Telefonbeszélgetés

– John, Te vagy?
– Mc Cain vagyok
– itt a MINISZTERELNÖK
– kicsoda?
– a leendő elnök
– Clinton asszony?
– dehogyis, Budapestről
– Áder János, az angol nyelvtanár
– nem, a leendő
– nem barkochbázom tovább
– nem is kell, mert mindenki ismeri a nevem: Azerbajdzsántól egészen Koreáig
– ja, akkor Te vagy az a nagy foci-őrült, stadion mániákus, NER- építő trafikmester
– jól bőgsz, oroszlán
– tudod mit, beajánllak az Arizona Cardinals NFL Teamhez runnig backnek
– miért nem QB-nek?
– mert hozzád ez jobban illik: minden helyzetben rohansz előre, mint az őrült, semmire sem vagy tekintettel, ütközöl is ész nélkül
– megtisztelsz
– ott aztán megtanulhatod a magyarok, akarom mondani az amerikaiak istenét
– nem lesz gond: én a magyar focin nevelkedtem
– hát akkor nem is tudom, azért féltelek egy kicsit: nehogy nagyot essél
– na, de nem ezért hívtalak, John
– nem, hát akkor miért
– mondtál egy beszédet
– ja, igen: Mahmud Ahmadinezsádot majomnak neveztem
– nem arról beszélek
– akkor arra gondolsz, amikor Putyinra azt mondtam, hogy az oroszok jobbat érdemelnek?
– nem és nem és nem
– most ideges vagy?
– én soha nem vagyok ideges, amikor ideges vagyok, akkor se vagyok ideges
– akkor értem, már tudom: az ágyba bújós mondatom vágta ki nálad a biztosítékot
– nem ezt vártam tőled: én háborús hősnek nyilvánítalak, még fotózkodom is veled, nagy sajtónyilvánosságot teremtek, te meg ezt így hálálod meg
– igaz, ami igaz, az MTI is lehozta a fotót, meg a te facebook oldaladon is lájkolta a Tyereskova a képet
– és most ez a hála
– miért: nem vágtuk le a pulykát, ahogy a Kennedy elnök sem 1963-ban
– most miről beszélsz?
– hát arról, hogy még puha is voltam hozzád…
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 110.