És akkor elkezdtük építeni a kerítést drótból, négy méter magasra.
Először csak a déli határra, úgy 175 kilométert.
Aztán rájöttünk, hogy ez nem elég. Átvágták.
Akkor fölépítettük téglából, mert azt nem tudják átvágni. Akkor meg átmásztak.
Akkor ráépítettünk még négy métert. Sok lett a halott, mert sokan leestek. A szag kibírhatatlan lett.
Akkor mély árkot ástunk kívül is, belül is. Akkor megkerülték.
Akkor tovább építettük keletre és nyugatra egyaránt, a teljes déli szakaszt lekerítettük. Akkor más útvonalat kerestek.
Erre mi is folytattuk az építést a teljes román határszakaszon. Azt is megkerülték.
Mi is továbbmentünk, az ukrán határt is kerítéssel zártuk le. Már csak a szlovák és az osztrák határ volt nyitott. Mégis jöttek.
Akkor elkezdtük lezárni a főutakat, a bekötő utakat, a vasutakat, a folyókat, a hidakat. Mégis jöttek.
Akkor körbekerítettük először a nagyvárosokat, aztán a megyeszékhelyeket, aztán a kisebb városokat, végül minden falut is. Akkor is megjelentek.
Akkor körbekerítettünk minden házat, közintézményt, iskolákat, stadionokat, uszodákat, még a kutyaházakat és a tyúkólakat is. Akkor is itt voltak.
Akkor már ki se léptünk otthonról.
És akkor el akartunk menni innen. De akkor már minden határon kerítés volt…
2015. június 20.