(158.)
Szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…
Ma csak rövid séta lesz Thesszával, aki hangos vakkantásokkal kéri, azonnal engedjem ki, mert kutya-postája érkezett, bár én nem hallok semmit, de neki biztosan „igaza” van, hát kiengedem, utána lépkedek a kerti kapuhoz, valaki egy kis fehér kutyussal éppen elsétál a kerítésünk előtt, Thessza élénken szaglássza, a farka égnek áll, aztán megint minden elcsendesül, újból belep minket a szürkeség, hív a meleg szoba…
Holnap biztosan vidámabb nap lesz: megyünk az unokákhoz! Este szülői lesz a legkisebbnél, végre „lett” osztályfőnök-tanító nénijük, megismerkedik a szülőkkel is, addig mi vigyázunk a „kis-emberkékre”. Akkor lesz móka-kacagás-mesélés, talán megint „vesztek-nyerek” a birkózásban…
Olvasom Haffnert, az 1914-1933 évek közötti életéről írt emlékeit: „(Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy érdemes figyelemmel követni, hogyan reagálnak a gyerekek a politikai eseményekre. Az, amit „minden gyerek tud”, végső kvintesszencia.)” írja, amikor a forradalomról ír, ami számára, aki akkor gyerek volt csak érthetetlen zűrzavart okozott a fejében, szemben a háborúval, amiről elszabadulhatott a képzelete, a fantáziája, akár győzhetett is volna… Vajon mit gondolnak most a gyerekek, unokák, vajon mit reagálnak-szólnak?
Nem süt ki a nap, talán egy kicsit világosabb lett, de a szürkeség továbbra is nyomasztó.
Olvasom a CKP (Civil Közoktatási Platform) közleményét: „Ha hivatalos összesítő adatok még nem is léteznek arról, hogy hányan léptek ki a közoktatásból a státusztörvény miatt, a PDSZ és a CKP adatkéréseire kapott válaszokat érdemes összesíteni, elemezni… Rétvári Bence október elején azt nyilatkozta, hogy a státuszváltást 1205 pedagógus nem fogadta el, ami elenyésző a 160 ezer pedagógushoz képest… Azt kérdeztük, mire alapozza Rétvári Bence állítását: begyűjtötték-e az iskoláktól, illetve a tankerületektől az adatokat… Mind a két esetben azt a választ kaptuk, hogy ők nem adatkezelők, mivel az adattal a pedagógusok munkáltatói, a tankerületek rendelkeznek.”, szóval az államtitkár fecseg csak össze-vissza, vagy titkolja a tényeket – a gyerekek meg levannak xarva, úgy is jó…
A lengyel elnök is a „vesztest” bízta meg kormányalakítással, de már nem is csodálkozom: a „magyar recept” szerint megy minden a maga útján, húzzák, amíg bírják, addig tojnak az emberekre, hátha történik valami, de a „csoda” megint nem fog eljönni, csak a zűrzavar fog fokozódni, talán az elégedetlenség robbanni is fog, akkor meg majd be lehet avatkozni – ez is „balkáni” szemlélet, nem „EURÓPAI”, már tapsikol is a mandiner nevű szennylap is. Ennél sokkal nagyobb a baj van a világban: megint és újból átszakadt a gát, tombol megint az antiszemitizmus mindenütt, megint nem vettük a manni figyelmeztetést „Vigyázz Európa”, itthon is jön az újabb pofon: „Újabb lexet írt a kormány, így Budaházy hamarabb hálálhatná meg az államfői kegyelmet „a haza szolgálatában””, hát magunkra vessünk…
Viszont vannak „jó” hírek is: „„Ami itt, Felcsúton elkezdődött a kétezres években, abból lett mindaz, ami most már a honfitársaink százezreinek, sőt millióinak szerez nagy élményeket itthon és világszerte” – mondta volt a diplomata útlevéllel rendelkező nemzeti sportos főszerkesztő a Puskás Akadémián, arról nem cseverészett, hogy ez mibe került, mit kellett mindezért elhalasztani, hogy ez csak a „felcsúti Csuti” abnormális mániája, ahogy az Olimpia megrendezése is…
Tényleg szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…
- 11. 07. kedd