Ez történik most is.

Nézzük Orbán történetét.

Orbán, az év eleje óta folyamatosan riogat az Európát elfoglaló muszlim behatolással. Levelezéssel álcázott kampányba kezdett a hangulat szítására, a kevés választ (még a Fidesz tábor tagjai sem küldték vissza a levelet), a hatalmas kudarcot elferdítve a magyar nép követeléseként állította be a fenyegetettséggel fölizzított határvédelem megerősítésének a szükségességét; több száz milliós plakátkampánnyal olajat öntött a gyűlölet – Magyarországon mindig izzó – parazsára; Magyarországot olyan útra vezette, ahol egyedül csak ő áll a vártán, szemben a hatalmas és mindent elsöprő ellenséggel; minden fórumon akadályozta a normális párbeszéd lehetőségét; az ország megvédésének szükségességével indokolva pengés kerítést épített, falakat húzott a magyarok és a környező népek közé; törvényeket alkottatott a válsághelyzet bevezetésének a lehetőségére; folyamatos háborús retorikájával farkast kiáltott; tisztázatlan körülmények között megveretett menekülteket; a horvátokkal, a szerbekkel, a románokkal szinte megszűntette a normális párbeszédet; behívatta a tartalékos katonákat; fegyverrel fölszerelkezett támadókról, elfogott terroristákról beszél; az év elején „megálmodott” történetét történéssé kreálta.

Az ország 80 százaléka beszopta fátyolos szemekkel imádja ezt a történetet; tehát Orbán megnyerte az első menetet: repülnek a lányok virágai a leendő hősök felé; most a felhőtlen tombolás és nem a gondolkodás; most a tettek és nem a morfondírozás ideje van; le minden gaz ellenséggel, legyen az a határokon kívül vagy belül; „Ugy Zrinit nem ijesztheti gond, sem rettentés,/Ha Atlas leromlik, ha az nagy ég leés;/Mert állhatatosra az félelem nem és,/Az ki igaz üggyel s jó szüvel fegyveres.” (Zrinyi: Szigeti veszedelem V. ének). De mi lesz holnap?

Gyurcsány nem történetet kreált: Ő Orbán történetét meséli a fonákjáról, éppen hogy az orbáni történetet magyarázza, az ellenkezőjeként mutatja be, a manipulálás technikájára hívja föl a figyelmet; emberiségellenes bűntettesként bemutatva Orbánt. Gyurcsány ma még nem aratott sikert színes meséjével. Az első menetet elvesztette.

A politika csak másodsorban szól a politikusokról: mert a politika rólunk szólva, hozzánk beszél. A mi életünket határozza meg: percről-percre, óráról-órára, napról-napra. De mi a mesének nemcsak szenvedő szereplői, szövegbe zárt marionett figurái vagyunk, mi írjuk a mesét: mi fegyverként eldobjuk, vagy segítségként odaadjuk a vizes palackokat; mi menekültnek vagy/és terroristának állítjuk be a hozzánk érkezőket; mi vagyunk, akik bólogatva kommentezünk a gyűlöletkeltő bejegyzésekre, vagy elutasítva töröljük a rasszista beszólókat; mi vagyunk, akik gondolkodás nélkül, kontroll nélkül elfogadunk, támogatunk, szajkózunk, vagy …

Mindjárt megszólal a gong a második menethez.

2015. szeptember 19.