Ma azt mondta az ofő, hogy az állami erőszakszervezetről fogunk beszélgetni, mert azt meg kell tanulnunk megérteni a mi jövőnk érdekében is, mert úgyis élvezzük majd az előnyeit, vagy elszenvedjük a hátrányait, ha egyáltalán nem értjük a jelentését se nem. Ma nincsen benn a Robi, mert beteg lett és ezért nehezebben fogom tudni megérteni a dolgokat, meg a fogalmakat, amiket pedig mindig használnunk kell majd a csupa nagybetűs ÉLET-ben. Már ezt a címet sem nem értettem, mert mi az, hogy erőszakszervezet. Mert az erőnek hogyan lehet szakszervezete, mikor az egy fegyveres izé. Meg aztán az erőszaknak is hogyan lenne szervezete, hiszen az csak úgy jön magától, ha rendesen gyúrunk rá, ahogy a Gálvölgyi Jancsi apukája is mondta: vaze. Meg aztán az államnak minek egy ilyen, hiszen ő maga úgy is az. Igaz, most már nem takarhatja el az arcát, mert az AB, a régi összetételű úgy döntött, hogy csador nekik nem jár, legfeljebb csak „polt”-ügyi védelmi lepel, de az is csak átmenetileg.
Szóval azt mondja az ofő, hogy minden állam normális működéséhez az kell, hogy aki ott él az országban, az tudomásul vegye, hogy úgy kell élni, ahogy. Na, most vannak olyanok, akik egyszerűen nem akarják tudomásul venni a „véges végtelen”-t, és másképpen akarnak levegőzni, meg enni, meg mást akarnak tanulni, meg máshogyan akarnak szeszelni vagy szekszelni (ezt nem értettem pontosan), szóval ezeket kordába kell szorítani, mert másképpen még elcsatangolnának, és akkor mást innának és akkor tényleg annyi lenne. Meg aztán vannak, akiknek kevesebb jut a levesestálból, mert még kanaluk se nincs, meg a fejük fölé sem tesznek mindig fedőt vagy fedelet, és ők olyankor megjelennek a Kósa apukája városában is meg máshol is a főtéren, ahonnan el kell zavarni őket erőszakszervezetileg is. Nos ezért van szükség az erőszaknak a szervezeteire – mondta az ofő. Meg azért is, hogyha sokan ki akarnak menni a Népköztársaság vagy Andrássy útra leszbikusan és melegen felvonulni, akkor be vagy le lehessen zárni őket kordonilag elkülönítve a rendes emberektől, akik meg kiabálnak és dobolnak és köpködnek meg ilyeneket csinálnak akkor. Meg különben is az állami erőszakszervezetes bagázs még magunktól is meg tud védeni, ha akarja, mert be tud jönni az internetünkre, meg a mailünkre, meg a hálószobánkba is, ha akarna, még elnézést se kell kérnie. É s akkor azt mondta az ofő, hogy vitatkozzunk, mert most lehet, mert amikor ő mondja, akkor lehet sőt kell is.
És akkor a viktoriánusok közül jelentkezett felszólalásilag a kis-Rogán, hogy nagyon jól beszélt az az ofő, mert például csak így lehet megvédeni az osztályt a bűnös eltévelyedésektől. Például a szülőkért felelősek a gyerekek is, ezért jó, hogy nem mindenkit vesznek föl az osztályba, akiknek a szülei például leszbizáltak korábban. Meg különben is rendnek kell lennie, mert az a rend, amit a viktoriánusok csináltak az jó rend és kész. És azt szeretné kérdezni, hogy ki lehet az erőszakszervezet tagja és hol lehet jelentkezni. Mert ő már most be akar lépni, hogy tag legyen: míg nem késő. Erre a többi viktoriánus is kérte a belépési nyilatkozatot, hogy aláírja, meg ilyesmi.
Akkor a kis-Gazsi (a Tamás Gáspáréktól) is jelentkezett, hogy beszéljen, de az ofő letorkolta, hogy most várjon a szólásával, mert ez most egy emelkedett pillanat, hogy ennyin jelentkeztek erőszakszervezetesnek. De a kis-Gazsi nem hagyta magát és nyugodtan megszólalt: milyen érdekes, hogy vannak olyanok, nem is kevesen, akik képesek arra, hogy olyan szabályokat, törvényeket alkossanak, amik nekik és társaiknak jót eredményeznek. Nem is lenne baj, ha ezek az emberek, akik alkotják a törvényeket, meg igazgatják az országot, nem csak a maguk pecsenyesütödéjükre gondolnának, hanem mindenkiére. Ráadásul ezeket védik az erőszakszervezetek (is). Szóval ezen változtatni kellene, de még nincs itt az idő, mert még csak érik, mint a gyümölcs: csak meg ne rohadjon idő előtt, mert akkor csak pálinka lesz belőle és az rossz tanácsadó.

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 73.