Ülök a számítógépem előtt. Nézem a képernyőt: a TV5, a France 24, a CNN képeit. Fölváltva. Hol Párizst, a kóser zöldségest, hol a Charles De Gaulle reptér közelében a gyárat. Már vannak újabb halottak is. Tudom, lesznek még többen is. De akik benn vannak, ők még élnek. Most éppen minden mozdulatlan. Állnak az autók, nem repülnek a madarak sem. A fák is mozdulatlanok. Már a katonák is leültek a támaszfal mögött. Csak a riporterek ideges hangja(i) hallatszanak. Meg a szakértők értelmezései. Ők ingben, nyakkendősen, konszolidáltan. Vannak, akik zakóban magyarázzák a megmagyarázhatatlant. Látszólag nem történik semmi.
Miközben éppen, percről-percre törik össze világunk. Már semmi sem lesz úgy, ahogy eddig volt. Már megint ŐK és MI leszünk. Vagy MI és ŐK. Már megint körül fogunk nézni. Már megint figyelni fogjuk egymást. Már megint több lesz a zár. Több a riasztó. Óvatosabban fogunk viccelődni. Óvatosabban fogunk nevetgélni. Megint elkezdünk figyelni a mögöttesre. A sorok között kimondatlan üzenetekre. Megint újra kell tanulnunk mindent…

2015. január 9.