Havasival ment megint, nem is ment, vonult be; nem nézett se jobbra, se balra, szigorú tekintettel haladt át a jó előre kinyitott biztonsági ajtón. A szokásos ördögi mosoly most is ott bujkált a szája szélén. Fehér inge fölül kigombolva, lezseren, öltönye a régi, már többször megszólt sötét, másoknál érettségin hordhatott, gyűrött darab. Serényen emelte lábait, mint aki gyorsan át akar jutni a veszélyzónán, ahol ufók vagy más újságírók megtámadhatják nemvárt kérdéseikkel – legalább is Koszticsek Szilárd (MTI) fotóján így látszott. Ugyanis már fotózni is csak a bennfenteseknek, csak a beavatottaknak, csak az ezerszer ellenőrzötteknek lehet őt. És akkor még a fotó is átmegy a többszörös szűrőn, értékelésen, elemzésen, hogy jó-e, előnyös-e úgy; mi lehet a másodüzenete az arcnak, és még a franc tudja mi mindennek kell megfelelni. Aztán már láthatod is, ha még akarod.
Ma megint szózatot intézett népéhez, a csak szózatot-közvetítő nép-rádióból. Ezt ott úgy hívják interjú. Mert van egy vendég, van a házigazda, és vannak mikrofonok is. Szóval minden adott lenne egy igazi interjúhoz. De azt minek. Arra a mai Magyarországnak nincs szüksége. Legalább is a Fidesz szerint. Ja, meg a Kormány szerint se. Mert már nem olyan tökös legény a Viktor, mint volt, annak idején, úgy 15 évvel ezelőtt, amikor még a Baló kérdezhette. De az régen volt, pedig az igaz volt. Viszont elmúlt. És ami elmúlt, azt ne bolygassuk. Inkább hallgassuk. Tanulságos. Állatira tanulságos. Mert mindig kapunk valamit, valamit, ami olyan, de olyan bazi nagy mondás, hogy kitart legalább egy hétig. Aztán jön egy újabb bazi nagy izé, ami rögtön jelszóvá válik. A kánon kottájává.
Most például van ez az új egység, meg hogy „azt tudomásul kell venni, hogy nem lehet 3,3 millió embert ugráltatni”, még a Jobbiknak sem. Mert az „új egység Magyarországért több mint 3 millió emberének a véleményét alkotmánymódosítássá formáló politikai akarat nem kapcsolható össze semmilyen más kérdéssel”. Így a szózatoló. Mintha a hárommillió népszavaztatása ne lett volna ugráltatás. Méghozzá fölösleges és drága ugráltatás. Semmiért egészen-t akar! És már majdnem meg is szerezte. Alig van már valami, ami fölött nem ő rendelkezik. De neki minden kell!
Most meg ezek ugráltatni akarnak. Még a riportalanyt is, pedig ő nem a kör közepén áll, hanem a körön kívül van. Támadhatatlan, rá nem érvényesek a körön belüli szabályok. Bele szólnak a nagyok dolgába. Mikor minden olyan jól ment: dőlt a lé a lakáj-talpasoknak a kötvényekből, ők milyen okosan vették is ki, megvédeni az értékét. Egészen jól bejáratott út volt, az egész világra szóló! Most meg kell szüntetni az egészet.
De hetedik alaptörvény-módosítás nemzeti ügy, amely nem köthető össze semmilyen pártpolitikai vitával, gazdasági kérdéssel. Ezt is olyan szépen bemondta a rádióba. Nehogy valaki összekeverje a „nagyon sikeres megoldásokat”, a leendő sikeresekkel. Mert megint „Nagy csata lesz. Ehhez nekünk kell az alkotmány”.
Szóval nemzeti ügyeink vannak, és ebbe nem férnek bele a migránsok, mert az nem lehet, hogy a „bennszülöttek” a saját államuktól kevesebb támaszt kapjanak, mint az oda érkező idegenek – szólt a mikrofonállvány felé fordulva a szónok. Mikor a bennszülötteknek jutott 150 milliárd forint határvédelem meg kerítés!
Aztán elköszöntek…
2016. 10. 28.