– Főtisztelendő Excellenciás Püspök Úr
– Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur!
– lenne egy kérésem Önhöz, Excellenciás Püspök Úr
– örömmel és kellő figyelemmel tekintek a kérésére Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr
– a múltkoriban együtt fociztunk a megye 13-ban, atyám
– izgalmas és eseménydús meccs volt, fiam
– többször is remekül védett, Excellenciás Püspök Úr
– ne is mondja, Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr, olyan izomlázam lett a meccs után, hogy írtam is egy levelet Őszentségének a becsúszó szerelések fontosságáról egyházmegyénkben, címmel
– emlékszem, akkor kérte Excellenciás Püspök Úr a közbenjárásomat az azóta elhunyt Jenőhöz
– így volt Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr, kellettek a tanácsai
– akkor beszéltük meg a szegedi stadion építésének a tervét is: ki legyen a kivitelező, mennyibe kerüljön, hogyan menjen a finanszírozás, ki legyen a bonyolító és az elszámoló
– nagyon is emlékszem
– akkor arról is beszélgettünk valamelyik szegedi parókián, hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit”…
– magától értetődő volt akkor is
– „most már aztán nemsokára igazán kérünk valamit magától”
– figyelemmel hallgatom
– meg kéne nyilvánulnia ebben a nemkívánatos, de politikailag nagyon nagy hasznot hozó ügyben, a migráns témában
– már fogalmazom is
– de nagyot kell szólnia
– tudom én: hiszen „Ők nem menekültek, ez egy invázió. Allahu Akbar kiáltásokkal jönnek hozzánk. Át akarják venni a hatalmat”
– ma megszemlélem a határt, olvasni szeretném az írást is
– meg lesz, Nagyméltóságú Uram…
2015. szeptember 8.