Vélemény kategória bejegyzései

VARIÁCIÓK…

Kérdés:

„Miniszterelnök úr, Köztársasági elnökasszony stb., szabad egy kérdést?”

 

Válasz(ok):

  • ember, nem látja, most jövök a kolbászkommandómból!
  • ember, nem látja, most néztem meg a Pressman-„Présember” sajtótájékoztatóját!
  • ember, nem kapta meg a mailemet, magának nem válaszolok!
  • ember, nem látja, most éppen sétálok a másfél méter magas alföldi törpekilátón (vagy lombkorona sétányon)!
  • ember, nem látja, válok éppen!
  • ember, nem látja, éppen jachtozóm a haverommal, az előbb utaltunk háromszáz millát az egyik cégének a számlájára!
  • ember, nem látja, éppen most lép be hozzám a fehérorosz külügyminiszter a nyitott ajtón!
  • ember, hol él maga: kérdezni, tőlem?!
  1. 04. 13. csütörtök

INTERJÚ

Elmarad.

Bayer-Bencsik nem tagja a Válasz online oldalnak.

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fülbevalós lány. Tanult ennek, tanult annak is, egyszer aztán államtitkár lett. A NOE és a Popovics-díj mellett megkapta a francia Becsületrendet is. Sokat járta a világot, sok emberrel találkozott és olyankor össze is ölelkezett velük. Így aztán nem volt már akadálya annak, hogy a király kegyéből köztársasági elnökké válassza őt 133 bátor ember.

Így is lett.

Ő lett az első nő, persze a két királynő után, aki a magyarok első, legbefolyásosabb asszonya lett. Akkoriban még nem volt negyvenöt se.

Történt egyszer (talán nem is egyszer, de nem erről szól ez a mese), hogy egy újság, ami nem is volt „igazi újság”, csak egy internetes hírportál, de az is lehet, hogy mégis igazi újság volt, hogy interjút kért a magyarok legbefolyásosabb asszonyától, a fülbevalóstól. Történt egyszer, hogy „a Sándor-palota azzal kereste meg a portált (ami korábban többször sikertelenül kért interjút a köztársasági elnöktől), hogy szeretnének-e interjút készíteni az államfővel, amire ők igent mondtak, és el is kezdték szervezni az interjút”. Elkezdődtek az egyeztetések, mert az nem úgy van mostanság széles e hazában, a nevezetes NER korszakában, hogy csak úgy, ripsz és ropsz megállunk egy interjúra, hisz’ „ember, most jövök a templomból” akár! Szóval ment a szervezés ide és oda, mindenben megegyeztek, még az expozíciós idő hosszában, a mélységélességben, a betűtípusban, méretben, az interjú időpontjában is, le is adták az őrségnek a belépőkártyákat az adó és tajszámokkal együtt. A két újságíró és a fényképész – annak rendje és módja szerint – megmosakodott, megfésülködött, fölvette az érettségi bankettra készült ruháját és …

És akkor, üzenetet hozott a mail-postás!

Mégse menjen az egyik beöltözött hírharsona-fiú, mert a nagysasszonynak nem tetszik a fiú fülbevalója (orr-piercingje stb.), menjen inkább más!

Hogy mi történt ezután?

Nem is tudom már.

A fülbevalós asszonyság viszont tovább élte (víg) életét, boldogította katona-férjét és járta tovább a világot.

Aki nem hiszi a piszi, az járjon utána.

Akinek káromkodni van kedve, az ne tartsa magában…

Itt a vége, fuss el véle?!

  1. 04. 12. szerda

25,2%!

Megjelent.

A március havi.

Inflációs adat.

Hivatalos.

Pedig az „orvos-SAS” már beadta a vakcinát!

Biztos a Pintér rossz helyre döfte.

A „szurit”.

Meg az a hülye infláció sem tudta.

Hogy most már annyi.

Neki.

Hát tovább randalírozott.

Most akkor már papír is van róla.

Mint annyi mindenkinek.

Az „agytröszt”(??) most gyártja a propaganda-anyagot.

Hogy még nem hat, idő kell, a dollárbaloldal meg a Soros.

Ja: a szankciók!

Bezzeg odaát!

Ott már tíz százalék alatt van.

Ott rögtön hat.

A vakcina.

Persze az nem kínai.

Legföljebb szúrnak majd még egyet.

Vagy kettőt.

Mi meg üvöltünk majd.

Dehogy.

Tűrünk.

 

Este meccs lesz, játszik a Reál Madrid…

  1. 04. 12. szerda

ELALTATTÁK…

Elaltatták.

Aztán fölébresztették.

Közben nem vágták föl.

Csak hozzáfogtak.

Amihez 2020 novemberében kellett volna.

De akkor zárlat volt.

A Covid miatt.

Akkor azért kellett halasztani.

(Van, amikor másért.)

Kell.

Ilyen országban élünk.

NER-országban.

Pintér nem szólt bele.

Mit-hogyan csináljanak.

„Szerencsére” a sebész nem is kérdezte.

Ellenőrizte a beteget.

Altatás után.

Vágás előtt.

Hát nem kellett.

Vágni.

Közben Orbán válaszolgat.

A magyar parlamentben.

Ahogy szokott.

Cinikusan.

Hogy nincs is baj a MOK-kal.

Ha nem foglalkoznak azzal, ami a feladatuk…

 

Elaltatták.

Aztán fölébresztették.

Mi még alszunk…

 

Lesz vajon műtét?!

  1. 04. 11. kedd

FÉLREÉRTEM …

„… Szinte semmit sem mertem hordani belőlük, később Mariskánál volt elásva Zagyvarékason minden. Rettegett is szegény, mert a sógora tudta, és az ivott, és Mariska attól félt, hogy elfecsegi a kocsmában, hogy zsidó vagyont rejteget, és akkor felkoncolják. De, ami náluk volt elásva, az mind megmaradt. Amit Manó a gazdag keresztény barátainál helyezett el, azt persze, ahogy mondták, elvitték az oroszok…” (Marianna D. Birnbaum: Láthatatlan történetek Magvető 2018.)

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Mikor kezdődött?

Mivel?

Miért?

Mert onnan aztán már minden ment tovább.

A maga útján.

Visszafordíthatatlanul.

Megállíthatatlanul.

Mint azok a vonatok.

A síneken.

Ma már ilyen nem lehet.

Mennyi mindenre mondtuk már!

Mióta mondjuk.

Aztán mégis.

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Hiszen ma lehet(ne) hordani.

Hiszen ma el sem kell(ene) ásni.

Hiszen ma a keresztények nem mondják, elvitték az oroszok…

Hiszen…

Hiszen ma nincs is mit elásni!

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

A „félreértések” korát éljük.

Európa „félreérti”.

Vagy nem.

A Néppárt „félreértette”.

Vagy nem.

A finnek, svédek is félreértik.

A magyarokat.

Pontosabban: a magyarok nevében beszélőket.

Még pontosabban: akik azt mondják, ők a magyarok nevében beszélnek.

Mert: kétharmad, kilencvenhétszázalék, meg propaganda.

Mert nem annyi.

Persze a félreértés(ek)hez éppen elég.

Mert állandóan megszólalnak.

Kényszer-betegség.

Mi meg hallgatjuk őket.

Értelmezzük az értelmezhetetlent.

És persze „félreértjük”.

Adyt, József Attilát is.

A mai kitűntetetteket, „koszorús költőket” is…

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Az mégsem lehet: az egész világ szembejön?!

Az mégsem lehet: a kapufáról nekünk mindig kifele pattan?!

Az mégsem lehet: „… keservben annyi hű kebel…”?!

Az mégsem lehet: …

De igen!

Ha félre akarod érteni.

Ha nem akarod érteni!

Ha nem akarod megérteni…

 

  1. 04. 11. kedd

LENIN LENGYELORSZÁGBAN

Emlékeztek, volt az a vicc: Kiállítás van Moszkvában Lenin képekből, az egyik kép címe, Lenin Lengyelországban; egy hatalmas fehér vászon van a falon bekeretezve, semmi más, az emberek bámulják a „képet”, csak egy gyerek szólal meg, „de hol van Lenin?”, mire kórusban a nézők, „Lenin Lengyelországban”…

Ez jutott most az eszembe a hírt olvasva: Szijjártó Moszkvában…

  1. 04. 11. kedd

MINDENKI LE VAN…

Fölkerült.

Egy sorozat.

Nem véletlenül.

Az oldalára.

Fölrakta.

„KOLBÁSZHADMŰVELET”.

Ez a címe.

Stílszerű.

Mert most vészhelyzet van.

Legalábbis szerinte.

Biztosan nem véletlen: állandóan hosszabbítgatja.

Vajh miért?!

Csak nálunk van ilyen.

Egyedül Európában.

Világháború fenyeget!

Szerinte.

Talán a világvége is.

Mert ez nem szépségkirálynő választás!

Ahol „világbékét” álmodik még az ügynök is.

Aki ugyan azt is mondja: „Nem játszom el egy seggriszáló, tyúkagyú libát, akit úgy hívnak, hogy Gracie Lou Freebush és egyetlen álma a világbéke”.

Ő és a csald nem álmodik.

Ők megmutatják.

Hogyan kell élni.

Ilyenkor…

Előkészülnek.

Bemennek a pékhez.

Belemarkolnak a tésztába.

Amit később a pék elad majd.

Neked-nekem-nekünk.

Aztán sonkák közé „tévednek”.

„CSAPATMUNKA” – során hurcolkodnak.

„Lívia néninél” választanak.

Neki nem „farhátja” van.

Kolbászai.

Hát belekóstolnak.

Belezabálnak.

 

Miközben meghal Zsuzsa néni, akit 300 000 forintért lakoltattak ki a végrehajtók.

Pedig egy-összegben kifizették volna a civilek.

 

Nem nézem tovább.

Elég volt.

Ennyi is.

 

De mire gondolhatott, amikor fölrakta?

Tele szájjal röhögött?

Rengett a hasa is?

Hogy mindenki le van xar@a?

Bekaphatja, ami jut?

 

Hát ő is…

  1. 04. 09. vasárnap

A PÉTERFALVI MEGSZÓLALT…

Kordont bontottak.

Tegnap is.

No, most nem „az utcai harcos”.

Őt – ott és akkor – hagyták a rendőrök bontani.

Most nem.

Nézd meg, ha még nem láttad.

Az RTL-en.

Ne az M1 (M2, M… TV2…) csatornán.

Ott azt látod, amit a szerkesztő láttatni akar.

Ő meg azt akar, amit …

Majd a Bíróságon kiderül.

Ha eljut odáig.

Mert persze az nem biztos.

Rendőri intézkedés választott országgyűlési képviselővel szemben?!

Amikor annak törvényi föltételei nem valósultak meg?

Na és.

Akkor mi van?!

Magyarországon.

 

De most (végre) megszólalt.

A Péterfalvi.

Ő a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (ki tudod mondani fejből) elnöke.

„Véleményem szerint a képviselő ezzel a tettével egyfajta retorziót alkalmazott a rendőrrel szemben, szégyentáblára helyezte őt, miközben panasszal nem élt. Ezzel szerintem meghaladta a véleménynyilvánítás szabadságát, de ezt bíróságnak kell megállapítania.” – írta meg az Index.

Így a Péterfalvi.

Persze feltételes módban.

Mert ő nem „utcai harcos”.

Hivatalnok.

Ott most a legfontosabb a LOJALITÁS!

A szakértelem hátrébb kullog.

Ez ma a trendi.

Közben a kormányinfón is „ekézik” a kordonbontókat.

Sisak nélkül.

Persze.

 

Ez van.

Most.

Még nem küldte el Szijjártó a hadüzenetet.

Amerikának…

  1. 04. 06. csütörtök

(Kép: Wikipédia)

HIDEG VAN

Az emberek fázósan összehúzzák kabátjukat.

Sietnek dolgukra: fölszállnak-leszállnak az induló-érkező HÉV-ről.

Kesztyűt húzok.

Thessza sem találja gyík-társait, elbújtak a kövek közé-alá.

Csak ők ketten, egy fiú meg egy lány ülnek a pad támláján, lábuk a padon, kabátjuk mellettük és önfeledten csókolóznak.

 

„Nincs is hideg” – már én sem fázom.

  1. 04. 06. csütörtök

AZ ÖREG

Egyre többet morog magában.

Pontosabban: magára haragszik.

A testére.

Nincs vele megelégedve.

A lábai gyakran nem úgy engedelmeskednek, ahogyan ő akarja: már a létrára sem akaródznak föllépni.

Az ujjaival elsőre nem tudja kivenni az apróbb gyógyszereket a tartóból.

A szemei sem a régiek: korábban simán befűzte a tűbe a cérnát, ma már.

Az agya meg zakatol, folyamatosan, a fejébe zárva: „mozogj már, rakd föl azt a képet a falra, vitatkozz, nem igaz, hogy ne tudnád megszervezni…”.

 

Kinn élesen süt a nap, sehol egy felhő, hideg van…

 

  1. 04. 05. szerda