Volt egy lakásügy: „bagóért csókosnak” néven terjedt az akció. Csak be kellett jelentkezni rá. Pontosabban egy lakásra a műemlékileg (világörökségileg, történelmileg) védett városrészben. Aztán gyorsan regisztrálni és beírni a Fidesz tagkönyv számát. Vagy a kormányzati titulust, vagy a képviselői ülésnek a helyszámát. Az akció az első kerületben lett nyilvános. Ja, nem is csak ott: több helyen is. Terjedt, mint a halszagú dal a közrádióban. A fideszes vezetésű városokban, kerületekben. És most csak fideszes vezetésűek vannak. Akkor ez most országos projekt lett. De valahogy kitudódott. Mert megint egy újságíró belefújt a nullás lisztbe. Ezeket nemcsak a parlamentből kellene kitiltani: mit ugrálnak meg írnak mindenfélét összevissza. A Berci is, a Havasi, milyen jól kizavarta azt a csajt az Orbánról, mit keresett ott, nem azér’ kapta az akkreditációs kártyáját, hogy használja is. Miért nem volt elég neki a pogi az előtérben? Ezek hordanak össze hetet-havat, aztán meg csodálkoznak, hogy a Polt rabosítja őket. Mert „ezek” nem értik: itt „közösségi értékmegőrzés alapján történik”. Na persze: Te, édes komám, nem vagy annak a közösségnek a tagja!
Hogy az ég nem szakad rájuk …
Aztán meg jön a karácsony. A kurzus egyik legnagyobb ünnepe. Hű, ez megint jó lesz fényezni a jelent, a jövőt: legfőképp a Vezért! Mily nagyszerű is Ő, mily hatalmas, mennyire szereti népét és a nyugdíjasait. Megjutalmazza őket Erzsébettel. Utalvánnyal. Négy darab két-ezressel és két darab ezressel! Életművükér’! Emlékeztek: egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, amikor az a gaz, átkos, internacionalista Gyurcsány és bandája vezette az országot, tehát valamikor réges-régen volt a Szép-kártya. Na, de azért a kártyáért sok boltban lehetett ezt-azt kapni, olyanokban is, ahol nem(csak) a „fideszes csókosok” szedték le a sápot, a busás haszonról nem is beszélve, hanem sok mindenki más: multik, nemzetközi jöttmentek, becsületes szerződöttek is. De ez micsoda skandalum! Gyorsan beindult a gépezet, a „mindegymilyentörvénytfogadunkeldeelfogadjukmertaFőnökmondja” nyomógombosok gépezet, és máris megszületett Erzsébet! A csókosok Bözsije! Amivel csak náluk lehetett vásárolni. Eljött végre az áldott világ! Igaz, ezér’ most „Több mint hétmilliárd forintot fizethet a magyar állam az egyik elkergetett cafeteriacégnek”, de ez már kit érdekel. Majd kifizetik a nyugdíjasok (is). A tízezerből. Majd telik rá.
Hogy az ég nem szakad rájuk …
Jön a karácsony. Aleppóban is. Csak ott nem érzik ezt. Ott csak hullanak az gyerekek, az emberek, az ártatlan civilek, mint Guernicában 1937. április 26-án. Nekik a menekülés (lenne) a karácsony. De azt már nehogymá’! A magyar Vezér szerint: „meg kell védeni a határokat; akik bejöttek, azokat ki kell vinni; akik pedig be akarnak jönni, azokat az EU-n kívül kell őrizni és különválogatni”! Így: „különválogatni”, mint a barmokat: ez egészséges, ez járványt okozó; ez mehet, ez marad; mint a rámpánál, jobbra vagy balra. Karácsonyra.
Hogy az ég nem szakad rájuk …
Aztán meg a Tiborcz gyerek, az ország veje, a „saját lábán álló” férje, a trágyalopó a traktorral. Most perelni fog. Vagy nyer, vagy nyer. Mert lesz olyan bíró. Mert ugyan ő hülyére nyerte magát a közbeszerzéseken, de már eladta azokat a cégeit. Most meg vigyáz(na), hogy ne nyerjen (annyit), vagy legalábbis ne látszódjék, hogy nyer annyit. Mert azt nem cáfolja, hogy nyert, csak azt, hogy „…nem volt taggyűlés…”! De erre már ki emlékszik…
Hogy az ég nem szakad rájuk …
Terjed ez, mint a bubópestis, az „orbán-kór”! Már Lengyelországban arat. Vagy legalábbis hozzáfogott az aratáshoz. De ott még ellenállnak. A könnygáznak is. Már ellenségekké is váltak: puccsistákká! De még gyülekeznek, gyűlnek. Majd meglátjuk. Mert jön a karácsony.
Hogy az ég nem szakad rájuk …
2016. 12. 18.