci.
– Ja, nem a szomszéd Laci? Mert ő is tőkés, olyan kocsiból száll ki minden nap…
– Nem a szomszéd, hanem a püspök úr, és a barátaival: a Semjén vadásszal, a Gulyás-mindenre válaszolóval, sok megmagyarázóval, szóval a „branccsal” bulizott, akikkel minden évben szokott.
– És volt ott fű is?
– Volt.
– A Kutyapárt elnökét is hívta?
– Nem.
– Kár, biztosan örült volna.
– Nem örült volna.
– A Hegedüs Zsuzsát is meghívták?
– Többet nem fogják!
– Kár, mert úgy legalább utólag tudnám, mire kellett volna figyelnem.
– Amúgy nem tudod?
– De, amúgy is, már kívülről föl tudom mondom a Viktor beszédét!
– Miért olvasod el annyiszor?
– Nem olvasom, hallgatom a tévéből, reggeltől-estig.
– Nézd az M4-et, ott sportot adnak.
– Jenő, ott is van szünet, akkor az megy meg amikor beesik a golyó a sznúkerben, akkor is gyorsan megszakítják és jön a Viktor.
– Lujza!
– De érdekes beszédet mondott a Viktor.
– Mi volt érdekes?
– Ahogyan kezdte, hogy azt mondta neki a Zsolti, hogy csak a felét mondja el, mert meleg van, Jenő, a Zsolti orvos?
– Nem, a Németh Zsolt nem orvos.
– Akkor miért gondolta, hogy a nap megárt majd a miniszterelnök úrnak? Korábban nem ártott?
– A miniszterelnök úrnak semmi sem árt meg, érted Lujza?
– Nem?
– Nem.
– A Hegedüs Zsuzsa sem?
– Egyedül? Ő sem.
– Értem, Jenő: a mennyiség átcsap vagy nem csap át minőségbe! Ez még ma is igaz?
– Pontosan, Lujza, mert nem az a fontos, ki mondta.
– Jenő, akkor az se fontos, amit az Orbán Viktor mond?
– De, az most fontos.
– Jenő, nekem az a fontos, amit te mondasz! Most mit mondasz, Jenő?
– Amit a Rodolfó mondott, annak idején.
– Mit mondott a Rodolfó?
– „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”!
– Ezt mondta?
– Ezt, mégsem vették észre.
– Ja, akkor azér’ nem mondja a Viktor, úgysem vennék észre!
– De, már sokan észrevették.
– És?
– Semmi. De a biztonság kedvéért másról beszél.
– Értem, Jenő. Akkor az Orbán egy nagy bűvész.
– Az.
– És kitől lop az a nagy bűvész? A közönségből fölhív valakit a színpadra és attól?
– Nem hív föl senkit: mindenkitől, még az övéitől is!
– Akkor miért nem figyeljük az Orbán kezét?
– Figyeljük, de nem vagyunk ügyészek.
– Kár. De, akkor értem.
– Mit értesz, Lujza?
– Hogy rögtön fröccsöt kért az Orbán Tusnádfürdőn!
– Mert örült a kétharmadnak, de nem a Holdon akart ünnepelni.
– Fröccsvel a kezében a Pápáról beszél, milyen ember az ilyen?!
– Ilyen.
– És irigy ember az Orbán Viktor?
– Nem tudom, kérdezd a Szijjártót, ő ismeri, mert együtt dolgozik vele. De miért kérdezed, Lujza?
– Mert az Orbán elárasztásról is beszélt, migráns elárasztásról, akkor nem akar a migránsoknak fröccsöt adni, mert elveszik a magyarok munkáját, asszonyait, lányait?
– Lujza! Többet nem akarok hallani a tusnádfürdői beszédről!
– Mit olvassak akkor, Jenő?
– Rákosit! Például ezt: „A nemzetközi helyzetet az utolsó hónapokban az jellemzi, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt álló imperialista blokk a „hideg háború”-t egyre inkább „meleg háború”-ra akarja átváltoztatni. A szocializmust építő államok gazdasági és politikai megerősödésére, a Szovjetunió vezette békefront sikereire az amerikai imperialisták a harmadik világháború előkészületeinek meggyorsításával felelnek. Ezért nemcsak saját hadiiparukat és hadseregüket fejlesztik lázasan, de fokozódó nyomást gyakorolnak csatlósaikra, a marshallizált országokra, hogy azok is fokozzák fegyverkezésüket…”!
– Rendben, akkor előkeresem a Rákosi összest. De ugye jövőre megyünk Tusnádfürdőre?
2022. 07. 28. csütörtök egyszázötven-negyedik nap

CSAK EGY KÉP, CSAK EGY KÉP?

CSAK EGY KÉP, CSAK EGY KÉP?

Nézem a képet.

Valamelyik kormányközeli portál rakta föl (keresd meg, ha akarod, infostart). „A Csíkszereda stadionjában járt a kormányfő” – szól a cím (hozzám). Veszélyhelyzet van. Háború a szomszédban. Határvadászok készenlétben. Ő meg meccsre jár. AZ elmúlt napokban kettőn is volt. Nem itthon. Bár azt szeretné.

Nézem a képet.

Jobb karja a magosban. Ingujja föltűrve. Inge kint a gatyából. Hasa a szokásos. Pálinkán már biztosan túl van, a kép nem szagos. A kép tetején van. A korlátartó illesztések „keresztjei” mögött. Kimagaslik. Alatta a plebs. Azt hiszi: az övé. Rá se néznek. Tapsolnak. Talán neki. Talán „miatta”. Sok gyerek tapsol. Nem is tudják, miért. Néhányan nevetgélnek. Néhányan nem. A Csíkszereda játszik. U18-as meccs van. A magyar válogatott ellen. Ez most fontos neki.

Nézem a képet.

Ott van. Ő. A NAGY ő. Készül a mosolyalbum. Ami aztán közkincs lesz. Nincs a képen Kató. Se a Semjén, a Szilárd, a Lölő. Az áram és a gáz sincs ott. Meg azok sem, akik majd nem tudják fizetni.

Nézem a képet.

Aztán rába@ok az asztalra.

Ma még csak az asztalra…

  1. 07. 24. vasárnap egyszázötvenedik nap

SZÁMOL AZ ORSZÁG

SZÁMOL AZ ORSZÁG

Számol az ország.

Nem nagy ügy.

A Gyurcsány, Soros, Brüsszel és a „fa@om” tudja, ki miatt.

Legalább nem az Erzsébet hidat zárják le.

Különben is: ha megtanulnak számolni, nem kellenek a matektanárok.

Ha nem, akkor sem kellenek.

Magyar tanárok meg végképp nem.

Mondta a Parragh nevű nímand, akit persze mindig megválasztanak, akiknek „kell”.

Szóval: számol az ország, a Magyar Közlöny 121. száma és a korábbi gáz és villanyszámláid (tudod, amelyeken ott virítanak a számok, hogy „A rezsidíj csökkenésének eredményeképpen az Ön megtakarítása ebben az időszakban 4 405 Ft, 2013. január 1-e óta összesen 78 234 Ft) kellenek „csak” hozzá.

Meg hidegvér, fapofa, egy kis humor meg irónia.

De az mostanában már egyre kevesebb.

Mert azzal sem tudod majd kifizetni a különbséget. Persze, ha egyáltalán majd ki akarod izzadni a hideg télben. Legalább meleged lesz tőle. Mert neked nem emelik föl – emiatt sem – a nyugdíjadat, béredet, segélyedet. Majd keresed otthon a hetedik krajcárodat (miközben tisztába teszed apádat, mert nincs pelenka tébére).

Számol az ország.

Persze nekik nem kell. Mert nekik van-lesz majd elég (most emelték a zsozsót, akinek akarták) , mert nekik amúgy is csurran-cseppen, még ki is löttyen, azt se bánják. Te viszont számolsz, mint „állat”: nem lesz pirítós, se szendvics; tv is majd legföljebb, ha ünnepkor, talán majd a Budapesti Atlétikai VB-t megnézed (hogy a qu@a anyjukat, mert az lesz) lesz; legföljebb vasalatlan inget veszel föl; leszarod, ha büdös leszel a fürdetlenségtől; a szemed romlását is, mert a lámpának annyi; kávét is csak hébe-hóba iszol; a fűtést is lecsavarod, elég, hisz oly’ szépek az ablakon a jég-rózsák.

Számol az ország.

Hogy a fa@omba van az, hogy belevágják a pofámba, ők a legnagyobb rezsicsökkentők a világon, közben meg most olyan irgalmatlanul megemelték az árakat, hogy a 2013 óta fölhalmozódott „megtakarításaimat” egy hónap alatt kifizethetem. Többek között Lölőnek is. Szar ez a világ, nagyon az, hogy nem én születtem helyre tolni azt. De, ha mégis? Ha most tényleg „kizökkent”?! Hisz „Nincs oly gazember széles Dániában – /Ki megrögzött czinkos ne volna”? És Horatio felel is: „Ezt/ tudtunkra adni, nincs szükség, uram…”. Mégis nekem kell?

Francba a számolással…

  1. 07. 21. csütörtök egyszáz-negyvenhetedik nap

INNEN TUDOM…

INNEN TUDOM…

Ma magammal kellett foglalkoznom: kellett, így hetven felett. Nyolc órát voltam a magyar egészségügy zászlóshajó kórházában. Abból egy óra volt produktív, a többi várakozás és csodálkozás. Bár nem kellett volna.

Szóval: nem tudtam követni az eseményeket. Amik majd okozzák az elkövetkező hetek, hónapok „nem kellett volna” csodálkozásokat. De persze értesültem: az ápolónő megsúgta az orvosnak (talán, hogy ne halljam, miközben lógtak ki belőlem a mindenfélék): megszavazták az ispánt, mire az orvos ingerülten, „hisz van királyunk is”.

Innen tudom.

Aztán a többit is megtudtam. De nem csodálkoztam. Kata Facebook oldalát viszont nem néztem meg. Minek. Úgy sem tagadja a fülbevalóját.

Hová megyünk?

Ők tudják, akik eldöntötték, hová. Tudják? Szerintem nem…

  1. 07. 19. kedd egyszáz-negyvenötödik nap

„MECSODA KÜLÖNBSÉG”

„MECSODA KÜLÖNBSÉG”
I. (Amikor nincs)
Aláírta.
Mint a János.
A Kata is.
Aláírta.
Csak nem pecázott közben.
Fülbevaló sem volt a fülében.
Aláírta.
Szerinte a szándék nem vitatható.
Sokak szerint vitaható – viszont nekik nem osztottak lapokat!
Még.
Egyébként sem talált okot nem aláírni.
Ugyanakkor érzékelte.
Érted?
Érzékelte!
Hogy valami nem stimmel a nagy vissza-rohanásban a damaszkuszi úton.
A csúcsforgalomban nagy a fölháborodás.
Már rendőrt is hívtak.
Kata ezért fölhívta miniszterelnök(urat).
Aki megígérte neki.
Amit a törvény beterjesztése előtt kellett volna csinálnia, azt majd megteszi.
Ja: ezt nem ígérte, nem fog egyeztetni most se.
Viszont majd születnek válaszok a kérdésekre.
„… hideg fejre és együttérző szívre van szükség”, hát aláírta.
„Helyes, ha ebben a helyzetben az államfő nem gördít akadályt az Országgyűlés döntésének érvényesülése elé” – ezért aláírta.
Ezeket ki is írta a zoldalára.
„Csak így maradhatunk talpon.” – írta még hozzá.
Szerintem így biztosan nem: semmi különbség.

II. (Amikor van)
Nézem őket. Ahogy ott ülnek az úttest szélénél. Mögöttük a bicikli. Kezükben a teló. Nézegetik, nyomogatják: jó híreket várnak. Azok nem jönnek. Mi lesz most? Hogyan tovább? Hisz minden kilátástalan. „fa@om” van a papír-táblájára írva. Előttük a pohár: már üres. Mit tegyenek? Nincs már KATA. Meg a rezsi is. Napokon belül. Miért nem beszélték meg velük? Csak ülnek. Tehetetlenül. Nem borogatnak kukákat. Nem indítanak be tankot se. Talán az okos beszédekre gondolnak. Amiket az előbb hallottak a hídon. Mert a „beszélők” szívből szóltak. Magukat adták. Nem kértek, kaptak érte pénzt. Se állást. Be se kerültek a csókosok közé. Nem is akartak. Élni szeretnének. Mint ők, akik ott ülnek a biciklijük előtt. „fa@om” – mormogom magamban.
Aztán beugrik a 444 videója. A Hollikról. Aki menekül. Közben fröcsög. Kiböfög magából betanult szavakat. Szó szerint. Semmi hollikos. Csak, ami ki van adva. Terjeng körülötte a bűz – gondolom és nem irigyelem a riportert. Meg a rendőröket sem. Akik kísérték. Minek. Senki nem akarta bántani. Ő csak „döntött” – mondta peckesen. Az utca „csak” vélemény. Itt vélemény-szabadság van. „fa@om” – súgom magamnak.
„Mecsoda különbség”!
2022. 07. 18. hétfő egyszáz-negyvennegyedik nap

TÜNTETÉS, AMI A HOLDRÓL IS LÁTSZIK

Mondják.

És mondják.

Indulattal és indulat nélkül.

Haragosan.

Sírva.

Pedig nem tanulták: hogyan kell „tömeghez” beszélni.

Viszont őszinték, magukról az életükről beszélnek – ez itt nem a parlament!

„Szabit vettem ki, hogy itt lehessek”; „Csak meg akarok élni”; „Az unokáim miatt vagyok itt”; „Minden gyereket támogassanak, ne csak a fehér, keresztény családok gyerekeit”; „Szabad oktatást, szabad életet”; „Ne csak itt tüntessünk, minden városban”; „Olyan országban szeretnék élni…”!

Mondják.

És mondják.

Indulattal és indulat nélkül.

Haragosan.

Sírva.

Pedig nem tanulták: hogyan kell „tömeghez” beszélni.

Viszont őszinték, magukról az életükről beszélnek ..

  1. 07. 18. hétfő egyszáz-negyvennegyedik nap

SEHOL EGY LENGYEL BUSZ…

Napok óta tart.

A tiltakozás.

A tüntetés.

A véleménynyilvánítás.

Ötletszerűen, spontán, lényegében szervezetlenül.

Őszintén.

A KATÁ-ról, a rezsi-hazudozásról, a hatalomgyakorlás orbáni módjáról, a korrupcióról, a közpénzek ellopásáról, a most már élhetetlen életről.

 

Sehol egy lengyel busz.

Se egy asztal, ahol fizetnének, hogy ott vagy.

Még a Szerencsejáték ZRT. logója se.

Már rendőrök se.

De te vonulsz, néha leülsz és lezárod a forgalmat, néha elénekeled a Himnuszt, beleordítod az éjszakába, hogy „qur@a anyád, Orbán” és vonulsz tovább.

Békésen: nem kötsz el és indítasz be tankot, nem gyújtod föl Baló Skodáját sem, nem vered szét a várost.

Méltósággal és emelt fővel tiltakozol.

Mert már tele van a pohár!

 

Sehol egy lengyel busz.

Minek: neked-nekünk nem kellenek tölteléknek!

Viszont a zOrbán sincs kinn az utcán, „otthon” sunnyog a függöny mögött, „írja” az értelmetlen, semmitmondó, szokásos és hazug Facebook bejegyzéseit, hogy: „… háborús árak vannak … belelépünk a háborúk korába … Észnél kell lenni … háborús infláció és a háborús árak megkérdőjeleznek mindent”.

Tovább hazudik: észre sem veszi, hogy eljárt felette az idő, hogy már ez a duma csak duma a zemberek számára.

De, észrevette: ezért marad a függöny mögött, ezért nem lép ki a színpadra, ezért fizet többet a többet és többet a lakájainak, hogy kiálljanak hazudozni továbbra is, gyáva ember!

Békéről hadovál és nem köt békét az emberekkel, a magyar emberekkel, mert csak annyira érdekli őt a sorsuk, amennyire Hatvanpusztához, a stadion-építésekhez, az atlétikai vb-hez, gyerekei saját lábon állásához, a svájci bankszámlához kellenek.

A magyar emberek sorsa nem érdekli igazán.

 

Sehol egy lengyel busz.

Még az emelt összegű villany és gázszámla sem érkezett.

Viszont hétfőn kell mennem a Hollán Ernő utcába: hamarabb kell elindulnom!

  1. 07. 17. vasárnap egyszáz-negyvenharmadik nap

(Kép: 24)

MEGALAPÍTTATOTT

Már benne van a tévében.

Ja nem: a Magyar Közlönyben. Úgy hivatalos. A többi csak duma. A péntek reggeliek is. Amik a rádióban(?) mennek. A „KÖZ”ben. Miközben te röhögsz. Magadon. Kínodban.

Szóval: benne van: hogy a kormány határozott, a 1336/2022. (VII. 15.) határozatával létrehozta a (z)Energia-veszélyhelyzeti Operatív Törzset. Az egyszázharminchetediket. De lehet, az egyszázharmincnyolcadikat. A franc számolja. Nyunyóka néni most nincs benne. A pacalos viszont ott virít izzadva. Egyébként tele van ez a zOperatív Törzs is „hozzáértő” emberekkel, „megbízottakkal”. A Rossit se hívták. Még. Téged se. Te is annyit értenél hozzá, mint a Rossi. Vagy bármelyik másik. Ja. Viszont téged fognak megvédeni. Ahogy szoktak. Gebedésig. Az jut neked. Viszont neked nem emelték harminc százalékkal a fizetésedet. A zövékét viszont igen. Persze te kaptál nyugdíj-korrekciót. Csak most a Főni nem a felcsúti kocsmában jelentette be, hogy Ő fölemelte. Van bőr a pofáján emelésnek nevezni…

Ki ne mondd!

Szóval: megjelent, benne van. Hogy ki mindenki van benne. Mi, emberek: nyakig. A következményekben. Ők viszont a Zoperatív Törzsben. Mert, hogy „a háborús veszélyhelyzet” okozta. Most már drasztikusan. Nyugat-Európában már hiány is van. Ugyan ők még nem tudnak róla, de mi már igen. Ahogy a Lázár is hamarabb tudta Bécsről, hogy az egy lakhatatlan hely. Mert a migránsok tömkelege ellepte. Ezért mi most megemeljük a kerítéseink magasságát. A szögeset. Kevés lesz a drót. De Lölő majd legyártja. Meg odaküldünk határvadászokat. Akik tudják a nyelvet. Is. A szlovénok elbontják. De ők marhák. Bár tudnak legalább a bledi tó körül futni. A KATÁval. Még ilyen háborús helyzetben is.

Szóval megalakíttatott. A zOpratív Törzs. A legújabb. A „magyar energiaellátás biztonsága, valamint az energiaárak elviselhető szinten tartása és a rezsicsökkentés eredményeinek megvédése érdekében”. Ezért rögtön emelik a díjakat. Azér’, mert hittél nekik. Te marha. Égetted a villanyt, amikor kellett; fűtöttél, amikor kellett; interneteztél üptre; nemcsak az M4-et nézted, a meccseket, hanem filmeket is, úgy kell neked. Most megszívtad. Holnaptól hiába nem akarod. Akkor is szívhatod. Ha közben nem fagysz meg. Majd összebújsz a kutyával, macskával. A „magyar energiaellátás” viszont biztonságban lesz. Az atlétikai VB stadionja is. Meg KATA asszony repije is. Azokra jut. Még több.

Most már értem, Parragh miért nincs benne: ennyi fa@ságot ki tudtak nélküle is találni. Viszont van ijesztő mondat is a határozatban: a kormány „az 1. pontban foglalt körülményekre tekintettel meghozandó intézkedések megtételének előkészítésére, továbbá a meghozott döntések végrehajtásának nyomon követésére” hozta létre a zOperatív Törzset. Tehát még előkészítenek és nyomon is követnek. Elképzelem, ahogy a Rogán Anti, a pacalos, meg a Judit asszony meg egyéb meg nem nevezett, viszont delegált személy követ. Csak ne itt Pomázon tegyék, mert azonnal kiközösítenek. Hogy szép kis haverjaim vannak.

Betonbiztos ez a rezsicsökkentés! Így mondta a pacalos februárban és ráerősített a gatyás FŐNÖK naponta a választási hadjáratban. Akkor védte a rezsit. Azóta (is) dumál róla. Te meg fizeted. a Dumát is. Meg a sok egyéb marhaságát. Amit megfinanszíroz. A te kis pénzedből. Meg az enyémből. A csípőprotézis, a pelenka nincs benne. Nemá’! Oldd meg magad!

Egyébként az is, ami a gatyádban marad, az melegít majd…

  1. 07. 16. szombat száz-negyvenkettedik nap

VÁLSÁGSTÁB

VÁLSÁGSTÁB
– FŐNÖK, ezek tüntettek!
– A drogosok?
– Egynél találtak a rendőrök zöldet, lehet, de nem biztos: fű volt.
– Az volt, én tudom, szóval drogosok, akkor ezt kell nyomni!
– De, FŐNÖK, mást kiabáltak!
– Ne törődj vele: majd tüdőn lövik magukat!
– FŐNÖK, azt hogyan lehet?
– Nem kell mindent szó szerint venned: láttatni, érezni kell, ahogy a pacalt is a Szilárdnál!
– Rendben, FŐNÖK, akkor drog és tüdőlövés!
– Az!
– De FŐNÖK, én nem értem ezt a Katát.
– Mit nem értesz rajta: eddig jó volt, mert a multik azt akarták, hogy a 100 ezer ne 300 ezer legyen; mi is ott hagytunk mindenkit – nyugdíjast, hajléktalant, rászorulót –, akit akartunk az árokban, úgyhogy nem kellett az a pénz; de most már kell; az is; nagyon kell!
– De FŐNÖK, nem ezt ígértük!
– Ennyire nem lehetsz hülye: az nem ígéret volt, csak választási beszéd!
– Akkor az más.
– Persze, hogy más.
– És FŐNÖK, akkor a felvidéki focival mi lesz?
– Mi lenne: támogatjuk tovább!
– És Hatvanpuszta?
– Hagyd abba: semmi köze senkinek Hatvanpusztához!
– És az uniós pénzek?!
– Azok kellenek, nem hagyom magam zsarolni!
– Akkor belépünk az Európai Ügyészségbe?
– Hülye vagy?
– Nem.
– Akkor tudod a választ.
– Tudom.
– De szólni kénye a Kövér Lacinak: mondjon valami ütőset, arról kéne beszélni.
– De mit mondjon, FŐNÖK?
– Például, hogy „Tőlünk nyugatra egy ideológiai háború dúl, egy istentelen ideológia, a halál kultúrája terjed és a szemünk előtt zajlik Európa öngyilkossága”!
– Ez jobb, mint a tüdőlövés!
– Nem baj, csak beszéljenek róla!
– FŐNÖK! Ma este is kimennek…
– Nyár van, menjenek. Leengedik a gőzt. Ősszel, amikor megkapják majd az első számlákat, amikor kiderül, hogy az iskolákban a gyerekekhez nem lesz elég tanár, akkor lesz majd baj.
– De ha a FŐNÖK ezt ilyen jól látja…
– Most majd már ők is látják, addig nézzenek focit…
2022. 07. 15. péntek száz-negyvenegyedik nap
(Kép: Magyar Kétfarkú Kutya Párt)