Nincs jó napom.
Semmi különös, még sincs.
Nem nagy ügyek: kiöntöm a vizet, leverem a poharat, megbotlom a szőnyegben, nem értem a híreket.
Nem ülnek az érveim.
Nem vagyok meggyőző.
A gyerek is visszaszól.
Nem találom a kapukulcsot.
Nem indul az autó sem.
A kutyám rángat, húz.
Vissza sem hívnak.

Akkor fölmegyek a szobámba, ledőlök az ágyamra, magamra húzom a takarót, kezembe veszem Radnótit: van egy hely…

És hetven évvel ezelőtt, apám a priccsen, dideregve hová húzódott…
2015. január 28.