Már megint kezdik. Nem is: folytatják. Úgy tűnik, egyre komolyabban gondolják. Nemzetközi tanácsadó szervezetet (KPMG), nagytekintélyű hazai szakértőket, neves celebeket is bevetnek. A sajtóbeszélgetésen minden együtt volt: „kaja, pia, …”. Már megint semmi sem drága a cél érdekében.
Vajon miért olyan fontos ma, Magyarországon újraindítani az egyszer már megbukott „pályázzuk meg a nyári Olimpia rendezési jogát, mert mi azt is meg tudjuk csinálni és az nekünk biztosan jó lesz” akciót? Vajon miért nem voltak eléggé intő jelek a labdarúgó EB megrendezéséért kapott „sallerek”, a csúfos kudarcok, a kidobott milliók (milliárdok??)? Miért kell újra nekiveselkedni valaminek, amiről már az indulásakor is tudni lehet, hogy eleve halálra van ítélve?
Vajon kinek jó mindez?!
Álom vagy valóság? – kérdezik a KPMG szakértői igényes tanulmányukban az olvasótól. Aki veszi a fáradságot és elolvassa a lehetőségeket és a kockázatokat taglaló füzetecskét, az bizony a választ is megtalálhatja benne. Ehhez nem kell mást tennie, mint az olvasás során egybevetni az olvasottakat és „a zelmúlt” években tapasztaltakat.
Csak néhány kiragadott példa:
• A NOB új pályázati rendszert dolgozott ki, amelynek nem titkolt célja, hogy „… az országok olyan tervvel pályázzanak, amely illeszkedik a jövőbeli hasznosításhoz és az elérhető finanszírozási forrásokhoz.” Na, most az elmúlt években a kormányzati propaganda gépezet másról sem szólt csak arról, hogy Budapest a bűnös város, nem hetei el a fejlesztési forrásokat a feltörekvő vidék elől, nincs semmi szükség a túlburjánzó, gigantikus beruházásokra: sem a közlekedésben, sem az útépítésben, a gyorsforgalmi vasútról nem is beszélve. Összefoglalva: inkább minden leállításra került, lakás alig épült – hosszú távú tervekről, Budapest esetében nem lehet beszélni.
• Nem pénz – mondja a volt pénzügyminiszter – ami az Olimpia finanszírozásához magyar oldalról kellene, mindössze a GDP néhány százaléka. Szociális demagógia – mondja a volt olimpiai bajnok polgármester – aki az Olimpiát szembeállítja az elnyomorodással. (Micsoda fölháborodást váltott ki az alapjövedelem bevezetésének a javaslata ugyanezekből az emberekből, pedig a javaslattevők megmutatták honnan képzelik el a forrásokat megszerezni, szemben az olimpiai javaslattal, ahol csak az a válasz, hogy nem tétel!) Mégis: kitől vennék el a pénzt, milyen más fejlesztéseket halasztanának el(?!), hiszen az Olimpia megrendezése nélkül is csökken az egészségügyre, az oktatásra, a szociális ellátásra fordítható állami eszközök aránya és mértéke is. A bérek elmaradásáról nem is beszélve!
• Akkor mégis: hogyan, miből? A válasz egyszerű: a felét a NOB adja, a maradék felét az EU, így a negyede, mintegy 300-400 milliárd lenne „csak” a magyar emberek terhe. Ismerjük az elmúlt évek gyakorlatát, az uniós források elherdálását, néhányak meggazdagodását, a többség szegényedését, a csókosok tollasodását, szemben a rátermettek, a tehetségesek pályázati forráshoz jutásával. Egyébként: mire jutottunk a fociban, ami ma mindent megelőző támogatást élvez, még önmagát sem képes eltartani!
• Egyáltalán: ki értene egyet a javaslattal? Ki rendezné meg a népszavazást (országosat vagy csak budapestit)?
• És mi lesz utána? Miből tartanánk el a létesítményeket, miből fizetnénk az üresen kongó szállodákat, a szuper közlekedést, Budapest túlsúlyát?
Rossz álom, illúziónak is kevés! Üres fecsegés és pénzkidobás!
Gyorsan hagyjuk abba, még mielőtt elkezdenénk…
2015. március 18.