– Viktor vagyok
– Sándor
– tényleg nem jössz vacsorázni?
– tényleg
– mindenki ott lesz, aki számít
– nem mindenki
– jó lesz a kaja
– biztos
– fontos lenne nekem, hogy ott legyél
– nekem, hogy ne legyek
– szeretném, ha mindenki látná, hogy Te is ott vagy az asztalomnál
– én meg azt szeretném, hogy lássák: nem vagyok ott
– aztán miért nem jössz?
– még kérded?
– kérdem
– mert eddig semmit sem kérdeztél, csak válaszoltál
– de most kérdezlek
– ez a válaszom
– ezt én nem fogadom el, ilyet nekem nem lehet válaszolni
– Te nem választ vársz, hanem behódolást, mert semmire és senkire nem vagy kíváncsi
– pedig ez a vacsora mára már egy szép hagyománnyá lett
– éppen ez az, azt akarod elérni, hogy mindenki úgy gondolja: „ez most már így marad, ebben kell berendezkednünk”, én meg ezt nem akarom
– hm, szóltak, hogy nézessek rá a számláidra megint
– nézess
2015. augusztus 28.
Képzeletbeli telefon-beszélgetés, ami nem történhet meg, mert Viktor nem hívja Sándort…
Minden vélemény számít!