Nem érzem jól magam. Itthon. Ebben, „… e lángoktól ölelt kis ország”-ban, ahol most nem üzen nekem a bakter; ahol nincs már mesélő sem, aki meséljen nekem, hogy ne szökjön rám „hirtelen az éj”; ahol napról napra „…uszulnak ránk új ordas eszmék…”; ahonnan úgy hiányzik egy, a valódin túlmutató, igazmondó európai.