Havonta mindig ugyanakkor jön a nyugdíj.
(Kivéve, amikor elba@@ák az utalást a Kincstárban.)
Havonta mindig előtte bejelentik: ÉRKEZIK!
Havonta mindig örömmel.
Havonta mindig csinnadrattával.
Havonta mindig más jelzővel.
Havonta mindig „jó hír” („szép asszonyi szó…”).
Havonta mindig a kormányhoz közel álló orgánumok idézik.
Havonta mindig győzelemként tálalják.
Havonta mindig két hétig is tart a „zünneplés”.
Aztán „Havonta mindig” rácsodálkozol, hogy lehet abból kijönni…
(2.)
2022-ben közel hetvenezer honfitársunk
már megünnepelte 90 éves szülinapját.
Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,
1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!
Én is köztük vagyok.
Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?
Nincs elég orvos.
Nincs elég pedagógus.
A kiművelt emberfők száma sem nő.
A „birka-pásztoroknak” a száma viszont …
A „birkákéról” nem is beszélve.
Mintha ez lenne a cél!
Vajon miért?!
Pedig a magyar kormány béget.
Az uniós pénzért.
Ahogyan az a „jó” birkához illik.
Ahogy a birka, a magyar kormány is azt hiszi: elég az.
Különben is, minden a legnagyobb rendben a kormány háza-táján.
Minden uniós kívánság teljesítve!
A magyar kormány szerint.
Az a „hüje” Átlátszó marhaságokat ír.
Hogy: „Az Integritás Hatóság nem adja ki közpénzes szerződéseit, mert „azok nem tartoznak harmadik félre””.
Az „erkölcsös” ember nem adja.
A „zelnök” úr.
A kinevezett birka.
Csak bégetni tud.
Persze – előbb-utóbb – mégis levágják.
A legelő az más.
Ott már tényleg gondok vannak.
Eső ide, eső oda.
Levelet írt Orbánnak egy mentőápoló.
Aki negyvenöt évig dolgozott mentősként.
Most rokkantsági ellátásként kap ÖTVENNYÖLCEZRET.
Forintban.
Persze most annak „jó” az árfolyama.
Viszont: arra sem elég, hogy kitörölje vele.
A gyógyszerárak meg közben elszálltak.
A „magosba”!
Pedig még nincs is augusztus elseje.
Amikor újabb adók miatt tovább fognak emelkedni.
Az élelmiszerek ára viszont az „egekben”.
Minek „zabálsz” annyit…
Szóval: a legelőkön.
Már a birka-lét sem az igazi.
Viszont „Ukrajna már nem szuverén ország”.
Bégess csak, bégess, ameddig teheted…
(1.)
2022-ben közel hetvenezer honfitársunk
már megünnepelte 90 éves szülinapját.
Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,
1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!
Én is köztük vagyok.
Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?
Például az orosz helyzetet.
Pontosabban annak magyarországi következményeit.
Mert – gondolom – az eseményeket mindenki ismeri.
Már amennyire ismerheti.
Úgy tűnik: vége van.
Putyinnak, Prigozsinnak – nem tudjuk.
Ahogyan azt sem: mit gondoltak-gondolnak a történtekről az orosz emberek, mi lesz velük, hogyan folytatódik az Ukrajna elleni háború, mitől lesz (ebből) BÉKE?!
És Magyarország?
„Magyarországnak szuverén a külpolitikája, nincs okunk változtatni azon az irányon, amit az orosz–ukrán háborúban eddig követtünk” – fogalmazott Orbán a lap szerint, majd hozzátette: továbbra is a békére törekednek – írja a Telex az Új Szó tudósítása szerint.
Mint egy papagáj, mondja, amit betanult: „Viktorka vagyok, lakom Hatvanpusztán-Felcsúton-Budán…”
És folytatja az illegális migrárótokkal, Brüsszel szapulása stb.
A külügyér „ifjú” közben a Balatonról tartja kezét a fő ütőéren, eligazítja az információ-áramlást, rángatja a forró-drótot és lubickol.
Közben kussolnak.
Mert a frászt érdeklik őket az események: a szemüvegükön át csak a hatalmuk megtartása látszik.
Semmi más.
Azt adnak a tudtodra, amit a propagandájuk szerint jónak látnak.
Semmi közöd hozzá!
Te csak bégess-bólogass a sorban.
Ki ne törj, el ne csatangolj – mert akkor kapsz a fejedre!
Ha nem teszed: legelhetsz a szegényes, kopár „ősgyepen”, már takarmány is alig…
De legalább…
Egyél.
Nem kell ide információ.
Minek ide tények.
Ne gondolkozz.
Legfőképp: KUSSOLJ!
Meddig?!
(Fotó: Benko Vivien Cher / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)
Nézem a sorozatot.
A Borgent.
A dán politikai sorozatot.
Ami a dán politikai elit hozzáállásról, erkölcsi felfogásáról, stiklijeiről; a média szerepéről és a közvéleményformálók felelősségéről, magánéletéről szól.
Meg sok minden másról is.
Meg kell nézni!
De hát Dánia az Dánia.
Magyarország meg Magyarország.
Össze se lehet(ne) hasonlítani.
(Legföljebb majd, amikor, hogyan is mondta a miniszter vagy az MNB elnöke: majd 2030-ban, amint utolértük őket.)
Persze ez nem a gazdaságról, ez a film nem a GDP alakulásáról szól.
Hanem EMBEREKRŐL.
Akik a hatalomban, az életben is csetlenek-botlanak.
Próbálnak talpon maradni.
Nyerni.
A választásokon, vagy a nézőszámokban.
Minden eszközt megragadnak.
Tisztességesen is, meg nem is.
Elbuknak, fölállnak – eltűnnek a süllyesztőben.
Ez a DEMOKRÁCIA.
Persze Churchill óta tudjuk: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.”.
Viszont a film a dán parlamentről szól.
A dán demokráciáról.
Nem a magyarról.
Meg kell nézni!
Vajon: ki nézi majd meg?
És mire gondol majd közben?
Lévai Anikóra?
Lázár Jánosra?
A vak komondorra?
Hogy „nálunk” ilyen nem történhet meg?
Mert nálunk nem lesz „NŐ” miniszterelnök?
Nem tudom elképzelni…
Tüntetés-tüntetés hátán!
Menekülnek a pedagógusok a szakmából.
Folyik az évszázad magyar pere a végrehajtókról – szálai már a kormányzatig érnek.
A magyar miniszterelnök közpénzen röpköd meccset nézni.
Lombkoronasétányok épülnek – magánzsebeket gazdagítva.
„Lepsénynél még megvolt” a polgármester, akinek már bírósági papírja is van…
Meg kell nézni!
Úgysem fogod.
Megnézni.
Mást nézel, hallgatsz.
Talán a szívedre.
Nem, arra nem hallgatsz.
Akkor: „Láss, ne csak nézz!”
Persze: Magyarországon vagyunk, itt minden megy tovább, rendületlenül…
„Öt éve milyen jó volt” – mondta, majd folytatta: „pedig már akkor se volt jó”, és köpött egy nagyot…
írta ki oldalálra a „távcsöves” távolbalátó (Hende Csaba).
„A kormány célja, hogy Magyarország 2030-ra az EU öt legélhetőbb országa közt legyen” – jelentette ki valamelyik államtitkár tegnap Füzéren.
A tavalyi évhez képest a fogyasztói árak 21,5%-kal emelkedtek májusban a KSH (???) szerint, ez toronymagasan a legnagyobb volt Európában!
„Visszavonulót fújt az infláció: feltűnően csökkent az élelmiszerek ára” – írta meg ma az index (???) a Makronóm Intézet (???) ár-összehasonlító kutatására hivatkozva.
„Elképesztő luxus, medencék, elmélkedősétány” – írta meg Hadházy Ákos a hatvanpusztai Orbán-majorról és képekkel is illusztrálta.
„Gigatámogatás Tokajra: kétmilliárd forint jutott egy nappali tagozatos diákra” -hozta le a 24.hu hírportál, akkoriban Stumpf István vezette a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítványt.
„A Fidesz-frakció már régen átengedte volna a svéd csatlakozás ratifikálását, a Karmelitából szóltak, hogy ne” – a Népszava információja szerint, cáfolat azóta se.
„Ha valaki kikéri utána közérdekűben, akkor ránk ragad a hazugság” – véletlenül elküldték a Telexnek Maruzsa Zoltánék vitáját a válaszlevélről és egykori kollégáim is meg tudják erősíteni, mi módon születnek az un. válaszlevelek a minisztériumokban.
„„Mondjuk ott vannak Németországban ezek a migránsok. (…) És fogják, és összegyűjtik őket. Beteszik őket Németországban vagonokba? És akkor áthurcolják őket hozzánk, itt meg kirakják őket, mi meg itt fogjuk őket tartani?” – tette fel a kérdést Orbán Viktor (a SAS) péntek reggel szokásos, Kossuth rádiónak interjúformában adott nyilatkozatában” – írta meg a Telex, hozzátéve: „Nem ez az első eset, hogy Németországot és az EU-t – azaz negatív kontextusban kizárólag „Brüsszelt” – náci utalással illeti.”.
Még nincs is vége a napnak.
Nekem már elegem volt…
(38.)
(utánzat)
„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”
ahogyan az a kidobott esernyő is az ágon…
Nem kérdeznek már: se innen, se onnan.
Nem „érdekes” a véleményem.
Ahogy a tiéd sem.
Nem érdekes: hogyan élsz és miből; mit kezdesz azzal a „sok szabad” időddel, amid legalább van; vannak-e még kívánságaid, céljaid és erőd hozzá. hogy elérd.
Én olvasok.
Nézem a híreket.
Most például az MNB infláció-ellenes küzdelméről a Kuti-Koroknai tanulmányt, hogy föl kell tőkésíteni az MNB-t, ami költségvetési feladat.
Az MNB Alapítványai más ügyek.
Az idei várható veszteség a GDP 2,5-3 százaléka körül lehet.
A várható költségvetési térítési összegeket majd öt évre elosztva (miért írtam elsőre az „elosztva” helyett „elsózva” – t) fizetjük majd.
Zakson.
A kötelezettség az kötelezettség.
Jöhetnek majd a Schadl és társai.
Jól van ez így.
Engem nem kérdeztek.
Mi közöm hozzá.
Nem vagyok én sem MNB elnök, sem pénzügyminiszter, a „Legfőbb Ügyész” sem.
Te sem.
Csak fizeted.
„Utoljára 2009-ben érzékeltek a mostaninál nagyobb gazdasági romlást a magyarok” – olvasom a Medián kutatását.
Semmi összefüggés nincs az előző hírrel.
Mi köze van a gazdasági romlás „érzékeléséhez” az MNB-nek vagy a kormánynak?!
A migránsoknak, Brüsszelnek, Sorosnak, Gyurcsánynak van – olvasom a Vargát, a Lázárt, meg a neve sem érdemes megjegyzésre minisztereket.
Különben sem kérdeztek.
Kit érdekel(ne) az én véleményam.
Már nem az én dolgom!
Mi lesz az új nyugdíjasokkal?
Hát a mai nyugdíjak értékállóságával?
A nyugdíjasok hitelezzenek majd tovább az államnak?
És a gyógyszerekkel, ha majd a gyógyszerkassza kiürül?
És az Atlétikai Stadionnal, ami a VB-re épült, amikor vége lesz a VB-nek (és haza mentek a legények)?
Nem az én dolgom.
Nem kérdeztek.
Téged se.
Csak fizesd.
Nyugodtan te és én biztosan „elkótyavetyélnénk” – ugye?!
Hát biztosan ezért nem kérdeztek téged sem.
Eldöntötték maguk közt: neki erre, amannak arra, Ő ezt vegyen, amaz azt – a közpénzedből!
Minek olvasok ilyeneket…
Nem kérdeznek már: se innen, se onnan.
Nem „érdekes” a véleményem.
Ahogy a tiéd sem.
Ahogy annak a kilökött rossz, szakadozott, sok esőtől megvédő esernyőnek is mindegy, már nem az ő dolga…
Most a Librit.
Korábban a Népszabadságot, Indexet, ATV-t(??).
Ellehetetlenítették a Klubrádiót.
A CEU-nak is annyi lett a NER-ben.
Most a Libri a „soros”.
Pilinszky verse jut az eszembe:
„Mondom neked
Magasba ülsz, lábad keresztbe ejtve arcátlan elhagyod magad, alkalmat adsz, és mintha rendjén lenne, a lámpa fénye majd beléd tapad. A levegő meg hosszu-hosszu szálon a fogaid közt ki-beszáll. Messze sodor és kicserél az álom. Tükröd előtt fésülködöl tunyán. Vagy olvasol, vagy kényesen leintesz, vagy ásitasz, vagy éppen eszegetsz; parázna vagy, kétség se fér e hithez, parázna vagy, szeretsz vagy nem szeretsz. Tulajdon árnyékoddal összefekszel, mindegy neked, kivel-mivel; de annyi karból hogy merülsz fel egyszer, végűl minő medúzafő leszel? A pusztulás a lábadnál dorombol, miért nem űzöd már odább? A pillantását keresgéled folyton, és ujjaidon próbálod fogát. Lekuporodol, s alólad a párna, a halom párna fölmered, mint néma hasábokból rakott máglya. E pillanatban szinte értelek. Parázna vagy, mondom neked, parázna, – hallgass, míg végére jutok! – de szíved alján embertelen árva, s magad vagy, ki ezt elsőnek tudod.”
Tegnap este már nem akartam bejegyzést írni.
Mert az egy Thesszázós, unokázós, fagyizós, mosolygós nap volt.
Aztán jött a HÍR: Soros visszavonul, fia lesz az utód.
És a „zOrbán” keresztapázott egy jót a Twitteren.
És akkor fölböfögött, adta a valóját és kiköpött magából rögtön az a díjazott „fa@kalap-uszító” a várból.
A mandiner rögtön hosszú cikkben tapsikolt neki.
Zsidóztak egy jót.
Ahogy annak idején, a múlt században is dívott-illett.
Olyan magyarosan, „Ravaszosan”.
Ami után senkinek „semmi oka bocsánatot kérni a zsidóktól”, hiszen „zsidó bűn” – szerintük – láthatóan volt, van és lesz.
Ezt magyarázni sem kell.
Legföljebb a plakátokon a képet lecserélni.
Az öreg zsidóról a fiára.
Majd a Garancsi jót kaszál rajta.
Meg is van a bűnös, aki minden baj(unk) okozója: az inflációnak (is), a pedagógus-béremelés elmaradásának (is), a háborúnak (is) és folytathatnád a sort.
De miért éppen Aranyt idézett?
Miért Arany „megunhatatlan”?
Mert a „hernyó telhetetlen”?
Mert mindig újra „kél”?
Mert „Önző, falékony húsdarab”?
Mert az „Nem is jobb a tavalyinál”?
Talán mert könnyen, gondolkodás nélkül (félre)érthető.
Talán mert a „kép” árulkodóan sugalló.
Talán mert folytatják: ugyanazt és ugyanúgy.
Talán mert a megszokásban ez röhögtetően csillanó.
Talán mert már észre sem veszed és beivódik a véredbe – tű sem kell hozzá.
Talán mert mozgásba hozza a nemzetet.
Ami korábban is valahova eljuttatta a magyart…
„Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért…
Tovább! tovább!”
Ez a bejegyzés NEM A ZSIDÓKRÓL szól!
Te, ma még olvasóm: ugye észrevetted…