Ülünk a kocsiban a fiammal, visszafelé. Beszélgetünk. Jól telt a nap, Bécs mindig magával ragadó, így nyárelőn különösen: az Opera, a Kartner Strasse, a sok turista, a Stephanskirche előtt a téren a színes kavalkád. És persze az elmaradhatatlan bécsi kávé.

Jövünk visszafelé. Beszélgetünk. Mikor 30 évvel ezelőtt mentünk kifelé. Hosszan várakoztunk a határon, lassan, szinte lépésben gurultunk csak előre, a hátunkon csurogtak a viszkető izzadságcseppek. Állandó pisilési ingerünk volt, amit alig lehetett elviselni. És mégis. Alig vártuk. Azt is, hogy újra menni kelljen. Az izgalom, a szabadság mámorító érzése, az árubőség látványa, a „van komissiód?”-ra a „persze hogy van” válasz, mintha ma lenne.

Közeledünk a határhoz, visszafelé. Beszélgetünk. Most kevesebb a magyar beszéd. Régebben minden „második” hang magyar volt. Akkor a feliratok mindenütt magyarul is : NE LOPJ, ÁTADUNK A RENDŐRNEK. A Márián „csak” magyarok voltak. Az eladók is. Most mindenféle náció: ott nem érdekes a bevándorlás. Mondja a fiam, a héten csak az osztrák tv-t nézte, benne a híradókat. Az osztrák belügyminiszter morgott, hogy a menekülteknek csak sátrakat akarnak a befogadó kantonokban fölállítani. Nem kőépületeket. Pedig gyerekes családok is jönnek. Nem azt mondta: „Ide be nem teszik a lábukat”, hanem kőépületeket!

Nyugodtan haladunk visszafelé. Beszélgetünk. Az egyetemről. A hallgatók és az oktatók habitusáról. Vajon miért van annyi Jobbikos hallgató (és talán oktató), miért divat a nacionalizmus, a rasszizmus, miért nem lehet ezen változtatni. Egy kicsit vitatkozunk. Az egyetem nem a politikai csatározások színhelye, ott meg kell tanulni a szakmát, a gyógyítást, a közgazdászságot, a jogászságot, a bölcsészséget. Minden körülmények között, és ebbe nem fér bele a politikai szimpátiák kinyilvánítása. De hát ők nemcsak orvosok, jogászok, közgazdászok, bölcsészek lesznek, hanem értelmiségiek is, „a népet vezető gondolkodók”, akiknek kell majd megmutatni, hogy merre van az előre. És azt is, hogy hogyan…

Már a határon is vagyunk. Most nincsenek tumultuózus jelenetek. Észrevétlenül, mint annak idején, a belga-holland határon, simán átgurulunk.

Hazaértünk?

2015. május 19.