„XLV.
Élt egyszer egy asszony, akinek három szép szál felnőtt fia volt. Egyiknek sem volt semmi bűne, de azért halálra ítélték őket. Történhetett ez majdnem bármikor, nagyon-nagyon régen is. Akkor az asszony megfőzte a legkedvesebb ételüket, majd elbúcsúzott tőlük, s mindegyiket megölelte, mondván: „Isten legyen veled…”
Akármikor történt ez és akárhol, nem ez volt az utolsó alkalom, amikor istennek le kellett volna mondania tisztségéről?
Ha volt egyáltalán utolsó alkalom…”
Ancsel Éva Összes bekezdése 45. Kossuth Kiadó 1999.