„Bevezették a szükségtelen állapotot.” – mondja kávézás közben, Lányi András szájával Stumpf András a minap a Mandinerblogon.
Tényleg – gondolom magam is –, milyen frappáns, találó megállapítás: nekik minek is (itt és most) élezni a helyzetet, amikor rendben mennek a dolgok; minek a további erőfitoktatás, amikor az ellenzék (a nép, a haza) „újra csendes”, jelentéktelen ’massza’; minek húzogatni az alvó oroszlán bajuszát, amikor nincs is oroszlán, legfeljebb orosz lány van, akihez viszont hozzá lehet bújni.
Tényleg – gondolom magam is –, hiszen a Fidesz az aktív, a cselekvő actor; a teljhatalom birtokosa, vagyis a korlátlan, meg nem szorított, másokra (cselekvési függetlenséggel) ható szuverén erő megjelenítője; a titkok kitalálója, a kidolgozó, a gátlástalan megvalósító, az ’eladó’; a közbeszédet alakító és a tényleges ’okádó’; akkor meg?
Tényleg – gondolom magam is –, itt valami nem stimmel, mintha nemcsak egy hajszál, de egy ’rahedli’ hajcsomó úszkálna a levesben; mintha a kormány ezt ’nem kicsit’, de nagyon ’elkúrta’ volna; mintha a ’futballcsászár’ nem találná el a kaput és mellé lőne, ami ráadásul megjelenne a híradókban, a sporthírekben letagadhatatlanul; mintha a ’mi’ uralkodónk is tudna bakot lőni, hibázni, tudna ’túltolniabiciklit’!
Tényleg – gondolom magam is –, és hátra dőlök a székemben, fejem fölött összekulcsolom a kezeimet, a „fáradt gőzt leengedem”: itt valami nagyon hibádzik, itt valami nagyon ’el lett kúrva’. De aztán megnyugszom, magamtól is rájövök: már megint átbasztak, már megint az én nyakamba öntötték a szaros szmötyit, a trutymót, és még csak ki sem rakták a tizennyolcas karikát!
Hiszen bevezették!

2016. március 8.