Parancsolnak, de gyönge hittel,
De elbánnak a komisz szeliddel
S ha vár a népség szépet tőlük,
Van nekik mindig jó fagyos téljük.
S ha jár Sors és Sorsot járat,
Ők gajdolnak elébe a Nyárnak.
Óh nagy dolga a dolgosoknak,
Milyen kevés a hatalmasoknak.
Nagy pulyaságban milyen gyávák
És mégis a mi erőnket kivánják.
Nyugat, 1912. 16. szám