Kedves nézőink, kapcsolják be öveiket, menjenek ki még egyet vizelni a lakásuk legkisebb helyiségébe, tegyenek egy sört maguk mellé, kezdődik az est legnagyobb futama, amit mindenkinek látnia kell. Forr, pezseg az uszoda és a nézőtér is, még nem dőlt el semmi, vajon mi lesz a végeredmény, hiszen két fenomenális, vagy még annál is káprázatosabb csillag, akarom mondani narancs fog itt és most találkozni egymással: ORBÁN VIKTOR és GYÁRFÁS TAMÁS. Erre várunk már mióta, erre a pillanatra, mert ez biztosan felejthetetlen lesz, még unokáink is látni fogják: erre fognak emlékezni és erről fognak beszélni. És már szólítják is őket, a XXI. század Charles de Gaulle-ját és a szabaduló művész Harry Houdini-ját, a század két legnagyobb gladiátorát. Már látom is őket, ott toporognak a bejáratnál, de most akkor kapcsoljuk inkább állandó szakértőnket, hogy mondja be a várható eredményt, meg amire számíthatunk.
Nem kell izgulnunk, mert két, nagyon jól fölkészült harcosról van szó, akik egész életükben erre készültek; már számtalanszor voltak ilyen kiélezett helyzetben és mindig megtalálták a helyes válaszokat: ha kellett a liberális mezt zokszó nélkül lecserélték neo- konzervatív bő gatyára, az ateista kőlapokat imazsámolyra, a szabadságot pengés kerítésre; sőt a Napkeltét is nyugtalan éjszakákra. És most itt vannak ők, a magyar hősök, akik megdobogtatják a nagymamák és a rezsicsökkentők szívét is, az Olimpia-imádókról nem is beszélve. Csak nyerhetnek, és ha nem, akkor is csak nyerhetnek. De mindjárt indulnak, kapcsoljunk vissza a helyszínre élőbe és ízibe, de előbb egy kis reklám, mert még nem mindenki tudja jól a leckét, hogy a magyar reformok működnek!
És már újra itt vagyunk, az aréna morajlik, zúg; az izgalom úgy hág a tetőfokon, mint az első kutyám a fotel lábán, amikor rájött a tetőfok és nem volt a közelben egy szuka. Végre jönnek, mit jönnek: vonulnak be, most Tamás van előrébb, most meg Viktor, és még mosolyogni is van erejük, és csak jönnek és jönnek: gyere Viktorkám, gyere, gyere, már csak néhány lépés, már annyi se, ki kell bírni, a fájdalmakat, a sok fölösleges bevándorló vádló szemeit, a sok marhaságot a Parlamentben, Tusnádfűrdőn, a nyálas kézcsókokat meg a Putyin lenézését, gyere, gyere, Te vagy elől, már nem veheti el TŐLED senki a játékszeredet: add hát oda szépen Katinkának, megérdemli.
És körötte mindenki könnyezik, vagy legalább is sír, vagy vinnyog… a röhögéstől.
2015. augusztus 10.