Hányszor írtátok már nekem kommentben!
Hányszor figyelmeztettetek!
Annyi minden szép van a világon: az unokák, a virágzó kerti tó, Thessza…
Miért nem engeded el?!
Hogyan is mondta az ártatlanul(!) börtönbe zárt lány az apjának a láthatáskor: „békéljek bele, el kell engedni az egészet, a gyengeségemet, a bűntudatomat, az ártatlanságomat, nem számít az igazság, csakis a béke…”.
„Nem tesz panaszt az anya, akinek fiát elvitték a rendőrök a Karmelitánál” – olvasom a „hírt”.
„160 milliós osztalékot vett ki cégéből a katonai titkosszolgálatok államtitkára” – ugrik föl a másik.
Elromlott a Ferrarija, hát a Lamborghinijével ment a találkozójára – már nem is tudom kiről, hol olvastam.
„Nyolcadával esett vissza áprilisban a kiskereskedelmi forgalom” – jön az újabb…
„24% az infláció áprilisban” – írja a KSH.
„Kést rántott Orbán születésnapi miséje után egy idős nő Budapesten” – persze a cikkből kiderül, csak „levágta” az ellenzéki molinót.
„Büdös komcsi…” – villog a szemembe a komment valamelyik bekezdés alatt.
Miért nem engeded el?
És akkor „kinyílik” az Ady kötetem.
Ami még apámé volt.
Annak idején.
Amikor a gimibe jártam.
(Most lesz az ötvenötödik érettségi találkozónk!)
Egy versnél.
Benne a ceruzás bejegyzéseim.
„Garami Ernőnek küldöm” – írta a cím alá.
„Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,
Rabságok, sebek, búk és keservek
Izzadtságos, rossz magyar földjét…”
Tényleg „megmunkáltuk”?
Hisz’ szájtátva álldogálunk az ablakunk előtt!
„Ennek így kellett lennie.”
Vad geszti bolondok vagyunk mindannyian!
„Úrnak, magyarnak egyként” rongyok…
„Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.” – írta 1912-ben!
Ma vajon mit írna?
Hogy hallgassuk „az esték zümjét”; „friss sóhaját a reggeleknek”?
Mert „Budapest futós utcáin/ S falvak csöndjén…” bizony dühök nem remegnek…
Miért „engedjük el”?!
Olvasom a ceruzás bejegyzéseimet a vers mellett: „egy lendület… végtelen, fokozódó düh… tehetetlenség… vagy-vagy… sürgetés, rohantatása az időnek… csak a forradalom”.
Vagy „A csúf Halált itt vetették el”?
Most és itt nincs más, csak a „züm”.
Csöndes, minden csöndes.
Pedig el se zúgtak…
Dél van, egy írással rövidebb, „és egy nappal az élet is…”.
- 06. 06. kedd